Lúdas Matyi / A győri Vaskakas Bábszínház és a pécsi Bóbita Bábszínház előadásának összehasonlítása
2019.06.16.

Lúdas Matyival kezdődött az évad a pécsi Bóbita Bábszínházban, és Lúdas Matyival végződött a győri Vaskakasban. E két előadásból úgy tűnik, ehhez a történethez van a legtöbb közünk mostanában. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.

Az első politikai gyerekszínház, amellyel Magyarországon találkoztam, Markó Róbert munkája volt a Bábszínházban, A csillagszemű juhász. A rendezés és Szálinger Balázs átirata felerősítette, napjainkban is átélhetővé tette azt a motívumot, amely a mesének eleve fontos komponense: a 2016-os előadás az egyén hatalommal szembeni lázadásáról, annak lehetőségeiről mesélt. Ugyanez a motívum jelenik meg sokkal brutálisabb formában Lúdas Matyi történetében is, ahol a szegénylegénynek nem próbákat kell kiállnia, amelyeket a hatalom az útjába gördített, hanem lehetősége adódik a szemet-szemért elvén jól megbüntetni a zsarnokot. „Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!” Mindannyian jól emlékszünk erre a gyerekkori meséből, és Dargay Attila klasszikussá vált 1979-es rajzfilmjéből. Dereng még az az elégedettség is, amit a harmadik verésnél éreztünk, igen, a szegény fiú mindannyiunk helyett tanította móresre az elnyomót.
 
Kocsis Rozi a Vaskakas Bábszínház előadásában.
Kocsis Rozi a Vaskakas Bábszínház előadásában.
Negyven évvel a rajzfilm után Lúdas Matyi története már valami másról szól, ami a megváltozott politikai környezet következménye. A demokráciába vetett hit, az erőszakmentesség és a politikai korrektség ugyanis más fénytörésbe helyezi a verést mint az igazságszolgáltatás eszközét. Sőt, e három erőszakos cselekedet tulajdonképpen három próbatétellé alakul át Matyi életében, és az érdekes már nem az lesz, hogy milyen fondorlatok útján sikerül Döbrögit jól elagyabugyálnia, hanem hogy mennyire képes a szeretet és a könyörület nyelvét használni, amikor ő kerül hatalmi pozícióba.
 
Ezzel a kérdéssel foglalkozik Szálinger Balázs átirata és Markó Róbert rendezése Pécsen, valamint Hajós Zsuzsa átirata és Tárnoki Márk rendezése Győrben – előbbinél a befejezés sötét és pesszimista, utóbbinál inkább optimista. Utóbbi egy kicsit jobban esett nekem egy nagyrakás kicsi gyerek között, bár nem értek vele egyet, hogy egy gyerekszínházi előadásnak mindig happy enddel kell véget érnie.
 
A pécsi előadásban a lusta Matyiból (Kalocsányi Gábor) úgy lesz világlátott, nagy tudású ember, hogy e tudás megszerzésével (Olaszországban tanul építésznek) egyetlen célja van csak: Döbrögi közelébe kerülni, és jól elverni. Így - bár nem színészkedik, valóban ért az építészethez - ennek a tudásnak semmi hasznát nem veszi, egyetlen célja a bosszú lesz, s így a nem túl ambiciózus, de szimpatikus srácból a szemünk előtt válik megalomániás zsarnok, aki – amikor a vörös, disznófejű Döbrögi báb helyére ül a kerekesszék formájú trónra – azonnal át is lényegül a következő elnyomóvá.
 
