Kaposvári Kamarazenei Fesztivál 2019
2019.08.25.

Szokásukhoz híven számos rendhagyó rendezői ötlettel színesítették a Kaposfest szervezői az idei, 10. fesztivált. MALINA JÁNOS BESZÁMOLÓJA.

A Boney M. koncertjétől a – sajnos, elmaradt – éjszakai fürdőzésen át vonulós és vegyes karakterű hangversenyek gondoskodtak arról, hogy a rendezvény második felében ellensúlyozzák a nagy hőség álmosító hatását. Így az utolsó két és fél nap műsora (a 17-i délelőtti koncerten, amelyen többek közt Brahms Brácsadalai is megszólaltak Károlyi Katalin énekszólójával, sajnos nem lehettem jelen) a sok rendhagyás, no meg a hagyományosan oldott hangulatú zárókoncert miatt némiképp hígabbra sikerült az addigiaknál. Így válik az alábbi beszámoló is rendhagyóvá, amennyiben a zárónapok eseményeiből kimazsoláz egy koncertnyi zenei ínyencséget.
 
Würtz Klára
Würtz Klára
Az első, amiből mazsoláznék, az augusztus 18-i, vasárnapi délelőtti hangverseny. Ezen másodikként Smetana op. 15-ös g-moll triója csendült fel, emocionálisan mindenképp magával ragadóan, ám a ragyogó, fiatal orosz csellista, Anasztaszja Kobekina mellett a hegedűs Langer Ágnes és a zongorista, a francia Julien Quentin mindvégig határozottan halványabb benyomást keltett – egyébként más fesztiválfellépéseikhez hasonlóan –, s ez az összbenyomást is kiegyensúlyozatlanná tette.
 
Szó sem volt viszont efféle problémáról az első darabban, Brahms op. 100-as A-dúr hegedűszonátájában, amelyet Baráti Kristóf és Würtz Klára tolmácsolásában hallhattunk. A két művész együttműködése emlékezetes módon Beethoven összes hegedű-zongora szonátájának előadásával kezdődött évekkel ezelőtt, tehát kipróbált és összeszokott kamarazene-partnereknek számítanak. A Brahms-szonátában mindenesetre hallatlan szuverenitással és tudatossággal zenéltek együtt, tökéletesen kontrollálva a zene minden mozzanatát, és sohasem rutinból zenélve, hanem az adott darab, az adott pillanat összefüggéseinek feltárására törekedve. Emlékezetes volt többek között, ahogyan az első tétel melléktémájának bensőséges hangját mintegy egymásra licitálva formálták meg – miközben az érzelgősségtől mentes, a zenei szövet áttetsző tisztaságát megőrző előadói attitűd mindkettejük alapvető jellemzője maradt. A sokarcú, lassú tételként és scherzóként is funkcionáló II. tétel alapjában derűs világát is megkapóan építették fel: a meditatív hang, az ártatlanság és gyengédség pillanatai és a szenvedélyes boldogság hullámverései egyaránt lefegyverzően őszinték voltak. A schumanni reminiszcenciákat ébresztő zárótételben azután a hivalkodás nélküli, de imponáló virtuozitásnak is helye volt – a legemlékezetesebb pillanat azonban a zongora arpeggióival kísért „könnyek tava” epizód volt.
 
A program sajátosságaiból következik, hogy a zárónapok másik legemlékezetesebb interpretációja is Baráti Kristóffal volt kapcsolatos. (Ez azonban véletlenül sem jelenti azt, hogy a fesztiválon a másik művészeti vezető, Várdai István zenei megnyilatkozásai kevésbé lettek volna jelentékenyek.) Az utolsó nap, augusztus 19. délelőttjén – Alekszej Vologyin és Edith Peña kevésbé emlékezetes Schubert- és Mozart-négykezesét követően – Beethoven op. 30 no. 1-es A-dúr szonátáját játszotta Baráti, ezúttal Berecz Mihály partnereként. Ez a mű ugyanúgy szerzője derűsebb hangvételű szonátái közé tartozik, mint az előző napi Brahms-szonáta. A két interpretáció remekül példázta azt, hogy egy kiemelkedő zenész, amilyen Baráti, egészen más vérmérsékletű előadókkal is remekül megtalálhatja az összhangot.
 
Baráti Kristóf
Baráti Kristóf
Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy Berecz Mihályt most először hallottam minden tekintetben felnőtt, kiforrott egyéniségű előadóművészként, s ez döntő fontosságú pillanat egy igen fiatalon reflektorfénybe kerülő tehetség pályáján – tudniillik döntő fontosságú, hogy eléri-e egyáltalán ezt a pontot. Berecz esetében ez nem lehet kérdéses; ez az izmos egyéniség emellett nyilvánvalóan rendkívül jellegzetes és önálló – és szemünk előtt, lendületesen fejlődik tovább. A Beethoven-szonáta mindeközben azt a tapasztalatot is fényesen igazolja, hogy az intenzív együtt-zenélés előtt semmifajta korkülönbség nem jelent akadályt: bár ezúttal sokkal kisebb különbségről volt szó, mégis Frankl Péter és Várdai István felkavaró erejű Beethoven-csellószonáta-ciklusára kellett gondolnom.
 
Ha Würtz Klára játéka elsősorban a Baráti mindig mérhetetlenül fegyelmezett zenélését éltető belső tűzzel áll közvetlen alkati kapcsolatban, akkor Berecz Mihályban Baráti játékának – nevezzük így – campanella jellegű kvalitásai köszönnek vissza sajátjaként. Az összekötő szálak különbözhetnek tehát, miközben az affinitás egyaránt szoros. A Beethoven-Allegróban Bereczet játékának inas karcsúsága, a részletek tökéletes rendezettsége és eleganciája, a zenei eszközök aszketikus tisztasága tette ideális partnerré. Ami persze nem állt ellentétben az Adagio molto espressivo feliratú lassú tétel érzékeny líraiságával, az igen expresszív agogikával, a tételvég megejtően szép sóhajmotívumaival. S még kevésbé a záró variációs tétel futamainak súlytalan-tündéri jellegével – no meg a benne rejlő humoros effektusok maradéktalan feltárásával.
 
S hadd zárjam ezt a szabálytalan fesztiválbeszámolót egy további emlékezetes fesztiválpillanat legalább utalásszerű felidézésével, egyszersmind visszakanyarodva Würtz Klárához. Ő ugyanis, még 18-én délután, Károlyi Katalinnal is adott egy kétszer is eljátszott „félkoncertet”: Bartók és Kodály hat népdalfeldolgozása után Ligeti Öt Arany-dalát adták elő hatalmas sikerrel. A két művésznő valamikor a Rádió Gyermekkórusának tagjaként ismerkedett meg, s talán a közös iskola, talán a hosszú ismeretség teszi: nagyszerűen értették egymást. Károlyi egészen egyéni drámai és szerepformáló készsége ebben a fajta zenében is gyümölcsözőnek bizonyult; Bartóktól az Istenem, Istenem, áraszd meg a vizet az eszköztelenség őserejével, Kodálytól a Csillagom, révészem a vágy szívszorító ábrázolásával, Ligeti-Aranytól Az ördög elvitte a fináncot félelmetes, diabolikus macabre-hangjával fogta meg a közönséget. Én a második előadást hallottam; sajnos, utána már nem tudtam újra meghallgatni – az elsőt.
Szerző: Malina János
Időpont:  2019. augusztus 17-19.