The Boys
2019.09.24.

Különleges képességekkel és túlvilági lényekkel telített tömegkultúránkban nem sokat vár az ember egy sokadik szuperhősös sorozattól. Az Amazon legújabb produkciója mégis sikeresen rántja ki a szőnyeget a műfaj merev lábai alól. HARSÁNYI DOMONKOS ÍRÁSA.

A szuperhős-filmek műfaja különleges jelenség. Amikor úgy tűnik, hogy már végleg minden bőrt lehúztak róla, megjelenik egy alternatív közelítés, ami új utakat nyit meg és trendet alkot. Ennek a képregények hosszú múltjából építkező zsánernek a kulcsa leginkább az adaptáció módjában rejlik. Papíralapú elődei ugyanis az alapokat mind lefektették már. Az új közönség, új igények és új közeg számára készített filmek esetében azonban legtöbbször nem működik az egyenes adaptálás. Az eredeti történeteken való módosításokkal pedig sokszor éppen a forrásanyag lényege vész el. Mivel egy ilyen film elkészítése komoly befektetést jelent, a stúdiók nem engedhetik meg maguknak a kísérletezést, tehát ha egy gyártó végre rátalál a sikerreceptre, konokul ragaszkodni kezd hozzá.
 
Így van ezzel az aktuálisan regnáló szuperhős császár, a Marvel Studios is, amelynek a McDonald’s üzletpolitikájára emlékeztető formanyelvi eszköztárát egyre több konkurens stúdió próbálja újrahasznosítani. A műfaj növekedésére tehát nem sok hely marad. Olyan alacsonyabb költségvetésű, de nagyobb kreatív szabadsággal felvértezett alkotások, mint a Kick-Ass, a Scott Pilgrim a világ ellen, vagy a V, mint vérbosszú mégis sikeresen csempészték be alternatív látásmódjukat az irányzat unásig járatott frázisai közé. Reformáló erejüket pedig jellemzően a műfaji határok feszegetésének és egyedi hangvételüknek köszönhetik. Ennek a szűk klubnak legfrissebb tagja a The Boys című, Amazon által gyártott sorozat. Bár alapkoncepciója nem ígért sok jót, mégis minden várakozást felülmúlt és az elmúlt évek egyik legötletesebb szuperhős tematikájú mozgóképes terméke vált belőle.
 

A sorozat alapját egy kultikusnak tartott, de kevéssé ismert független képregény szolgáltatja, rendkívül egyszerű koncepcióval: szuperhősök által benépesített világában a megváltóként tetszelgő hősök valójában közveszélyes, dilettáns, hatalomittas szociopaták. Garth Ennis képregényíró történetében a szuperhősök emberfeletti hatalmukat leszámítva éppen olyan korrumpálható és gyarló emberek, mint akik körülvesznek minket. A nagy erő pedig, mint tudjuk, teljes erkölcsi romlással is járhat. A sorozat szuperhősei a Seven nevű csapat, amely a Justice League klasszikus köpenyes megváltóinak szatírája, Supermantől, Wonder Womanen át Batmanig a legismertebb szuperhős-archetípusokat fordítja feje tetejére és változtatja komplexusos fráterekké.
 
A címszereplő banda egy törvényen kívüli, önbíráskodó csoport, tagjai azt a küldetést tűzték zászlajukra, hogy az elképzelhető legerőszakosabb módszerekkel teszik majd helyükre a morálisan meghasonlott szuperhősöket. Ebbe a groteszk világba Hughie (Jack Quaid) karaktere által kapunk betekintést, akinek barátnőjét egy gondatlan baleset folytán gyilkolja meg a Seven egyik tagja. A fiút Billy Butcher (Karl Urban), a sorozat elsőszámú antihőse veszi szárnyai alá, mi pedig végigkövethetjük, ahogy az apjával élő, gyámoltalan srác lassan beletanul a szuperhős-gyilkolás művészetébe, és közben természetesen számtalan erkölcsi dilemmával kerül szembe. Mindezek alapján a The Boys közel sem tűnik olyan formabontónak, mint amilyennek mondja magát, ezt az oldalát azonban nem is a felszínen kell keresni.
 