Kalocsányi Gábor a Bóbita Bábszínház előadásában.
Kalocsányi Gábor a Bóbita Bábszínház előadásában.
Fontos különbség a két előadás között, hogy míg Markó Róbert rendezésében Matyi magányosan áll a hatalommal szemben, addig Tárnoki Márknál nincs teljesen egyedül. Ott van vele a három liba – Nagy Petra, Rab Viki, Vitányi-Juhász István – akik Döbrögi (Szúkenyik Tamás) és az ispán (Főglein Fruzsina) mellett átlényegülnek az ő szolgáivá. Az egyik jelenetben be is tetőzik ez a skizofrén állapot: az ispán utasítja őket, hogy kapják el a libákat, de mire nagy nehezen két szereplő elkap egyet, az átváltozik a harmadik szolgává, és a következő pillanattól egy másik fogdmeg lesz a lúd. E három szereplő fluid változékonysága erős állítás az alapvetően szervilis, de szabadságra vágyó népről. Jelmezük is ezt erősíti: fehér ruhájukon narancssárga kisdoboskendőt viselnek – látványukból a liba csőrére asszociálhatunk, bizonyos életkor felett meg másra is. A harmadik verésnél eldobják a kendőjüket, és nem Matyi (Horváth Márk), hanem ők lázadnak fel az önkénnyel szemben, Matyi már csak a verés végére érkezik meg, hogy egy utolsót ráhúzzon az ispán hátára.
 
Mindkét előadásban kiemelt jelentősége van Matyi anyjával való kapcsolatának. Szerető, aggódó anyafigurák ezek, erősen kötődnek gyermekükhöz. A pécsi előadásban Matyi bosszúállás közben nem törődik anyjával, aki így veszélybe kerül. A Vaskakas színpadán Kocsis Rozi anyafigurája cselekvő, aktív részese a történetnek. Matyi minden verésnél arra hivatkozik, hogy őt az édesanyja soha nem verte meg, pedig megérdemelte volna, és anyja kérésére a harmadik alkalommal könyörületet akar tanúsítani a megtört Döbrögivel szemben, ám a hatalom népet kínzó igazságtalansága láttán – az ispán a falu összes libáját megöleti – mégis a felkelők élére áll, és egy utolsót suhint az ispán hátára. Ekkor érkezik meg az anya, hogy élete első csattanós pofonját kiossza fiának, aki megbánva tetteit eloldozza Döbrögit és az ispánt.
 
Horváth Márk, Rab Viki a Vaskakas előadásában.
Horváth Márk, Vitányi-Juhász István és Rab Viki a Vaskakas előadásában.
A győri előadás díszlete a maga egyszerű szépségében ugyanígy politikai üzenetet hordoz: jobboldalon Matyiék szegényes kisházának belsejét látjuk, melynek fala Döbrögi készülő, hatalmas, neoklasszicista stílusú palotájának talpa. Kötelek állnak ki belőle, tudjuk, hogy fel fogják emelni, és akkor majd eltapossa, megsemmisíti a szegény család házát az épületmonstrum. És tényleg, több pillanat van, amikor a kastély elindul felfelé, ám a tető és a homlokzat mindig leválik az oszlopokról, a fenyegető pusztítás elmarad.
 
Kell-e mindez a gyerekeknek? – tehetjük fel a kérdést, és akkor én most gyorsan le is írom a saját válaszomat. Lesz csomó minden, amit bizonyos kor alatt a gyerekek egyáltalán nem értenek majd Markó Róbert, és főképp Tárnoki Márk rendezéséből. Hogy miért narancssárga az a kendő, arról egy átlag tízéves mit sem tud, csak a szülő, aki elkíséri a bábszínházba a gyerekét. Ugyanakkor azt a gesztust a kicsik is értik, hogy a kendő levetése valamiféle megszabadulás szimbóluma, ahogy azt is, hogy az igazságunkért ki kell állnunk, de nem szabad túlzásokba esnünk a büntetésnél. Szóval igen, azt hiszem, hogy kell ez a gyerekeknek, mégpedig azért, hogy lássák, szembe lehet menni a hatalommal, hogy vannak helyzetek, amikor a szervilitás könnyűnek tűnő, de járhatatlan út, és hogy ha majd felnőnek és forradalmat csinálnak, akkor is jónak és igazságosnak kell maradniuk.
 
A Vaskakas Bábszínház előadásának adatlapja a port.hu oldalon itt , a Bóbití Bábszínházé itt található. 
Szerző: Puskás Panni