Bercsényi Péter ősz hajú öregasszonyként üldögél a színpad előterében, és nagy szakértelemmel kézimunkázik. A horgolt terítőcske már jócskán kész a kezei alatt, s amint sétálunk befele a szünet után, szóba elegyedik a nézőkkel, valakinek el is magyarázza a horgolás technikáját. Bercsényi több szerepet is játszik: anya, szomszédasszony, producer, rendező: mindegyik figurája szabatos, hiteles, a kedvencem persze a horgoló öreg hölgy. Az övé az egyik legélvezetesebb szerepsor a Hatszín Teátrum Alföldi Róbert által rendezett előadásában.
 Hernádi Judit |
Henry Farrell angolszász nyelvterületen sikeres regénye és színműve, amelynek alapján Zöldi Gergely fordítása készült, nem teljesen ismeretlen a hazai néző előtt, részint a műből készült nagy sikerű film révén, részint a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának Galambos Péter által rendezett, nem kevésbé sikeres előadása révén, amelyet idén a POSZT versenyprogramjaként is játszottak.
Az írói matéria ugyanakkor meglehetősen sovány. Konfliktusszerkezete, mondhatni, könnyen átlátható, a mellékszereplők rajza is meglehetősen vázlatos. Két testvér szenvedéstörténetét látjuk megelevenedni a viharos érzelmi hullámvölgyekkel és hullámhegyekkel tarkított előadásban. Baby Jane-ét, a hajdani gyereksztárét, akit aztán jócskán háttérbe szorított később sikeressé vált húga, s Blanche-ét, akivel végül összezárta, egymáshoz láncolta egy véletlen (vagy tán nem is annyira véletlen) fatális baleset, amely után a magatehetetlen húg tolószékben kényszerül élni megmaradt életét, kiszolgáltatva nővére szeszélyeinek, haragvó indulatainak és gyűlölködésének. Baby Jane is kiszolgáltatott, hiszen mindketten Blache házában és vagyonából élnek, miközben egymást gyötörve révedeznek a múltba, hajdani csillogásuk szebb napjai után vágyakozva.
Alföldi rendezésének egyik legérdekesebb vonulata, ahogy flashbacktechnikával megidéződik az egykori színésznők múltja; a babaruhába öltözött Baby Jane mint kislány és Blanche mint az egykori testvér-díva hajdani dalocskákat dalolva, táncikálva játsszák el azt, ami és ahogy történt anno.
 Hartai Petra, Kiss Mari |
A két főszerepet Hernádi Judit és Kiss Mari formálják meg, ugyancsak nagy szakértelemmel. Hernádi játéka igen plasztikusan mutatja be, hogyan őrizte meg Baby Jane felnőttkorában is gyermeki énjét, azt a gonoszkodó (s olykor valóban elvetemülten gonosz) lánykát, aki mindig is féltékeny volt testvérére, s aki most, miután Blanche maximálisan kiszolgáltatott neki, törleszt az egykori megaláztatásokért, a sikertelenségért és a félresikerült pályáért. Kiss Mari kerekesszékhez láncolt Blanche-ként nyomorúságos, kiszolgáltatott helyzetében is őrzi nemes eleganciáját, személyiségének erejét, méltóságát, s talán mindazt az emberi-művészi eszményt is, amelynek alapjait gyerekkorában szerezhette a családi háttérből.
Az előadás nagyrészt a két testvér életre-halálra menő párharcát mutatja be; az érzelmi és fizikai brutalitást, verekedéseket, kiabálásokat, szadizást és egyéb retteneteket is. A színjáték mellékszereplői ezt az újra és újra felhabzó párharcot árnyalják, s egészítik ki a maguk módján. Az empatikus bejárónő (Hartai Petra) elsősorban Blanche testi épségét félti, hamar fölismerve, hogy a színésznő közvetlen életveszélyben kényszerül elviselni testvére indulati rohamait. Kovács Máté az apa s főképp a zongorakísérő szerepében groteszk színekkel mutatja föl a Baby Jane-nel közös jeleneteiben, hogy milyen nevetséges is az, mikor egy kiöregedett díva a hajdani, tán sosemvolt dicsőségében próbál fürdeni.
 Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu |
A rutinosan szerkesztett csoportos szeánsz könnyedén s egyenes vonalúan jut el a horrorisztikus végkifejletig, amit semmiképpen nem szeretnék most elspoilerezni.
S mivel a színmű afféle technikásra megírt, a nézők legkülönfélébb rétegeit is megszólító színpadi sikerdarab, nem hatol túlságosan mélyre s nem is ostromol igazi magaslatokat, így maximálisan a színészeken múlik, miféle szellemi horizontot képesek megrajzolni a Mi történt Baby Jane-nel? konfliktusaiból. Az előadás igazi truvája Hernádi játéka: érzékletesen és élvezetesen mutatja be azt a libikókát, ahogy egy örökké labilis személyiség megőrzi egykori gyermeki énjét, s felnőttként is képes átváltozni bármelyik pillanatban a hajdani kislánnyá.
A fényfüzérrel keretezett, fáradt rózsaszín színpad az egykori gyerekszobát s a hajdani csillogást is megidézi. (Díszlettervező: Kálmán Eszter.) Baby Jane masnis, loknis fejéke, horgolt, pasztellszínű babaruhácskái, Blanche zártabb kosztümjei sokat elmondanak viselőjük természetéről. (Jelmez: Kiss Julcsi.)
Az előadás majd’ minden perce szórakoztató. Sok ez vagy kevés? Döntsék el a Hatszín Teátrumban.
Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található.