Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni a névválasztásokból, hiszen a szavazók/kommentelők nyilvánvalóan azt is fontosnak tartották, hogy a színpadok neve jó hangzású legyen, így nem feltétlenül a kedvenc zenekaraikat akarták a molinókon látni. Ám a döntésekből mégis kirajzolódni látszanak a magyar könnyűzene új trendjei. Érdemes azonban tudnunk, hogy ezek az új trendek a szó legszorosabb értelmében nem is annyira újak, inkább régi zenei irányzatok felélesztései és újragondolásai.

 

Közöttük a Bëlga jelenti talán leginkább a folytonosságot, hiszen a Magyar nemzeti hip hop nem, hogy nem ment ki a divatból, de 2002-es megírása óta csak egyre aktuálisabb lett. Valószínűleg az ő humorukon nőtt fel a hip hop két, jelenleg legnépszerűbb előadója Krúbi és Dé:Nash is. Utóbbi annyira komolyan veszi a magyar nemzeti hip hopot, hogy Turul című számában konkrétan Emese és egy Turul leszármazottjának nevezi magát, videóklipje pedig rovásírással van feliratozva, hogy azok a magyarok is értsék, akik csak így tanultak meg olvasni.

 

A kettes számú nagyszínpad neve Eszik a dönert a nagyorrú lányok lett, amely a Rühös Foxi zenekar szomorú balladája – hogy miről szól a dal, azt most hirtelen nem tudnám megmondani, de így van ez a Rühös Foxi összes többi számával is. A zenekar (Szűcs Krisztián, Baksa Soós Attila, Horváth Kristóf, Vazul Császár) abszurdpopként határozza meg magát, amely zeneileg éppen nem, de koncepciójában erősen a nyolcvanas éveket, azon belül pedig az A.E. Bizottság és a Tudósok munkásságát idézi. Ugyanez az abszurd humor jelenik meg az egyre népszerűbb Ricsárdgír zenekar számaiban is, akik idén már nagyszínpados fellépők voltak. Igen elgondolkodtató, hogyan függenek össze egymással a politikai helyzet és a popzene változásai. Sokat hangoztatott (és nyilván csak részben igaz) közhely, hogy 2019-re a rendszerváltás előttihez nagyon hasonló, elnyomó rendszerbe lavíroztuk magunkat. És mintha épp ez az elnyomás kényszerítené ki ezt az abszurd, mindentől eltávolodott humort és a körülhatárolhatatlanságra törekvő hangzást a zenekarokból. Közben pedig a közönségben is megszületett az igény, hogy újra értelmetlen, de nagyon vicces hülyeségeket kiabáljon a koncerteken, mintha ezzel egy másik univerzumba kerülhetnénk, ami elnyomja a hétköznapok zaját.

 

A harmadik, és legnagyobb színpad idén a Bohamian Betyars száma után a Csavargó nevet kapta. A Bohamian Betyars fúziós etno-punk zenekar balkáni, cigány és magyar népzenei elemekkel. Eddig a dolog nem tűnik túl érdekesnek, sokan, sokféleképp keverték már ezeket a zenei irányzatokat a könnyűzenével az elmúlt húsz évben. Ami miatt mégis figyelemre méltó a zenekar, az a színpadi jelenlétük, ők ugyanis a magyar Gogol Bordello: a kellemesen őrült tagok rengeteg energiával és jó kedvvel játszanak, koncertjük volt messze a legjobb buli az idei Fishingen.

 

A Csavargó elnevezés azért is volt telitalálat az idei nagyszínpadnak, mert a fesztivál bizonyos szempontból legmeglepőbb fellépője, Hobo is ezen a színpadon adta koncertjét. Nyilvánvaló, hogy Földes László közönsége nem azonos a Kiscsillag, a Quimby, a Bohemian Betyars vagy a Csaknekedkislány közönségével, hogy miért hívták meg az idei Fishingre, arra az egyetlen magyarázatom az, hogy a fesztivál tulajdonosa és szellemi vezetője, Lovasi András valószínűleg szereti. Meg hát persze 50 évvel ezelőtt volt az első Woodstock fesztivál, de bármi is volt az ok, Hobót meghívni Orfűre nagyon jó ötlet volt.

 

A hetvennégy éves Földes László köszöni, remek formában van, és rendkívül korrekt koncertet adott a fesztivál első napján. Játszott Doors feldolgozást, számokat a Vadászatról, eljátszotta A hetediket, beszólt a kormánynak, és elnézést kért a jobb érzésű nézőktől egy szám miatt, ami „egy bárcabitorló büdös kurváról szólt”. Ám én mégsem a Mata Hari közben szerettem bele Hobóba, hanem a másnapi kiskoncertjén, amelyet a Tűzhöz közel színpadon adott. Ez a színpad egy erdős rész pici tisztásán van felállítva, amit ösvényen keresztül lehet megközelíteni – békés, gyönyörű helyszín, ahova nem fér be túl sok néző. Itt adott rendkívül szuggesztív, humoros koncertet Földes, rengeteg verssel. Ő nagyon boldognak tűnt, amiért fiatalok is ültek a nézőtéren szép számmal, a közönség pedig alig akarta leengedni a színpadról.

 

Történtek az idei Fishingen vis maiorok is, ilyen volt például az időjárás, ami az első és az utolsó este programját nagyjából tönkre is tette, és bár a hatalmas, több óráig tartó esők után profin és zavartalanul folytatódtak a koncertek, a közönség fele a sátrába vagy hazamenekült addigra, erre az éjszakára már egészen kiürült az orfűi kemping. A másik kellemetlenség a fesztivál területén kívül lévő szennyezett forrásvíz volt, ami körülbelül száz fesztiválozót tett taccsra az egyik nap – a civilizált ember viaskodott a természet erőivel tehát, de szerintem a végére kihoztuk a dolgot döntetlenre.