A sorozatra jellemző morbid és gyakran infantilis humor ellenére karaktereit rendkívül tudatosan kezeli, szereplői sosem válnak a cselekmény eszközeivé, mind kidolgozott, de folyamatosan formálódó és legfőképpen hibákkal és erényekkel felvértezett figurák. Az általa parodizált műfaj merev kereteit pedig ezzel az egyszerű tulajdonságával képes igazán átszakítani. Legvisszataszítóbb szereplői is alaposan átgondolt személyiséggel rendelkeznek. Minden cselekedetüknek megvan az indoka és pszichológiai, patológiai, társadalmi magyarázata, ezek pedig lassan felfedik magukat a cselekmény során. A karakterek változnak és fejlődnek egymás hatására, s különleges, vagy kevésbé különleges képességeik ellenére egy dolog mindegyikőjükben azonos: rendkívül emberiek. Általuk pedig a sorozat számos társadalmi kérdéskört képes érinteni és bátran kijelenthető, hogy ezen a területen sem fogja vissza magát.
 
Karl Urban
Karl Urban
Ebben a világban a sztárkultusz szuperhősökben manifesztálódik. A popkultúra, az üzleti élet és a politika egyaránt fontos szereplői, a legbefolyásosabb szuperhősök pedig egy vállalatóriás ernyője alatt csoportosulnak, amely (egy valamirevaló multihoz híven) mindent megtesz, hogy nagy erejű pártfogoltjain keresztül a lehető legmagasabb profitot termelje. A Vought szuperhőseit, mint mega-influencereket vagy valóságshow-szereplőket kezeli. Termékeket reklámoznak, saját filmes franchise-aik vannak és olajozottan működő marketing gépezet épül imázsaik köré, amit teljes mértékben a vállalat tart kézben. A hősök tehát mindössze eszközök a vállalat kezében a fogyasztók és a politikai irányítás manipulálására. A Vought gyakorlatilag egy tech-óriás és egy 21. századi médiaügynökség elegye, rajta keresztül pedig a sorozat rendszeres célpontjává válik a fogyasztásközpontú társadalmi berendezkedés és az amerikai tömegkultúra. A sorozatot gyártó Amazon logóját megpillantva minden epizód végén azért nehéz nem érezni az abszolút iróniát a dologban.
 
A The Boysnak sikerült rátalálnia az adaptáció tökéletes receptjére. Garth Ennis több mint tíz éve indult képregényei a populáris képregényipar (és az amerikai társadalom) felszínességét és sablonjait kritizálják jellegzetes, groteszk humorral, kegyetlen erőszakkal és szókimondással. A sorozat a képregény precízen kidolgozott karaktereiből indul ki és ezeket használja fel remek érzékkel történetei elmesélésére, melyek azonban nem követik szigorúan a forrásanyagot. Eric Kripke, a Supernatural alkotója és a nagysikerű Preacher című sorozat sztárforgalmazói, Seth Rogen és Evan Goldberg sikeresen emelték át a képregényeket klasszikussá tevő atmoszférát, de mertek elrugaszkodni annak témáitól és belecsempészni saját hangjukat. Csak az alapkoncepciót, a képregények esszenciáját tartották meg, történeteiket pedig a jelenkorba ágyazva kulturálisan relevánssá tették és tökéletesen adaptálták erre a 8 epizódos streaming formátumra.
 
Kritikai és gazdasági sikerének titka mégis a sorozat időzítésében keresendő. Olyan korban született, melyben a politikai és társadalmi feszültségek egyre fokozódnak, a globális nagyvállalatok túlkapásai mindennaposak, a popkultúra pedig emberfeletti, megváltó figurák karjaiba menekül. A The Boys mindennek elemi erővel feszül ellen. Feldolgozott témái közt megjelenik a hatalmi pozícióval való visszaélés, korrupt teleevangelisták és a terror elleni háború mint politikai eszköz. Hogy mindez az egyik legbefolyásosabb globális nagyvállalat stúdiójából érkezik, csak tovább erősíti a sorozat hatását.
 
Amennyire üdítően és stabilan színvonalas tudott lenni az első évad, a 2020-ra bejelentett folytatás helyzete annál kevésbé biztosított. Egyik legfontosabb erejét ugyanis éppen a 8 epizódban elmesélt történet feszessége és kompaktsága okozza, ez a varázs viszont elillan, amint a The Boys csak egy újabb szuperhősös franchise-zá válik.
Címkék: Sorozatok