A négyrészes történet az Egyesült Államok egyik legnagyobb port kavaró jogi botrányáról szól, ami több mint 30 évet ölelt fel. Ava DuVernay, a Selma nagysikerű rendezőjének sorozata nem fogja vissza magát és átfogó képet fest egy amerikai problémáról, amely közel sem csak a tengerentúlt érinti. 1989-ben a New York-i Central Parkban félholtra vertek és brutálisan megerőszakoltak egy fehér női futót, s ennek következményeként öt fiatalkorú afroamerikai és latin származású fiút ítéltek el. Ártatlanul. Történetük szívszaggató portré az amerikai igazságszolgáltatásról és törvénykezésről, a média manipulatív, destruktív hatásairól, az emberi természet gyarlóságáról és azokról az életekről, amelyeket ezek a körülmények örökre megváltoztattak.

 

Szokatlan, hogy egy hónapon belül két olyan kulturálisan meghatározó médiaproduktum kerüljön a piacra, ami mélyen beássa magát a nemzetközi diskurzusba. Hatásában számos közös nevezőt vélhetünk felfedezni a Csernobil és a When They See Us között, témáik feldolgozásának szempontjából mégis nagyban eltérnek egymástól. Az HBO sorozata minden bizonnyal 2019 legmeghatározóbb televíziós eseményeként vonul majd be a történelembe, jellegzetes hangvétele egyszerre megrázó, nyomasztó és ellenállhatatlanul hipnotikus. A When They See Us kíméletlen valóságábrázolása mégis képes felülmúlni a Csernobil drámaiságát és olyan atmoszférát teremt, ami leginkább a tényfeltáró dokumentumfilmekre jellemző. Intim szemszögével azonban nem hagyja, hogy külső szemlélőként biztonságban fogadjuk be a történetet. Egyenesen beemeli a nézőt a meghurcolt családok életébe, akinek így nincs más választása, mint velük együtt megélni a küzdelmeket.

 

A minisorozat általában 4-6 epizódból álló televíziós formátum, amely lehetővé teszi történetének mélyreható kifejtését és karaktereinek megismerését olyan szinten, amit egy játékfilm nem tudna megengedni. A folytatásos sorozatoktól eltérően a minisorozatok történetmesélése minden esetben zárt szerkezetben zajlik, előre meghatározott kezdő, közép- és végponttal. Egy jól megalkotott minisorozat úgy működik, mint egy több órás játékfilm, és Ava DuVernay alkotói víziójával a When They See Us pontosan ezzé válik. Komplex témáját a rendezőnő minden oldalról alaposan körüljárja és teljes mértékben kiaknázza a formátumban rejlő lehetőségeket. Mivel nem televíziós sorozat, nem kötik a csatornák szigorú játékidő- és bevétel-orientált szabályozásai, így szabadon helyezheti a történetmesélést minden formai elvárás elé. A rendező négy eltérő hosszúságú epizóddá választja szét a sorozatot, melyek stílusukban is sok szempontból eltérnek, a közös pont pedig az a lélektanilag megterhelő, érzelmileg felfűtött hangulat, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy egy ültő helyben fogadjuk be a teljes élményt.

 

Minden epizód az események különböző szakaszára fókuszál, átvezetve a nézőt az amerikai igazságszolgáltatás folyamatán, érzékeltetve, hogy mi történik, ha a rendszer azok ellen fordul, akiket védenie kellene. Az öt fiatal kegyetlen kihallgatásától, a bírósági tárgyaláson át, a fiatalkorúak börtönébe és végül a felnőtt börtön poklába kapunk hidegrázó bevezetést ártatlan gyerekek szemszögéből. Ez a struktúra képes megőrizni a sorozat frissességét és kiszámíthatatlanságát, végül azonban egységes, homogén rendszerré áll össze. DuVernay kézjegye a teljes anyagot jellemzi. Az ő hatása az, ami a sorozatot meghatározó elemi erőt kölcsönzi. Ez az a szenvedély, amely minden társadalmi témával foglalkozó játékfilmjében és az amerikai büntetés végrehajtással foglalkozó, 13th című díjnyertes dokumentumfilmjében is tetten érhető. A címével az amerikai alkotmány 13. kiegészítésére, a rabszolgaság megszüntetésére utaló dokumentumfilm mellesleg remek forrás, ha valaki a When They See Us mögöttes történelmi és társadalmi implikációira kíváncsi.

