Az 1968-ban szerte a világon különböző célokért küzdő csoportokban – a lázadás szellemén és a fennálló rendszerhez való kritikus hozzáálláson túl – csak hosszas és sokrétű elemzésekkel lehetne közös vonást találni. Ugyanígy magyarázatra szorul az, hogy a kiállítás művei hogyan kerülnek egymás mellé – és 1968 köré. A látogató persze megelégedhetne azzal, hogy az alkotásokat a művészet 60-as évekre adott radikális válaszainak örökségeként – például az azóta botránykőből sarokkővé vált intermedialitás és a műtárgy dematerializálódásának jegyében fogant művekként – értelmezi. Azonban az alkotások egymással és 1968-cal való egyéb kapcsolódási pontjainak feltárása a látogató fantáziájára, ideológiai és politikai beállítottságának kérdésekkel szembeni nyitottságára és befogadókészségére van bízva.
 Kaszás Tamás: Ökölgyűjtemény |
Mindössze három alkotás kapcsolható egyértelműen a szocialista rendszerek kritikájához. Kwiekulik (Zofia Kulik és Przemysław Kwiek) A vörös árnyai című diaképsorozatán korabeli újságkivágások mellett vörös tárgyak képei, vörössel átszűrt fények ismétlődnek a hol zsarnokság van egyértelműségével és kikezdhetetlenségével. Kaszás Tamás a RugaNegra csoport tagjaként mutatja be Ökölgyűjteményét. A plakátokon, lemezborítókon, falfirkákon ismétlődő, politikai szimbólumként használt öklök – csakúgy, mint Kwiekulikék diaképei – a bármiféle ideológiában rejlő leegyszerűsödés és lebutítás veszélyével csapják arcul a látogatót. St.Auby Tamás Csehszlovák rádió 1968 című alkotása – kénlappal borított, hosszanti oldalára állított tégla – a közhatalom erőszakmentes provokációjának egyik mozzanatára, a rádió betiltását követően újságpapírba csomagolt téglát hallgató „engedetlenekre” utal.
 Fia-Stina Sandlund: A szocializmus útja |
St.Auby rádiójához hasonlóan a kiállítás számos más alkotása értelmezhető egy-egy történet, történelmi mozzanat szerves részeként. Az utalások tartalma tehát nem elsősorban háttérinformációként jelenik meg, hiszen a művek nem egyszerűen újraértelmezik, hanem tovább is gördítik a történeteket. Jean-Baptiste Ganne olasz partizánok szabotálására buzdító jelszavait írta rúzzsal a Trafó tükreire. Fia-Stina Sandlund A szocializmus útja című művében egy kínai kommunista dal történetét gördítette tovább, amikor a régi verziót egy kínai nyelvésszel és zenekarral, majd egy svéd fordítóval és zenekarral korszerűsíttette. A különböző verziók szövegei egy hatalmas plakáton olvashatók, miközben egy szócsőből megszólalnak maguk a dalok is. Stefanos Tsivopoulos Cím nélkül (The Remake) című, zörejekkel és űrzenével kísért némafilmje a görög ezredesek diktatúrájának archív képes híranyagából és egy korabeli stúdióban készült, fiktív, a hatvanas évek hírműsoraira hajazó felvételéből készült. Megdöbbentőek a masírozós zene nélküli utcai felvonulás és a bemondókon bizonyos megvilágításban gyöngyöző izzadságcseppek egymás mellé helyezett képei – az éppen induló televíziós műsorsugárzás és a ma már szinte őskorinak számító technikai eszközök is képesek voltak újragyártani a valóságot. Nemes Csaba Remake–jének animációja pedig a 2006-os budapesti zavargások jól ismert képeinek elidegenítésén dolgozik.
 Heath Bunting: Satus Project |
A kiállítás olyan művészeket is bemutat, akiknek egy-egy műve a fennálló kapitalista rendszereket kritizáló, direkt politikai üzenetet (is) hordoz. Oliver Ressler Tiltakozás a globalizáció ellen című fotósorozata olyan kirakatokat mutat be, melyeket a G8 ellen tiltakozó tüntetők haragja ellen deszkáztak be, s melyek ugyanakkor teret adnak a tüntetők kapitalizmus-ellenes üzeneteinek: falfirkáinak, matricáinak, plakátjainak. Az osztrák művész Zanny Begg-gel készített Mit jelentene nyerni? című filmje – interjúk, talált képek és animációk – a globalizációellenes mozgalom jelenlegi helyzetével foglalkozik. Nancy Davenport vörös zászlós, szócsöves alakokat stilizált képernyővédővé, hogy „folyton újratermelje magát a tüntetés”. Heath Bunting Satus Projectje a személyes adatainkat tároló számítógépes adatbázisokat vetíti kétdimenziós – vagyis átláthatóbb, de még így is roppant szövevényes – térképekké.
 Részlet a kiállításból. Szkárossy Zsuzsa felvételei |
A Forradalom szeretlek hangulata csöppet sem nosztalgikus. A kiállított művek direkt vagy kevésbé direkt módon a mai társadalom iránti elkötelezettségről tanúskodnak, de a politikai üzeneteket átszűri a világot megismerni és aztán (vagy ezáltal) megváltoztatni akaró művészet.
A kiállítás megtekinthető: október 19-ig.
V.ö. Mélyi József: Forradalom, szeretünk?
Dékei Kriszta: Játszd újra el!