Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A LEGTÖBB, AMIT A MÁSIKNAK ADHATUNK

Hajdu Szabolcs: Egy százalék indián / Látókép Ensemble, B32 Galéria és Kultúrtér
2019. okt. 6.
Van egy jelenet a Látókép Ensembe Egy százalék indián című előadásában, amelyben a szereplők az Ernelláék Farkaséknál című filmről vitatkoznak. Összesűrűsödik benne mindaz, amiről ez az előadás szól. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Az Egy százalék indián az Ernelláék Farkaséknál és a Kálmán-nap folytatása. Itt is a magyar középosztály életközepi válságát követhetjük nyomon, a szereplők hasonlítanak a két korábbi előadás szereplőire, de nem azonosak velük. Míg az Ernelláék a gyereknevelést, a Kálmán-nap az intimitást, vagyis annak hiányát állítja a középpontba, addig az Egy százalék indián az identitásról, a patriarchátusról és a nők párkapcsolati elnyomásáról szól.
 
Hogy egy elismert rendező, aki történetesen férfi, a középosztály, és azon belül az értelmiség viszonyát kutatja a feminizmushoz, tehát saját és közvetlen környezete hozzáállását, már önmagában elég példanélküli a magyar színházban. Az pedig, hogy mindezt részletekbe menő aprólékossággal, érzékenyen és érvényesen teszi, kifejezetten meglepő. Persze, nem kellene ezen csodálkozni, hiszen a téma búvópatakként már az előző két előadásban is megjelent, a férfi-női esélyegyenlőség pedig ideális esetben a két nem közösen elérendő célja kellene, hogy legyen. Mégis ritkán szólalnak meg ezek a hangok a magyar színpadokon, főleg ilyen összetetten és problémaérzékenyen.
 
Három középkorú pár találkozik az Egy százalék indiánban, az apropó egy temetés. Négy régi fiúbarát közül az egyik meghalt, a többiek – Rajmund (Gelányi Imre), Árpi (Szabó Domokos) és Andris (Hajdu Szabolcs) – feleségeikkel gyűlnek össze utóbbi lakásán, és elkezdenek piálni. Ezen az összejövetelen azonban nemcsak a nők érzik látványosan rosszul magukat, az előadás lerántja a leplet a túldimenzionált, élethosszig tartó férfibarátságokról is. A három férfit nyilvánvalóan nem a közös életpályamodell vagy a hasonló gondolkodás tartja hellyel-közzel együtt, hanem csak a régi ismeretség. Különben meglehetősen elegük van már egymásból, főleg Andrisnak és Árpinak az agresszív, intellektuális igényekkel kevésbé, bölcsnek hitt, de teljesen ostoba tanácsokkal viszont annál inkább felvértezett, alkoholista Rajmundból. Utóbbi a hímsoviniszta bántalmazó minősített esete: a nála jóval fiatalabb feleségét, Csibit rendszeresen veri és megalázza, ráadásul mindenki előtt, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog. Tankó Erika ennek megfelelően folyton szorongó, riadt kismadárnak mutatja Csibit, akinek permanens félelme, izgalma és megfelelési kényszere kétbalkezességgé tárgyiasul.
 
Az ő párosuk azonban csak szélsőséges leképeződése annak, amit a másik két pár esetében is megfigyelhetünk. Árpiról például gyorsan kiderül, hogy simlis hazudozó, és hogy saját mániáinak és nagy terveinek képes felelőtlenül alárendelni a párkapcsolatát. És ott van még Andris, aki Mexikóba készül dolgozni, és vinni akarja feleségét, nem igazán foglalkozva azzal, hogy a nőnek van-e vajon kedve mindehhez. Ő az, aki a három férfi közül a legreflektáltabban viszonyul saját macsószerepéhez, az egyik jelenetben el is mondja, érti, hogy meg kéne változnia, de nem tud, mert nincsenek előtte pozitív családi minták, bele van ragadva a megszokásaiba.
 
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a női szereplők makulátlanok az Egy százalék indiánban. A magasan kvalifikált Zsuzsa (Török-Illyés Orsolya) és Niki (Tóth Orsi) az empátiahiány különböző fokozatait mutatják egymással, és főképp a hat szereplő által létrehozott hierarchia legalján álló Csibivel szemben, ezzel pedig ékes bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy nem csak a férfiak tudnak elnyomóként viselkedni, és hogy a patriarchátus fenntartásához bizony aktív női közreműködésre is szükség van. A három női karaktert az köti össze, hogy valójában soha nincsenek döntési pozícióban. Ők tulajdonképpen egyetlen dologban dönthetnének: kiléphetnének rosszul működő kapcsolatukból, de a párkapcsolat keretrendszerén belül szerepük csak alávetett lehet.
 
A cikk elején említett jelenetben az Ernelláék Farkaséknál című film – bár a róla folyó diskurzus iszonyú vicces – nem csak a poén kedvéért idéződik meg. Fontos ugyanis, hogy ki hogyan viszonyul a szereplők közül ehhez az alkotáshoz. Rajmund és Csibi természetesen nem látta a filmet, Árpihoz nem sok minden jutott el belőle, holott igazán megszívlelhetett volna részeket. Ő túlértékeltnek tartja, és hevesen kikel magából, amiért a filmet a kritikusok Ingmar Bergman munkáihoz hasonlították. A legérdekesebb mégis az, hogy hogyan használja Andris és Zsuzsa az Ernelláékat párkapcsolati projekciós felületként. Zsuzsa azt mondja, a film arról szól, hogy a legtöbb, amit a másiknak adhatunk, ha hagyjuk, hogy szabad legyen, míg Andris ellentmondást nem tűrően azt válaszolja, hogy felesége rosszul gondolja, hiszen a film arról szól, hogy a legtöbb, amit a másiknak adhatunk, ha hagyjuk, hogy azt tegyen, amit akar. A különbség nagyon aprónak tűnik, ám az ő életük szempontjából igen meghatározó, és előrevetíti azt, ami az előadás végén történik velük. Az már persze csak egy kis kiegészítés ehhez, hogy az Ernelláék Farkaséknál csak nagyon periférikusan szól erről a két értelmezésről, annál inkább szól erről az Egy százalék indián, de ezen az előadáson Andrisék értelemszerűen nem tudnak nézőként részt venni.
 
És hogy miért éppen Egy százalék indián az előadás címe? Mint kiderül, az elhunyt barát szélsőjobboldali nagymagyar volt. Hogy nagymagyarságát bizonyítsa, csináltatott egy DNS tesztet, amelynek az eredménye már csak halála után érkezett meg. Ebből kiderül, hogy rengeteg más náció vére csörgedezett az ereiben, csak éppen magyar nem igazán, még egy százalék indián is volt az eredményben. És ez van a többi szereplővel is, meg talán mindannyiunkkal: nagyon határozott elképzeléseink vannak arról, hogy kik vagyunk, milynek vagyunk, milyen elvek szerint éljük az életünket, aztán néha kiderül, hogy mindez önáltatás, köszönőviszonyban sincs azzal, amilyenek valójában vagyunk, vagy amilyennek kívülről látszunk. Jó esetben még halálunk előtt derül ki.
 
Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek