Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MACSKASKANZEN

Adler Trió / Zsidó Nyári Fesztivál
2008. szept. 14.
Nem gondoltam volna, hogy egy harmonika-produkció fejtörést okoz majd. A koncert a maga nemében fergeteges volt, számomra mégis nehezen bírható az efféle könnyed hangütés; a kettősség pedig zavarba ejtő: van, aki fehérnek, van, aki feketének látja a kis formációt. Átmenet nincs. VÉGSŐ ZOLTÁN CIKKE.

Az Adler Trió
Az Adler Trió

Az Adler Trió negyvenöt esztendeje alakult, és jelen állapotában azt mondhatjuk róla, hogy másfeledik generációjánál tart. Az alapító Danny Adler, Dror öccsével együtt tangóharmonikán és zongorán kezdte, de idővel szájharmonikára váltottak, és karrierjük szempontjából ez jó döntésnek bizonyult. Bő harminc éve csatlakozott hozzájuk a jó barát, Jacob Kol, aki némi rábeszélés után elsajátította a basszus harmonika rejtelmeit. Már Jacob hangszere is igazán különleges a maga kétsoros felépítésével, de Dror Adler szája elé egy olyan hangszer került, mint talán senki másnak a világon. A program leírásában kis keveredéssel Dror hangszerét akkord-harmonikának nevezik, pedig az nyilvánvalóan kontrabasszus harmonika (az akkord harmonika funkciójában tér el egy szóló harmonikától). Rendkívüli darabról van szó, igazság szerint nem is tudnék mást említeni, aki a karnyi hosszúságú és dupla szendvics vastagságú zenealkalmatosságon játszani tudna. Tényleg döbbenetes a látvány, és a hangzás is lehengerlő, a technika pedig, amiként a játékos feje, illetve szája előtt a méretes instrument a koncert alatt több kilométer utat bejár, egyszerűen unikális! A prímet Danny lánya, Michal-Adler Gronich fújja és szívja, gyakorlatilag nincsen dallam, ami kifoghatna rajta. A főszólamot apjától örökölte, és a zenekar ismerői azt mondják, szebben és érzékibben is játszik nála: kromatikus szóló-harmonikáján gyönyörű hangok szaladnak keresztül. A video megosztókon turkálva hamar megtudhatjuk, hogy repertoárjuk ezer irányba nyújtózkodik, a könnyedebb slágermelódiáktól a klasszikus darabokon keresztül a kifejezetten számukra komponált, nagyobb lélegzetű művekig. Bár hozzánk trióként érkeztek, nem ritka, hogy más zenészekkel kiegészülve, esetenként szimfonikus zenekarral játszanak együtt.

Adler Trio a 1Ahogy a fesztivál honlapján hirdetik, „az Adler Trio immáron nélkülözhetetlen része az izraeli kulturális életnek”. Ez bizonyára így van, de mégiscsak egy zsidó fesztiválon vagyunk, és ahogy kiderült, az izraeli kultúrának az Adler Trión keresztül pontosan annyi kapcsolódási pontja van a zsidó, mint bármely más egyéb kultúrához. A koncerten a tengerparti üdülők ismerkedési estjein is már csak bátorsággal eljátszható esztrád programot hallhattunk, amely egy reprezentatívnak szánt fesztiválra egyáltalán nem volt való. Kezdetnek rögtön a Tell Vilmos nyitányt játszották, ami a fentebb vázolt előadói kvalitások tükrében természetesen hibátlan volt, ám a kétharmadig megtelt zengő akusztikájú teremben így is a tétnélküli, könnyed lebegés szinonimájává vált. Emberpróbáló feladat ezeken a remek hangszereken utolérhetetlen tempóban játszani, mégis, az előadók számközti lihegésével szemben egyre nehezebb volt toleranciát mutatni. Dror Adler zihálásból indított anekdotái később a viccmesélés irányába kanyarodtak, ráadásul a reakciókból ítélve a közönség nagyobb része egy mukkot sem értett a csattanókból. A tapsolásra hívogató gesztus bejött, de ehhez Adlernek is tapsolnia kellett hatalmas hangszerén, és ezzel a fejezettel már inkább Zámbó Jimmyhez jártunk közel, mint a magas művészethez. Pedig a muzsikusokat az utóbbira predesztinálnák képességeik, mégis szépen megfürdették a közönséget a jó ízlésű emberekből csak borzongást kiváltó úgynevezett medleykben. A medley válogatást, egyfajta csattanóra és ügyes átvezetésre kihegyezett összeállítást takar: az efféle melódiacsokor alkalmas ugyan a virtuozitás bemutatására, de tömény mennyiségben elfogyasztva émelygést okoz. Volt klasszikus, izraeli városi, zsidó folklór, cigány és más irányokból összecsipegetett medley, amelyeknek ha még alkalmunk is volt felfedezni az eredetét, minden más lényegi momentumát lenullázta az indok nélküli harmonikára alkalmazott hangszerelés (milyen tartalmi szál indokolja például Goran Bregovic filmzenéit harmonikán eljátszani?). Vitrinbe állított porcelánállatkákból, csipkékből és helyi nevezetességekből kialakított macskaskanzent éppen eleget láttam már, így aztán tisztában vagyok azzal, hogy a giccstől mi várható. Csak gyűlölöm, hogy a vitrinben egyre több tárgy sorakozik.

Kapcsolódó cikkünk: Nyári fesztiválok 2008 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek