Aki bújt
2019.08.23.

Oligarchák, Trumpok, Murdochok, reszkessetek! Vagy ne. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.

Feltörekvő színésznő üldögél a nagy lehetőség kapujában: mögötte az amatőr, színjátszó körös múlt, előtte a Nagy Rendező, aki végre megkínálja egy főszereppel az új sorozatában. 

„A kicsi, valós problémákkal foglalkozó filmek érdekelnek, nem a nullák a számlámon”, magyarázza, „ezért kitaláltam egy felemelő sorozatot. Három nőről szól, akik bántalmazó kapcsolatban élnek, de egymásra találnak, és összefognak. Megölik a férjeiket, és segítenek más, bántalmazott nőknek is megmérgezni a férjüket, vagy felrobbantani az új csajukkal együtt. Az a címe, hogy a Bosszúbigék. A szlogenje: „Ne csak mi vérezzünk! Ti is!”

Remek jelenet ez egy remek tévésorozatból, a Barryből, amelyben egy bérgyilkos talál rá álomhivatására, a színészetre. Szerelme, a cserfes Sally története viszont azt illusztrálja, hogy a #metoo körüli felbuzdulás mit képes kihozni a pénzorientált filmszakmából, amely a női egyenjogúságban is csak az ősöreg férfifantáziáit akarja viszontlátni. Bögyös, stukkeres macákat, akik odapörkölnek a patriarchátusnak, miközben a patriarchátus erotikus vágyálmait elégítik ki.

Az Aki bújt felett mindvégig ott lebeg a veszély, hogy szimpla Bosszúbigékbe, álfeminista bosszúpornóba, vagy annak valami gyatra paródiájába fullad. Legnagyobb erénye, hogy ezt elkerüli – ám más buktatókon csúfosan elhasal. Például abban, hogy beváltsa a keményen dolgozó kisemberek vágyálmát, akik soha nem lesznek gazdagok, és azt nézik folyton a híradókban, hogyan döntenek a feje fölött kőgazdag dinasztiák és csoportosul egyre több befolyás a felső tízezer kezében. Pedig erre, és csakis erre játszik rá, az elit irányában táplált ellenszenvre, amivel manapság elnökválasztást lehet nyerni, olyan élénken lobog az emberekben.

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

A sztori egysoros: az árva Grace hozzámegy a pénzes Alexhez, akinek családjában évszázados szokás, hogy a nászéjszakán játékot játszatnak az arával, és ha peches, és a bújócskát húzza, levadásszák. Számszeríjjal, baltával, rozsdás puskával, mintha az Addams Family játszaná A világ legveszélyesebb játékát. Vagy a Nyomot. Vagy a Gyilkos játékokat.

Az ötletben van humor, horror, fantázia, a kivitelezésben annál kevesebb. Ha egyetlen banánhéjat kéne találni, amin elcsúszik a film, azt mondanám, az ügyetlenül csereberélt hangnem a hibás. Hogy egyszer bugyuta trashfilm, máskor feszült túlélőthriller akar lenni, plusz annak paródiája. Nem lehet valakinek a testi épségéért rettegni, ha a parádésan béna Ficccsss közben Youtube-on lesi meg, hogyan kell elsütni a számszeríjat. Ugyanakkor azt sem meri felvállalni az Aki bújt, hogy szemenszedett szennyfilm, bűnös, „annyira rossz, hogy már jó” élvezet legyen.

Ha többet, akkor azt mondanám, hogy a film szimplán rosszul van rendezve – az eddig found footage horrorokat jegyző Radio Silence-csapat nem találja a megfelelő szögeket, hogy a horror brutális, a vicc pedig ütős legyen –, a humora nem provokatívan és nem agyzsibbasztóan gyermeteg, a szatíra pedig életlen, mert kimerül annyiban, amit egyre dühösebb hősnőnk szajkóz: azok a kurva gazdagok! 

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

A rendezők azt hitték, ha vászonra viszik a legkézenfekvőbb burzsujközhelyeket a pénzéhes és rideg vállalkozói dinasztiákról, az már önmagában szatíra lesz, de tévedtek: ez a sztori ebben a formában még viccnek is kevés. Szórakozni pont azok tudnak a legjobban rajta, akiket kifiguráz, mert ha a legelvetemültebb karikatúra, amit el tudunk képzelni a gazdagokról, hogy a sátánnal paktáló idióták, akkor tényleg nincs veszélyben a státuszuk.

Trump elnöksége alatt persze mindig akad egy-két jobb poén abból, ha fogalmatlan fajankóknak mutatják az elitet, de a filmet nem ezek a szórványos humormorzsák, hanem a hősnője menti meg. Akit Samara Weaving – a mátrixos-gyűrűkurás Hugo Weaving lánya – nem enged bosszúbigés sztereotípiává degradálni. Weaving, aki úgy néz ki, mint Margot Robbie, és olyan önironikus grimaszokkal játszik, mint Emma Stone, átragyog a filmen. 

Amikor a kamera a testére tapadva pásztázza végig, ahogy koszos tornacipőben, tépett mennyasszonyi ruhában, vállán átvetett töltényövvel áll a tükör előtt, fanyar fintor fut át az arcán. Elegánsan lezser mozdulattal tartja el magától, és jóleső iróniával szemléli a csatakos akcióhősnő alakját – ezért olyan jó azonosulni mérhetetlen dühével, amit Gazdagék ellen táplál, nem azért, mert a gejzírként feltörő, sokáig cifrázott káromkodások vagy a felső tízezer véres likvidálása olyan szórakoztató vagy éleslátó lenne.

Megnézni az Aki bújt-ot azért a kétes örömért érdemes, amiért a Ház az utca végén-t vagy a Halloween 6-ot: hogy lássuk a későbbi szupersztárt pályakezdéskor, amikor még nem válogathatott gondosan a filmek között, és rácsodálkozzunk, miből lett az a bizonyos cserebogár. Jennifer Lawrence, Paul Rudd, és igen, jegyezzük meg: Samara Weaving is.

Szerző: Soós Tamás
Címkék: Mozipremierek 2019