Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ELHIBÁZOTT TEREMTÉS?

Godzilla: A szörnyek királya
2019. máj. 25.
Háromfejű repülő sárkánykígyó, felhőkarcoló méretű molylepke, vulkánból kikelő főnixmadár, és persze a címszereplő szörnykirály, Godzilla egymással való hadakozása borítja lángba a világot. Ez tényleg érdekes tud lenni egy felnőtt ember számára is? VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.

Miután A függetlenség napját is jegyző, az inváziós sci-fi műfajában járatos Roland Emmerich még 1998-ban totálisan mellényúlt a japán gyökerű Godzilla franchise amerikai importálásakor, 2014-ig kellett várni, hogy Gareth Edwards rendező feltámassza az őshüllőt. A fiatal, függetlenfilmes tehetség tökéletesnek bizonyult a feladatra, így teljesen jogos aggodalomra adott okot, amikor kiderült, hogy az a Michael Dougherty váltja őt a rendezői székben, aki eddig Marvel-filmek írójaként, illetve infantilis B-kategóriás horror-vígjátékok (Adsz vagy kapsz, Krampusz) rendezőjeként tette le a névjegyét. 

Gareth Edwards egyrészt visszanyúlt az eredeti óriásszörny film, az 1954-es japán Godzilla (Gorija) központi problémájához: a nukleáris korszak olyan új kihívások elé állítja a földi életet, amelyek alapvető beavatkozást jelentettek a természet rendjébe. Godzillát, a tenger mélyén alvó őshüllőt az amerikaiak által Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák ébresztették fel, és azért jön a felszínre, hogy pusztításával az eredeti természetes rendet állítsa helyre. Edwards kiváló dramaturgiai érzékkel nemcsak a központi kérdést, de az ahhoz köthető központi karaktert, Dr. Ishiro Serizawa figuráját is átemelte a japán eredetiből – az 1954-esben Akihiko Hirata, a 2014-es amerikai változatban Ken Watanabe alakítja a morális dilemmába került tudóst, akinek oxigénbombával úgy kell elpusztítania Godzillát, hogy pontosan tudja, az az ember által kibillentett egyensúlyt jött helyretenni. 

Edwards másik nagyszerű húzása, hogy mindezt az első, kisköltségvetésű, független produkciójában kikísérletezett meditatív stílusban adta elő. 2010-es, Monsters című filmjében a telepatikus úton kommunikáló óriásszörnyek invázióját az orosz géniusz, Andrej Tarkovszkij sci-fijeit, a Solaris és a Stalker világát megidézően mutatja be. Edwards így egy különleges alkotással, egy olyan óriásszörnyes amerikai stúdiófilmmel debütált a fősodorban, amiben a japán eredetiből merített alapok metafizikai színezetet kaptak. A rendezői személycserével az elért eredmények veszni látszottak, de valami olyasmi történt, ami ritka a stúdiófilmek világában: az új rendező a Godzilla II-ben nemcsak a támadó szörnyek számát hatványozta meg, de megtartotta, sőt továbbgondolta Edwards különleges stílusát. 

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

Dr. Serizawának és társainak – ezúttal egy szétszakadt családnak – a dilemmája már nem az, hogy megállítható-e az óriásszörnyek inváziója: egyenesen kívánt az eljövetelük, mert a kártékony emberi fajt kell megállítani, hogy ne tegye végleg tönkre élőhelyét. Az alkotók nem ijednek meg attól, hogy továbbgondolva a korábbi Godzilla-filmek felvetéseit, az egész kérdéskört transzcendens köntösbe csomagolják. A szörnyek képében vajon hamis istenek törtek a felszínre, akik most kivételesen zöld utat kaptak az emberiség elpusztítására, vagy a lények maguk is igazi, ősi istenek, akik visszaveszik az embertől saját, neki csak kölcsönbe adott tulajdonukat?

