Mary Shelley - Frankenstein születése
2019.04.04.

Aligha van hálásabb téma Szaúd-Arábia történetének első női filmrendezője számára, ha angol nyelven akar filmet forgatni, mint a tizenéves Mary Shelley viszontagságos útja a modern horror alapművét jelentő Frankenstein megírásához. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.

Haifaa Al-Mansour Kairóban, az Amerikai Egyetemen tanult irodalmat, és Sydney-ben szerzett filmrendező diplomát, de visszatért hazájába és elkészítette az egész szaúdi filmes újhullámra nagy hatást gyakorló, az arab világ nőkkel szembeni kegyetlen társadalmi szabályairól szóló Women Without Shadows című dokumentumfilmet. 

Most Al-Mansour első angol nyelvű játékfilmjének címszereplőjéül azt a Mary Shelley-t teszi meg, akinek teljesítménye még ma is szinte felfoghatatlan. A felvilágosodás klasszicizmusának tükröt tartó, az emberi létezés magjáig hatoló, rendkívül összetett szerkezetű művet – ami egyúttal lebilincselően izgalmas sci-fi horror az „ész álmát” megvalósító tudós és megtagadott, elveszetten pusztító szörnyeteg teremtményének viharos kapcsolatáról – egy 19 éves lány írta.

Al-Mansour filmjében kiemelt szerepet kap Mary Shelley (Elle Fanning) családi háttere. Apja, William Godwin könyvtára a korabeli angol értelmiség körében a nyugati műveltség fellegváraként működött. Anyja pedig, Mary Wollstonecraft – aki bár lánya születését követően gyermekágyi lázban elhunyt, könyveivel maradandó hatást gyakorolt rá – számos regény és történelmi mű megírása mellett, az újkori nőjogi mozgalom elindítója, és a feminista filozófia megalkotója volt. 

A rendezőnő Mary Wollstonecraft arab világbeli szellemi örököseként nyúlt Mary Shelley történetéhez. Azt domborítja ki, hogy Mary mint női alkotó milyen viszontagságokon ment keresztül. Adósságokban úszó, gyenge akaratú apja miatt fordul a kicsapongó életet űző, ünnepelt költő, Percy Shelley felé. A Shelley-vel töltött években a férfi csapodár életmódja miatt rendszeresen menekülniük kell. Rövid időre Svájcban, Byron Genfi-tó partján fekvő kastélyában, a Diodati villában találnak menedéket. Az itt töltött egyik legendás éjszakán születik meg a Frankenstein ötlete, amikor a viharos időjárás miatti bezártságban saját kísértettörténeteikkel szórakoztatják egymást. 

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

A fókusz nem a mű megszületésének híres-hírhedt éjszakáján van, amiért bármikor kárpótol bennünket Ken Russell Gótikája, ami a fantasztikus események beemelése ellenére sokkal közelebb hozza a kor hevületét. Al-Mansour filmjének középpontjába a mű kiadása körüli nehézségek kerülnek, ahogyan Mary kis híján férje egomán tombolásának áldozata lesz. A közönség ugyanis Percy Shelley-nek tulajdonítja a művet, aki elnyomó természetén önkritikát gyakorolva, teátrálisan, nagy közönség előtt ismeri el, hogy a mű felesége munkája. Mary ezzel megbocsátja férjének szörnyű, erkölcstelen természetét. Sőt azt is beismeri, hogy legalább tudott honnan meríteni, amikor Frankenstein szörnyetegét megálmodta.

Ez nem csak azért sántít, mert az irodalomtörténészek inkább arról spekulálnak, hogy Percy Shelley nem a szörnyeteg, hanem a tudós-teremtő, Victor Frankenstein karakteréhez szolgált mintául: a férfi írói álneve Victor volt, és Oxfordban puskaporral és elektromossággal maga is végzett tudományos kísérleteket. De azért is, mert elsősorban nem Percy egomániája miatt jelent meg a Frankenstein első kiadása először csak ’Shelley’ néven, azt sugallva, hogy a szerző az akkor már rendszeresen publikáló, babérkoszorús férj. Éppen ellenkezőleg: a befogadó közönség prekoncepcióitól tartottak, ezért nem merték kiadni Mary neve alatt. Al-Mansour korrajzából ezt a ziccert kihagyja.

A korszak romantikus művészei, élükön Byronnal és Percy Shelley-vel, kísérletező forradalmárok voltak, akik az élet minden területén a határok átlépésére törekedtek. A nyílt házasságok, a vad orgiák ugyanolyan eszközök voltak ehhez – lásd ennek extrém példáját Sade márki esetében –, mint az irodalmi nyelv megújítására való törekvés, vagy a tudományos kísérletek. Határátlépésükkel nem pusztán a polgárpukkasztás volt a cél, műveikben a közönség számára is érthető módon igyekeztek felmutatni, hogy meddig lehet merészkedni. Mary Shelley alakja, aki fiatal író lányként, az akkori normákon kívüli jelenségnek számított, nagyon is beleillett a romantikus küldetéstudatuk diktálta felfogásba. Nehezen képzelhető el, hogy Mary Shelley tehetségének veszedelmes elnyomóiként léptek volna fel. A filmben például az a Byron is egy önző, a nőket alacsonyabb rendűként kihasználó figuraként van bemutatva, akinek a saját lánya lesz később a matematika megújítója, a számítógép-programozás úttörője.

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

Természetesen nem zárható ki, hogy Percy és Mary személyes kapcsolatában Mary alkotói ambíciói konfliktusokat okoztak, de amikor elhangzik, hogy: „nem szabad hagyni, hogy az általunk teremtett szörnyek felemésszenek bennünket”, végképp gyanússá válik, hogy Al-Mansour ezúttal elmérte a célt. Már amennyiben az volt a célja, hogy azokat a valós konfliktusokat mutassa be, amelyek ténylegesen feszítették Mary Shelley-t könyvének írása közben.

A Frankenstein-regény keletkezésének körülményei, nemcsak a populáris kultúrára gyakorolt, máig nem csökkenő hatása miatt érdekesek, amit egyébként a briliáns angol színházi és filmrendező, James Whale a 30-as években készült hollywoodi Frankenstein-filmjei is öregbítenek. Mary Shelley mesterműve a felvilágosodás és a romantika fordulópontjának kulcskérdéseit teszi fel: tudományos, társadalmi és esztétikai kísérleteinkben meddig mehetünk el? Meddig szabad eljátszani Isten szerepét? Bár teljesen érthető, hogy a szaúdi rendező miért gondolkozik így, de Shelley negatív teremtéstörténetének Ádámja, az északi jég fogságában ragadt szörnyeteg, ennek a nagyszabású kísérletnek a lenyomata volt, nem pedig holmi szerelmi évődésből és férfi elnyomásból fakadó lelki-horror irodalmi leképezése, mint ahogyan azt Haifaa Al-Mansour filmje elénk tárja. 

Címkék: Mozipremierek 2019