Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

Balogh Tibor levele a Revizor szerkesztőinek

2019. jún. 18.
Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük Balogh Tibor nekünk írott levelét, meg azt a szöveget is, amit Karsai György egyetemi tanár, színikritikus nálunk megjelent levelére írt.

Kedves Kollégák!

Egy ismerős telefonhívásából értesültem arról, hogy Karsai professzor Lemondó levele az SzTT tagságáról, a világhálón megjelent.

Egészen a telefonhívásig abban a hiszemben voltam, hogy Professzor úr egy polémia nyitányának szánja dolgozatát, az SzTT belső levelező fórumán. Megszólított lévén, meg is írtam a válaszomat az írása alá. A publikáció híre hallatán megküldtem neki a választ, kéziratként továbbítható formában, s kértem, hogy juttassa el közlésre oda, ahová a magáét leadta. Professzor úr aludt egyet a teendőjére, majd a ma délelőtti, nekem címzett válaszában azt írta, hogy a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet, nem továbbítja a szövegemet, de küldjem el én, ha akarom. Ő senki másnak, csak a barátainak, a Revizorhoz juttatta el, akiknek a címét nyilván jól tudom.

Nos, én, aki a Lemondó levélben válaszadásra felszólított személy vagyok, nem foszthatom meg reflexiómtól a Revizor, és az átvevő portálok olvasóit. A júniusban szokatlan hőségnek tudom be azt, hogy a Levél közlése előtt nem kerestetek meg, s nem vártátok be a válaszomat. A kettőt együvé szerkesztve lett volna praktikus megjelentetni.  Ez a dolog szakmai része, a sajtóerkölcsi pedig a másik. A törvényi előírást azonban nyilván jól ismeritek, ezért a leghamarabb, szövegváltoztatás és kommentár nélkül, közölni fogjátok a válaszomat, s meg is külditek azt link formájában azoknak a portáloknak, amelyek a hibátokból eredően féloldalasan tájékoztatták az olvasóikat. Ebben az esetben nem fogok panaszt emelni a mulasztásotok miatt, és nem kezdeményezek polgári peres eljárást a Lemondó levél szerzőjével szemben sem, az implicit becsületsértések miatt.

A válaszom feltöltéséhez sok sikert és jó egészséget kívánok!

Tibor

Utóirat

Ezúton fejezem ki szívből jövő köszönetemet a Színházi Kritikusok Céhe vezetőségének, szolidaritásukért a Karsai Györgyöt ért megpróbáltatások ügyében. Ez a nemes kiállás erőt ad nekem, s arra bátorít, hogy üljek be én is tolmácsként annak az országos fesztiválnak a zsűrijébe, amelynek orosz vendég lesz a külföldi tagja. Érzem, hogy a sajtó minden fegyverét beveti majd érdekemben a Céh, ha a fesztivál igazgatósága meg akarja hiúsítani az elképzelésemet. A szolidaritásotokat előre is köszönöm!

(Kérem, továbbítsátok üzenetemet az új vezetőknek!)

Kedves Gyuri!

Mint boldog ifjúkorunkban a tánc- és illemórákon, induljunk el a cserépkályhádtól!

– Vajon közbejött esemény miatt, hirtelen beugróként vállalkoztál-e arra, hogy a POSzT szakmai zsűrijében a külföldi vendég tolmácsa légy?

– Ugye, nem?

– Ha nem, akkor tájékozódtál-e körlevélben a Szakmai Tanácsadó Testület (SzTT) tagjainál arról, hogy SzTT tagi minőségedben, mi a véleményük az ilyen szerepvállalásról?

– Ugye, nem?

– Emlékszel-e a kezdeti kikötéseink közül arra, hogy a POSzT művészeti igazgatójától minden érdemi kérdésben magunkhoz vonjuk a döntés jogát?

– Ugye, nem?

– Ha emlékeztél volna, akkor nekünk, s nem a POSzT adminisztrációjának ajánlod fel önkéntes tolmácsi szolgálataidat, akik közül erre valaki, a hatáskörét átlépve mondott igent.

– Június 12-én, az elutazásom előtti reggelen döbbenten hallottam két zsűritagtól, hogy benn tartózkodtál a zsűri ülésén, dacára annak, hogy a fizetett tolmács rendelkezésre állt.

– A szabálytalanságról – SzTT tagi minőségemben – értesítettem Szűcs Gábor művészeti igazgatót, aki ígéretet tett az intézkedésre. Arra az esetre, ha fellépése nem járna eredménnyel, kilátásba helyeztem, hogy a szabálytalanságra a sajtó útján fogom felhívni a figyelmet, mielőtt még a zsűri döntése megszületne – ne lehessen a felszólamlásom az eredménnyel való elégedetlenségem tükre.

– Ismerve a művészeti igazgató túlterheltségét, megkértem egy zsűritagot, hogy a Szűcs Gábornak általam mondottakat közvetítse a zsűri elnökének, Bodor Johannának.

– A művészeti igazgató nem járt el a pozíciójában elvárható határozottsággal, amikor telefonon lépett kapcsolatba Bodor Johannával, ahelyett, hogy az irodájába rendelte volna jelentéstételre a szabálytalanul megtartott zsűri tanácskozásról. Erélytelen viselkedése miatt tűnhetett úgy, hogy egy illetéktelen személy jelenlétének vagy kizárásának ügye a szálloda-teraszi demokrácia frontján dőlhet el.

– Igen, Kedves Gyuri, a visszatartó erő fegyvereként, én hivatkoztam a sajtó nyilvánosságára. Ha nem mulasztod el kikérni az SzTT álláspontját a tolmácsszereped ügyében, és a tagtársak többsége (ezt kizártnak tartom) igennel szavaz, akkor én jegyzőkönyvbe mondtam volna a különvéleményemet, s mert Működési Szabályzatunk szerint sajtónyilvános lehet az, amit az ülés jegyzőkönyve tartalmaz; nem rejtettem volna véka alá a különvéleményemet. Minthogy azonban a ránk nézve kötelező szolgálati utat megkerülted, még csak az SzTT-hez sem kellett volna fordulnom engedélyért a nyilvános szerepléshez.

– Hatalmasan tévedsz, Gyuri, amikor azt gondolod, hogy nem lett volna kártékony a zsűri-szobában való jelenléted. A versenyprogram mindahány résztvevője, aki sikeresnek érezte magát, de díj nélkül maradt, azt kiálthatta volna, hogy a Te kezed van a dologban. Közhely következik: kevés becsületesnek lenni – becsületesnek is kell látszani.

Kedves Gyuri!

Ennyit röviden a tánc-cserépkályháról. Az illem-cserépkályhától indulj el egyedül. A pallérozódás élethosszig tartó szenvedély lehet.

Üdvözöl POSzT SzTT tagtársad:

Balogh Tibor

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek