A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának legutóbbi koncertjén tajvani születésű, Berlinben élő fiatal karmestert ismerhettünk meg Su-Han Yang személyében. Az est folyamán ősbemutatóként elhangzott kortárs mű szerzője, a szintén fiatal, Buenos Aires-i születésű Alex Nante munkáival sem találkoztunk eddig, mint ahogy a darab – egy fuvolaverseny – szólistája, Camilla Hoitenga is új arc, új hang a magyar hangversenyéletben. Hármukat – a matematikai hasonlatoknál maradva – közös nevezőre hozza, hogy valamennyien részt vettek az Eötvös Péter Alapítvány mentorprogramjában: az ifjú zeneszerző ott ismerte meg a karmestert és a fuvolást, s nekik ajánlotta versenyművét, amelyet az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara közös megrendelésének eleget téve írt.

Camilla Hoitenga

A Fuvolaverseny nem egyszerűen versenymű, hiszen alcíme, a Fény és álom szinte programzenévé avatja. „A fény az utóbbi időben komponált műveimben központi szerepet játszik. Fuvolaversenyemben mind a hangszereléssel, mind a harmóniákkal a »fényesség« érzetét kívántam felkelteni, a szólista pedig a fény keresését, a fény felé való törekvést testesíti meg. Egyfajta ábrándozó hangulatot igyekeztem kialakítani, melyben az álom-utazó szerepét természetesen a fuvola játssza” – fogalmaz ismertetőjében a szerző. A háromtételes mű, amely a lassú–gyors–lassú tételrendet követve egybekomponált zenei folyamatot tár a hallgató elé, barátságos hangzásvilágú, könnyen befogadható zene, amely sok kifinomult hangzással, puhasággal és lekerekítettséggel, érzékenyen kikevert színekkel örvendezteti meg hallgatóját. Ami a szólóhangszer és a zenekar kapcsolatát illeti, a fuvola, bár szólama igényes és nehéz, nem afféle „reprezentatívan virtuóz” feladatot kap, inkább az egyenlők közötti elsőként folyamatos párbeszédet folytat az őt körülvevő zenekar tagjaival, kamarazenél, máskor szólama a zenekari hangzás hullámaiban úszik, igaz, nem merül el azokban, mindig jól kihallható, de nem kelti a primátus erőltetésének érzetét. Élénken deklamáló dallamvilágú magánszólam ez, sok ágas-bogas részlettel, de ez az ágas-bogasság nem a hatvanas évek avantgárdjának szándékoltan nyers hangzású zenéit idézi, inkább egy kereső-kutató lélek belső történéseinek kifejezője. Alex Nante műve igényes, költői darab, amely arról tanúskodik, hogy szerzőjét nem fenyegeti a fiatal művészekre leselkedő egyik legnagyobb veszély, a megfeleléskényszer.

Az Amerikai Egyesült Államokban született, de Su-Han Yanghoz hasonlóan jelenleg Németországban élő Camilla Hoitenga otthonosan, sőt magabiztosan tájékozódott a fuvolaverseny hangszeres és zenei világában. Karcsú hangja és mozgékony technikája jó szolgálatot tett a mű dallamainak megformálásakor, kifinomult dinamikai eszközeivel érzékeltette a fuvolaszólam elegáns, mértéktartó visszafogottságát. Ugyanakkor mindvégig közlékenyen játszott, beszédesen és nyílt, természetes gesztusokkal.

Su-Han Yang

A hangverseny igazi főszereplője azonban a karmester volt, hiszen ő a teljes est során minden számban pódiumra lépett, értelmezésével valamennyi produkció profilját meghatározva. Su-Han Yang profi: egzakt és informatív mozdulatokkal vezényel, gesztusai arról tanúskodnak, hogy alaposan tudja a darabokat. Részletező módon irányít, van érzéke a színek, hangulatok, karakterek iránt. Legfontosabb tulajdonsága a megalapozottság, amely nemcsak úgy írható körül, hogy elmondjuk, mit tesz, de úgy is, hogy felhívjuk a figyelmet arra, mi az, amit elkerül: például nem rendez show-műsort, nem alkalmaz olyan „vizuális hatáselemeket”, amelyek bizonyos karmesterek számára könnyű utat kínálnak a közönség szívébe. Hogy jelentős egyéniség lesz-e, a jövő mondja meg, egyetlen hangverseny tapasztalatai nem elégségesek ahhoz, hogy ezt megjósoljuk. A hangversenyen úgy éreztem, Kodály Páva-variációihoz viszonyult a legcsekélyebb affinitással, a kortárs versenyművet pontosan és érzékenyen vezényelte, s a két ziccerdarab, Stravinsky Tűzmadár-szvitje és Richard Strauss Til Eulenspiegelje segítette hozzá leginkább, hogy tudatosan felépített, szuggesztív és feszes, szín- és hangsúlygazdag produkciókat hozzon létre. A Rádiózenekar a teljes est során kedvvel és a karmesteri szándékot híven szolgálva játszott, de teljesítménye nem volt mentes néhány kevésbé csiszolt részlettől.