László Boldizsár a szegedi Aidáról / Szegedi Szabadtéri Játékok 2019
2019.07.09.

A Dóm tér idei operaprodukciójának tenor főszereplőjét Radames románcáról, Szegedről, valamint a legkevésbé sem nagypapás munkatempójáról kérdeztük. LÁSZLÓ FERENC INTERJÚJA.

Revizor: A 2018-19-es évadban Puccini-bemutatók és -előadások egész sorát énekelte, volt Verdi-hős, és még egy új magyar opera, Tóth Péter Tótékjának ősbemutatóján is főszerephez jutott. Más énekes esetében ezt különösen mozgalmas szezonnak nevezhetnénk, de Önről szólván ez inkább átlagos, semmint rendkívüli terhelést jelez.
 
László Boldizsár: Mi annak idején a Cotton Club Singers-szel évi átlag 200-250 fellépést teljesítettünk. Így aztán igazán nem ért váratlanul, amikor egyszer csak besűrűsödtek az operás megkeresések. De azért ettől függetlenül még így is mondok le szép számmal fellépéseket.
 
R: Alig néhány hete még Az álarcosbál Gustavóját énekelte, de most már a Dóm téri Aidára készül, ahol Radames szólamát fogja énekelni, méghozzá most debütálva ebben a szerepben. Sok tenornak mumusa ez a szólam, különösen a románc, a magas B-vel záruló Celeste Aida rögtön a darab elején. Ön nem fél Radamestől és az ő románcától?
 

LB: Nekem Radames románcával csupán egyetlenegy problémám volt. Az, hogy huszonéves koromban önszorgalomból megtanultam, így most egy nagyon kezdetleges torokállást kellett ördögűzés-szerűen kiűzni magamból. Pál Tamás karnagy úrral mostanra sikerült egy különleges verziót kidolgoznunk. A szerep egyébként összességében semmivel sem nehezebb, mint akár A trubadúr Manricója, vagy az Ernani címszerepe. Azt hiszem, a baj ott lehet, hogy mindenki hősként ábrázolja ezt a figurát. Szerintünk inkább egy romantikus kalandor. A Celeste Aida megnevezésében pedig benne van, hogy románc. Semmi értelme elüvölteni, mintha az lenne a fontos, hogy a nézők decibelt és ne lírát kapjanak.
 
R: A próbafolyamat még nagyban zajlik, de azért talán már meg lehet kockáztatni a kérdést: milyen lesz a Dóm téri Aida?
 
LB: Különleges lesz olyan tekintetben, hogy Kesselyák Gergely rendező úr elvitte a cselekményt egy letűnt világba, Atlantisz csodálatos legendájának közegébe. Ettől függetlenül a darabtól elvárható látványos képek meglesznek, sőt a modern technika segítségével ki is bővítik a látványt. Hat nap alatt letettük az alapokat, és azt hiszem, számomra büszkén vállalható debütálásnak ígérkezik ez a produkció.
 
R: A pályafutásának alakulásában Szegednek döntő szerep jutott: itt énekelte az első operai főszerepét, itt került munkakapcsolatba Pál Tamással, itt vált először operai közönségkedvencé, díjak sorát elnyerve.
 
LB: Szegeden tíz éve indult el az az operai álmom, amit hamarosan valóra váltott velem az akkori vezetés: Gyüdi Sándor akkori igazgató és Pál Tamás karnagy úr. Énekmesteremmel, Berle Sanford Rosenberggel felvettük a tempót és közel negyven szerepen keresztül végül is eljutottam olyan házakba is, amelyekről korábban álmodni sem mertem volna. Az, hogy jelenleg nem tudhatok a magaménak nemzetközi karriert, csakis az én döntésem volt. Számos nagy ügynökség csábított, de idén leszek ötvenéves, és nekem a gyerekeim meg az egyéves unokám (bizony, már nagyapa is lettem), a családom közelsége sokkal fontosabb, mint állandóan úton lenni. Ráadásul itthon annyira megbecsülnek, hogy például 2020. január 6-án önálló születésnapi koncertem lesz BoldiÖtven címmel az Erkel Színházban. Számomra most ezek a legfontosabb dolgok!
 
R: A Dóm tér Önnek mondhatni hazai pálya: már több főszerepet énekelt itt, sőt az egyik nyáron, Az álarcosbálban még a korcsolyatudását is bizonyította ezen a helyen.
 
LB: Szeged a második otthonom lett minden tekintetben, ezért nagyon boldoggá tesz az a tény, hogy négy éve folyamatosan jelen lehetek a legnagyobb magyar szabadtéri színház operaprodukcióiban. A Szegedi Szabadtéri Játékok vezetésének erőn felüli vállalkozása ez a mostani nagyszabású produkció, mivel a támogatási rendszer változása idénre nehéz körülményeket teremtett. Remélem, felismerik magasabb döntési szinteken, hogy ez az intézmény is jogosult azokra a kiemelt támogatásokra, amiket más színház is megkapott. Persze a hátteret nem ismerem, és művészként nem szeretek ilyen dolgokban megnyilvánulni, de annyira a szemünk láttára zajlanak ezek az események, hogy azt azért meg kell jegyeznem: számos olyan intézmény került mostanában bajba, amelyik folyamatosan állít színpadra operaprodukciókat.