 

Ava DuVernay titka kivételes empatikus készségében rejlik. A képernyőn keresztül is tisztán érezhető, hogy feldolgozott témáihoz személyes kötelékek fűzik. A jelenetekből sugárzik a teljes érzelmi elmélyülés, ettől függetlenül mégsem válik elvakulttá és széles perspektívája a teljes elbeszélés során érvényesül. Erőskezű rendező, aki hagyja, hogy érzelmei vezéreljék, de azt nem, hogy eluralkodjanak rajta. Ez a szenvedélyes elköteleződés pedig teljes mértékben szükséges ahhoz, hogy a sorozat társadalmi szinten is komoly hatást érjen el. A rendező mélyen beleásta magát a Central Park Five-ügy részleteibe, és ahogy az Oprah Winfrey egyórás When They See Us-különkiadásából is kiderült, a sorozat munkálatai során folyamatosan konzultált a valódi Central Park-i ötökkel, akik mára (súlyos PTSD-vel küzdő) felnőtt férfiakká lettek. Az áldozatokat DuVernay az őket alakító színészekkel is összekötötte.

 

A személyes kötődést tehát a rendező teljes stábjára kiterjesztette, így a sorozat nem csupán egy munka, hanem valódi misszió lett az alkotók szemében. Ennek hatása az alakításokon érződik leginkább. Az olyan sztárnevek, mint John Leguizamo, William Sadler, Vera Farmiga vagy Felicity Huffman, keverednek elsőfilmes gyerekszínészekkel és alig ismert tehetségekkel. A változatos stáb játéka még hitelesebbé és fájdalmasabbá teszi a sorozat hangulatát. Tökéletes összhangra van szükség az alkotók részéről ahhoz, hogy olyan mértékű érzelmeket tudjon kiváltani nézőiből egy sorozat, mint amire a When They See Us képes. DuVernay rendkívüli érzékkel hangszereli művét, így nézőként saját bőrünkön tapasztalhatjuk a kihallgatások szorongását, a magánzárka klausztrofóbiáját és azt a különleges 80-as, 90-es évekbeli New York-i hangulatot, amit olyan remekül rekonstruál a díszlettervezők munkája és a gondosan kidolgozott filmzene.

 

Habár abban született, a When They See Us alapvetően különül el a fogyasztói sorozatkultúrától. Hatása szempontjából sokan hasonlítják az 1977-es történelmi eposzhoz, a Gyökerek című sorozathoz, melynek elsőszámú célja szintúgy a társadalmi gondolatébresztés és az aktuálpolitikai reflexiók kiváltása volt. Ava DuVernay sorozata nem fél közvetlenül megnevezni a politikai vezetést, vagy az amerikai igazságszolgáltatás jelenleg is tátongó etikai hézagait. Ezzel érzékelteti, hogy az általa felvetett problémák nem egyszerűen a múlt gondjai. Revelatív képet mutat az amerikai igazságszolgáltatás manipulálhatóságáról és az intézményi előítéletekről, melyek hatására ártatlan emberek kerülnek börtönökbe mind a mai napig. Spike Lee Csuklyások című tavalyi filmjéhez hasonlóan az amerikai elnök személyesen is célkeresztbe kerül a sorozatban. Donald Trump ugyanis 1989-ben fontos szerepet játszott a tömeg uszításában az öt fiú ellen. Spike Lee-vel ellentétben azonban a When They See Us az ellenzéki Clinton klánt is górcső alá veszi, emlékeztetve közönségét, hogy a felvetett problémák közel sem olyan egyszerűek, mint két párt szembenállása.

 

Noha a korunkra jellemző általános médiazajban közel sem várhatunk olyan mértékű kulturális hatást, mint amit a Gyökerek volt képes elérni 40 évvel ezelőtt, a When They See Us mégsem maradt jelentős globális visszhang nélkül. A Netflix jóvoltából több mint 190 országban elérhető sorozat bemutatása után közel egy hónapig a platform legnézettebb sorozata volt minden nap az USA-ban. Amellett, hogy rengeteg nézőnek formálta át addigi tudását az amerikai igazságszolgáltatásról, más kézzelfogható hatásokat is kiváltott. A fiúk elítélésében fontos szerepet játszó Linda Fairstein (a sorozatban: Felicity Huffman) ügyész és krimiíró az összes hivatali bizottságából kilépett, kiadója pedig elbocsátotta, miután petíciók és közösségi összefogások tömege született ellene.

 

Egy ennyire kényes témát boncolgató sorozat globális forgalmazónál való legyártása valószínűleg néhány évvel ezelőtt szóba sem jöhetett volna. Szociálisan érzékenyebbé vált társadalmunknak mindenképpen megvan a maga árnyoldala is, egy azonban biztos: a jelenkori politikai klíma nélkül nem valósulhatott volna meg a When They See Us. Fájdalmas történet, amit garantáltan nem könnyű végignézni, aki azonban mégis megteszi, jóval gazdagabb lesz puszta sorozatjunkie élménynél.