Szophoklész – Jon Fosse – Madák Zsuzsanna: Antigoné / Harlekin Bábszínház, Eger
2019.06.12.

Barna csomagolópapírok a kellékei Madák Zsuzsanna osztálytermi színházi nevelési előadásának, az Antigonénak. A csapat kreativitása és játékossága azt bizonyítja, ennyi is elég a thébai mondakör szellemes megjelenítéséhez. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.

Először nem pontosan értem, hogy miért indulunk Ádámtól és Évától, vagyis Oidipusztól és Iokasztétól, hogy mi szükség a thébai mondakör és az előzmények felvázolására ahhoz, hogy megértsük Antigoné történetét – hiszen Szophoklész se igen töri magát ezen, néhány kardalból értesülünk tőle a homályos előzményekről. Jóllehet, az ókori színházba járók pontosan ismerték ezeket a történeteket, a mitikus vallási világ átitatta az életüket. Ám Madák Zsuzsanna rendezésében nem a puszta információátadás a célja az előzmények megjelenítésének, sokkal inkább a politikai környezet ismertetése, és annak a világossá tétele, hogy az elnyomó nagypolitika milyen háborúkba, bajokba, fájdalmakba tudja sodorni a népet.
 
Mészáros Pancsa
Mészáros Pancsa
Ehhez kapcsolódik az első nyitás is, amely közvetlenül Kreón hatalomra lépése után arra buzdítja az athéni fiatalokat – tehát a résztvevő osztályt -, hogy graffitizzék fel a palota előtti térre az új uralkodóval szemben támasztott követeléseiket. Már ekkor világos, hogy a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium osztálya olvasta az Antigonét korábban, hiszen jó pár falfelirat a holtak tisztességben való eltemetését kéri Kreóntól. De vannak más, a XXI. században is lényeges követelések, így a megfelelő egészségügyi ellátás, az oktatás helyzetének javítása és a törvénykezés felülbírálata, hogy az uralkodók ne tudják ész nélkül, önkényesen iránytani a városállamot – a fiatalok fékek és ellensúlyok beépítését kérik a rendszerbe. Van olyan diák, aki csak felgyülemlett feszültségétől kíván megszabadulni, és a tantermi színházi keret határait szeretné feszegetni: „Vesszen a király! Anyád!” kerül a papírjára - látszik, felszabadító számára, hogy itt ezt is lehet. Egy másik srác a Kétfarkú Kutyapárt klasszikussá vált követelését írja a lapra: „több mindent, kevesebb semmit!”
 
Ám amit lehet egy TIE előadáson, azt nem lehet egy diktatúrában. A graffitik felírása után két palotaőr érkezik, akik – mielőtt az uralkodó észreveszi – szépen cenzúrázni kezdik a kellemetlenebb feliratokat, és csak ezután indul el Antigoné története. Bár Madák Zsuzsanna szövegátirata – amelyet Szophoklész Antigonéja, illetve Jon Fosse Halál Thébában című drámája alapján készített – lehalkítja azokat a részeket, amelyek a vallásra vonatkoznak és felerősíti azokat, amelyek a politikára, nagyon érdekes, hogy egy egyházi iskolában hogyan hivatkoznak a diákok ősi törvényekre és a vallásra mégis. A következő nyitásnál ugyanis az a kérdés, hogy vajon milyen okokból dönt Antigoné Polüneikész eltemetése mellett, és a diákoknak a vallás után csak második körben jut eszükbe a testvéri szeretet.
 
Zádori Szilárd
Zádori Szilárd
Fontos dramaturgiai ötlet, hogy Kreónt végül nem Teiresziasz jóslata győzi meg arról, hogy rossz döntést hozott. Az athéni fiatalok kerülnek olyan helyzetbe, hogy érvelhessenek, az uralkodó ezen a ponton a nép szavára kíváncsi. Míg többen arról győzködik, hogy muszáj lenne megváltoztatnia Antigonéra kiszabott halálos büntetését, addig egy lány az osztályból azt mondja, valóban nagyon kellemetlen politikai döntés lenne, ha első intézkedését visszavonná. Ezen azért eléggé meglepődöm, meg azon is, hogy egy másik lány milyen természetességgel mondja ki a hazánkban nem kifejezetten ismert, ugyanakkor a helyzetben nagyon is valid lehetőséget: Kreón akár le is mondhatna a trónról.
 
Egyetlen TIE előadás sem működik pusztán a jól feltett kérdésektől, nagyon fontos, hogy a jelenetek színházként is működjenek. Az Antigoné pedig ilyen, hála a négy színésznek, akiknek egyszerűen van kedvük benne részt venni. Mészáros Pancsa Antigonéként vagány, lázadó alkat. Büszkesége egyszerre erénye, amikor bátornak kell lenni, és emberi gyengesége, amikor megtagadja testvérét, aki a bajban szeretne mellé állni. Szűcs Réka törékeny, finom és érzelmes Iszméné, Zádori Szilárd Kreónja inkább esendő, mint lelketlen uralkodó, s bár az első jelenetben kicsit egy gonosz rajzfilmfigurát alakít, szép lassan kibontakozik előttünk emberi oldala. Sóvári Csaba Haimónként egy közülünk, azaz az athéni fiatalok közül, a mi erkölcsi rendünket közvetíti. A nagy csomagolópapírok segítségével játsszák el a színészek a többi szereplőt is, az unalmasnak tűnő kellékeket igen változatosan használják. Bábszínészek, így nem nagyon lepődünk meg, hogy összegyűrt papírdarabokból mozgó, élettel teli világot tudnak létrehozni. Sokat hülyéskednek, főleg az első részben, amikor ledarálják nekünk a thébai mondakört, úgy tűnik, jól szórakoznak, miközben Eteoklész és Polüneikész csapatainak összecsapását játsszák el kiabálva, papírgalacsinokkal dobálózva. 
 
Zádori Szilárd, Szűcs Réka. Fotók: Harlekin Bábszínház
Zádori Szilárd, Szűcs Réka. Fotók: Harlekin Bábszínház
Állandóan visszatérő kérdés a színházi nevelési előadásoknál, hogy mennyire érdemes a diákoknak utat mutatni a gondolkodásban, és ha elég szabadságot kapnak, vajon a megfelelő irányba terelik-e a sztorit – tehát hogyan lehet úgy előcsalni belőlük gondolatokat, hogy nem a szájukba adjuk őket. Madák Zsuzsanna előadásán egyértelműen látszik, hogy ez nagyon fontos szempont volt számára, ugyanakkor úgy éreztem, hogy az előadás végén csak karcolgattuk a lényeget. 
 
Ez az Antigoné ugyanis a demokráciáról vagy annak hiányáról beszél, de úgy, hogy közben elfogadja a diktatúra keretrendszerét. A feltett kérdésekre mindig az volna a legésszerűbb válasz, hogy nem az egyes ember a rossz, hanem az a rendszer, amely megengedi az egyes embernek, hogy önkényesen uralkodjon a többiek felett. De ez a diákoknak nem jut eszébe, vagy ha mégis, nem mondják ki, nehogy megzavarják a játék menetét. Azon gondolkodtam, milyen jó lenne, ha a fiataloknak lehetőségük volna megbontani az elnyomás keretrendszerét, és Kreónt valódi jogállamra cserélhetnék. Belátom persze, hogy mindezt egy Antigoné-előadáson belül nagyon nehéz létrehozni, nemkülönben egy egész országban. Például Magyarországon.
 
Az előadás adatlapja a Harlekin Bábszínház oldalán itt található 

Szerző: Puskás Panni