Abba persze bele se merek gondolni, hogy tán szép számmal ülnek a nézőtéren olyanok, akik nemcsak a paródiát nem látták, de a színészeket – Márkust és Körmendit – sem ismerik. Nézelődöm tovább: az apa képe ott lóg legfölül, van zongora, hatvanas éveket idéző „nehézkanapé”, a hátsó emelt részen (színpad a színpadon?) az obligát hosszú asztal, biliárdasztal. Az oldalsó kazettás díszletfalak táblák, rajtuk krétával emblematikusnak tűnő vagy annak szánt mondatok, az átdolgozó-újrafordító Hamvai Kornél tollából. És sok ajtó.
Réthly Attila remek Ványa bácsit – Ványa bát – rendezett ugyanitt nemrégiben; vélhetően ez, vagy ez is indította egy újabb Csehovra. Meg tán az, hogy a női szerepeket elég jól ki lehetett osztani – és ez is fontos szempont.
Hartai Petra |
Mai, pontosabban mára vetülő rendezői értelmezés lebeg a levegőben – Csehov darabja erre igen alkalmas, mondhatnánk, készségesen adja magát ilyesmire. A három lány bármikor elmehetne Moszkvába – mint tudjuk, ennek semmilyen, objektívnek mondható akadálya nincsen -, de nem megy; a döntés- és mozgásképtelenség pedig mára sem veszített erejéből.
Csakhogy a darab sem. Réthly és Hamvai két kézzel, bőven pakolják az ötleteket a darabba, a színészek pedig készségesen el- és kijátsszák mindet; nem érdemes sajnálni a sok expresszív effekt mögött elhalványuló csehovi „finomságot”, annál inkább az egyes figurákon és egyes jeleneteken esett torzulást vagy veszteséget.
Mert amikor az előadás elején Irina a munkáról hablatyol, egyenes, áttétel nélküli karikatúrába fordítva a szónoklatot, akkor még csak a karakteren esik csöppnyi veszteség, amennyiben látjuk, hogy ő sem hiszi egyetlen szavát sem. Olga első megszólalásának töredékes nyelvezetét még igyekszünk valamire vélni, de a szereplők nevének mesterkélt elkülönbözésének megfejtésébe alighanem beletörik a nézői bicska. Miért lesz jobb a Natasánál a Natása? Olgánál az Ólga? Irinánál az Irína? Csak mert más, mint amit megszoktunk? De kell-e a nézői figyelmet elterelni a darabról? És nem mellesleg az előadásról?
Hát a jó ötletekről? Mert ilyen például, amikor Csebutikin hófehér bundát és hozzávaló szőrmesapkát ajándékot Irinának a névnapjára az obligát szamovár helyett; és ilyen az is, hogy mégiscsak megérkeznek valamiféle álarcosok.
Bajomi Nagy György |
A John Lennon-féle Womant én bármikor szívesen hallgatom – felőlem megszólalhat egy Hamletben is -, a Raszputyin-Russian Queent már kicsit könnyű poénnak gondolom, kivált egy Csehovban, még ha mulatozás közben szólal meg, akkor is.
Tetszik, hogy az obligát búgócsiga-jelenet odébbköltözött: nem a névnap alkalmával pörög, hanem jóval később, a második felvonás legvégén, és szerintem ekkor már sokkal több és mélyebb reménytelenséget áraszt. Kivált, hogy előtte Szoljonij vallomását Irinának hangszóró, füst, téblábolás és zavartság teszi a szokásosnál is fenyegetőbbé.
A harmadik – tűzvészes – felvonásban kamarajelenetek sorjáznak; ezekbe is rengeteg ötlet, geg és poén szorul, jobbak és rosszabbak. Ekkor már „takarásban” a darab, mert nem a reménytelenség eluralkodásán töprengünk, hanem például azon, hogy miért csókolózik össze Olga és Natasa, amikor eléggé nem állhatják egymást, ráadásul épp összecsattantak Natasa viselkedése miatt; vagy azon, hogy milyen jól „mutat” az Egy férfi és egy nő zenéje Csebutikin részeg garázdálkodása alatt, amikoris szerelmére, a lányok anyjára emlékezve tör-zúz. Aztán Mása vallomását a két testvére fapofával hallgatja, Olga egyenesen az ágy alá bújik (ijedtében vajon?), aztán összevissza locsolják egymást, és szól a „send me someone to love”…
A negyedik felvonás amúgy is, a darabban is kóda: minden lezárult, már csak el kell varrni a szálakat. És lebontani a színpadot: ez zajlik, a „hashtag Moszkva” árnyékában. A jelmez is mai, „civiles”, farmer, dzseki, miegymás. Van valami búcsúbirkózás, piros fény, némi zűrzavar; szól az obligát katonazene, és van egy olyan érzésem, hogy a lányok mégiscsak eljutnak Moszkvába, ahol kurvának szegődnek.
Nem volt bajom a színészekkel, velük tényleg nem: Nagy Cili, Alberti Zsófi, Hartai Petra, Gonda Kata, Bajomi Nagy György, Szerémi Zoltán, Orosz Róbert, Szabó Tibor, Antal D. Csaba, Horváth Ákos, Jámbor Nándor, Matusek Attila, Kenderes Csaba, Avass Attila.