Michael Dougherty a castingban sem hibázott: Dr. Serizawát ezúttal is a kiváló Ken Watanabe alakítja, de a szereplőgárdát kiegészítette Kyle Chandler és Vera Farmiga színészekkel, akik jól alakítják az elvált házaspárt. A legnagyobb húzás a közöttük, majd később a szörnyek egymásnak feszülése között őrlődő gyerekszínész Millie Bobby Brown szerepeltetése, aki a Stranger Things kultikussá vált sorozat különleges képességekkel rendelkező gyerekét játszva edződött hozzá a műfajhoz. Személyével a gigászi szörnycsatát és a morális, metafizikai dilemmák között őrlődő tudós figuráját egy élő, aggódó és egyre kétségbeesettebb arc teszi hitelessé és teljessé. 

Dougherty és csapata ezenkívül azt a kivitelezésbeli koncepciót is átemelte, amivel Guillermo Del Toro kísérletezett Tűzgyűrű című, óriásrobotok vs. óriásszörnyek filmjében. A spanyol ajkú Del Toro honfitársa és nagy példaképe, Francisco Goya óriásszörny alakjait megjelenítő festményeinek (lásd például Kolosszus, 1808) stílusát megidézve mutatta be az óriások küzdelmét. A Godzilla II-t ugyanebben a stílusban fényképezték, és kiegészülve az előző, Edwards által rendezett Godzilla-filmből örökölt meditatív formával, a második részben találja meg a leginkább hozzápasszoló témát. 

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

Itt a szörnyek eljövetelét megjövendölő festményeket konkrétan megidézik és be is vágják. Szereplőink a miszticizmussal, okkultizmussal és gnosztikus tanokkal foglalkozó romantikus angol költő, festő, grafikus William Blake-nek John Milton Elveszett paradicsomához készített grafikáit nézegetik, kultúrtörténetünkben keresve válaszokat a szörnyek érkezésére. Blake és Goya, Földényi F. László kifejezésével élve, a „festészet éjszakai oldalához” tartozik, egy olyan világrendbe vetett hitük okán, amelyet a Godzilla II. is megpendít. Eszerint a felvilágosodással és a racionalizmus feltörésével nem a teremtés betetőzése történt, hanem éppen ellenkezőleg: olyan útra tévedtünk, ami a jótól vagy büntetést érdemel, vagy egy eleve elrendelt gonosz által működtetett világ létét bizonyítja. Egyik sem kifejezetten jó hír.

A klímakatasztrófa és a nukleáris veszély témái a filmvásznon és a képernyőkön újra aktuálisak. David Attenborough legutóbbi sorozata, A mi bolygónk sokkolóan mutatja be a felmelegedés küszöbön álló, visszafordíthatatlan következményeit. A nukleáris fenyegetettség utoljára a hidegháború idején, az 50-es években mozgatta meg annyira élénken a filmesek fantáziáját, mint ma – lásd a korabeli óriásszörnyes inváziós sci-fik előretörését, pl. Azok! (1954), amiben gigantikus méretű rovarok támadnak, vagy a beszédes című Mélytengeri szörnyeteg (1955), Tarantula (1955), Űrszörny (1957) filmeket. Ma pedig a csernobili atomerőmű felrobbanásának körülményeit bemutató, egyre szaporodó dokumentum- és fikciós filmek – pl. a most vetített, lebilincselő HBO-sorozat, de tudunk készülőfélben lévő orosz, amerikai, sőt magyar filmtervekről is, amelyek az 1986-os tragédiát fogják bemutatni – sora jelzi, hogy a kérdés ismét az érdeklődés fókuszába került.

A Godzilla II. a téma tömegfilmben feldolgozott kortárs változata, egyszersmind egyik csúcspontja. Ahogy Vera Farmiga filmbeli karaktere fogalmaz a valóban Blake és Goya kísérteties, melankolikus, egyszerre végtelenül idegen, mégis valahonnan ismerős szörnyeit ábrázoló festményeit idéző, a tekergőző sárkánykígyó szorításából kitörő Godzilla egyedülálló látványa okozta áhítattól átitatva: „Éljen a király!

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek