Henrik Ibsen: Hedda Gabler; Thomas Vinterberg - Mogens Rukov: A kommuna / Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház
2019.03.18.

A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház showcase-én két diszfunkcionális család történetét követhetjük nyomon. Az egyik amiatt az, hogy betartja a társadalom által elvárt normákat, a másik azért, mert hátat fordít nekik. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.

Hedda Gablernek a klasszikus családmodell, a normakövetés és az ezekkel járó középszerűség teszik tönkre az életét. Tom Dugdale amerikai rendező interpretációjában ugyanakkor nagyon nehezünkre esik megtalálni Hedda igazságát, ezért aztán az Ibsen szövege által felfestett színskála az előadásban fekete-fehérré változik. Simó Emese Heddája egy mezítlábas kamaszlány, aki hosszú szobafogságát tölti, és akinek egyetlen szórakozása a karaoke, mások számainak (életének) eléneklése.

Simó Emese
Simó Emese

A karaoke, a mobiltelefon és a laptop, valamint a pendrive jelenléte (ez utóbbin található Ejlert Lövborg könyve) azonban egy kicsit zavarba hoz minket, nem egészen értjük, hogy ha a történet napjainkban játszódik, vajon miért nem lép ki a címszereplő a házból, miért nem megy el dolgozni, miért nem változtat az általa középszerűnek gondolt életén. Hiszen a társadalom ma már nem akadályozza őt meg ebben, és férje, Tesman sem tűnik egy bántalmazó zsarnoknak, épp ellenkezőleg: Molnár Bence kisfiús, már-már infantilis Tesmanként, akinek egyetlen vágya, hogy boldoggá tegye feleségét. Ebből arra következtethetünk, hogy Hedda súlyos személyiségzavarral küzd, és Simó Emese ilyennek is mutatja a figurát: hol bipolárisnak, hol passzív-agresszívnak, hol erőszakosnak. Ez az előadás végére egy terrorista agressziójává válik, amikor Tesmant, Elvstednét (Lőrincz Rita) és Brackot (Mátyás Zsolt Imre) fegyverrel kényszeríti arra, hogy ruhájuktól megszabadulva térdeljenek előtte. Az elme- vagy személyiségzavar azonban nem elégséges kijelentés Heddáról, hiszen Ibsen drámája épp attól izgalmas, hogy végül megértjük Hedda kegyetlenkedéseinek okát, és ha nem is tartjuk rokonszenves figurának, legalább elbizonytalanít minket saját gonoszságával kapcsolatban.

Simó Emese, Asztalos Géza
Simó Emese, Asztalos Géza

Ezt az üres lelkű Hedda-értelmezést látszik alátámasztani az előadásban megjelenő virágmotívum is. Az első jelenetben Jörgen nagynénje (Szász Enikő) egy csokor vágott virággal érkezik a színre, amelyet Hedda jóformán észre sem vesz. Majd mikor Elvstedné és Lövborg (Aszalos Géza) távozása után magára marad, a tér oldalán álló kartondobozokat elkezdi pánikszerűen kiüríteni, ám személyes tárgyak helyett mindegyikben csak művirágokat talál. Mikor az utolsónak is kiöntötte tartalmát, az élettelen, de növény formájú fröccsöntött műanyagvirágok közé fekszik, mintha már a sírban lenne – mintha csak megértené, hogy lelkének egy része mindig is halott volt.

Teljes mértékben hátat fordít a társadalom által elvárt családi mintáknak A kommuna című előadás. A Thomas Vinterberg dogmafilmjéből készült színpadi adaptáció egy hetvenes évekbeli hippi kommunába kalauzol minket, és a demokratikus együttélés lehetőségeiről és határairól mesél el egy történetet.

Éder Enikő
Éder Enikő

Erik (Bandi András Zsolt) és felesége, Anna (Éder Enikő) hatalmas villát örökölnek, amelyben kamasz lányukkal (Szabó Abigél) és öt idegennel alakítanak ki teljes egyenlőségen alapuló közös életet. Vinterberg filmjéhez képest Radu Alexandru Nica rendezésében a súlypontok a családi/párkapcsolati dráma felől inkább a közösségen belüli dinamikák bemutatása felé tolódnak. Ezt a törekvést a tér felépítése is megerősíti: a nézők három oldalról ülnek körbe egy irreálisan nagy nappalit, ahol a szereplők szinte folyamatosan együtt vannak, magánszférája – úgy tűnik – csak Eriknek és feleségének van, a tér egyik oldalán, egy emeleti hálószobában.

A bázisdemokrácia egész idillikusan működik addig a pillanatig, amíg nincs igazán szükség a hatalomgyakorlásra. Erik azonban beleszeret egy fiatal nőbe (Szilasi Eszter Júlia), és emiatt felborul a kommunán belüli egyensúly. Gyorsan kiderül: a kommunizmus a házon belül csak addig működik, amíg a ház tulajdonosának, Eriknek nem fűződik máshoz érdeke. Mikor ez nyilvánvalóvá válik, a kommuna tagjai magára hagyják a férfit, majd – ahogy ez lenni szokott – a következő jelenetben újra ott vannak, mintha mi sem történt volna, kiszolgáltatottságuk miatt hajlandóak továbbra is fenntartani az egyenlőség látszatát. (Szép allegóriája ez annak, hogyan működik a demokrácia egy kapitalista rendszerben.)

Fotók: Temesvári Állami Csiky Gergely Színház
Fotók: Temesvári Állami Csiky Gergely Színház

A történet legnagyobb vesztese Erik felesége, Anna, aki a legdurvább megaláztatások között is – Erik barátnője a helyére költözik a hálószobába, neki pedig a nappaliban folytatódik az élete – próbál a kommuna szabályainak megfelelően élni. Az egyenlőségen alapuló rendszereknek is vannak kiszolgáltatott elszenvedői, Anna pedig magatehetetlenül szenved a kanapén, nem tehet mást, nem akarja elveszíteni családját és otthonát, a körülötte élők pedig képtelenek az empátiára, teljesen magára hagyják. Éder Enikő megrázóan alakítja Anna szerepét, gyűlő, majd eltűnő indulatait, keserű fájdalmát, idegösszeroppanásának különböző fázisait. Ő az egyetlen szereplő, akit értünk és megértünk ebben a felfordult rendszerben, még akkor is, ha konvencionális értékrendjével kifejezetten kilóg ebből a társaságból. Persze se az előadás, se Vinterberg filmje nem azt akarja üzenni, hogy az egyenlőség rossz, pusztán csak annyit, hogy nem létezik, mert a személyes érdekek mindig felülírják azt.

Az előadás vége e tekintetben a legkegyetlenebb. Freja, Erik és Anna lánya választani kényszerül apja és anyja között, akik elválnak egymástól. A lány nem sokat gondolkozik, az erősebb mellé áll, a család tagjaként éli tovább életét a kommunában, amely segítségével megszabadult leggyengébb, kizsigerelt tagjától. Hogy mi lesz Annával ezután, az már a fantáziánkra van bízva, de jobb bele sem gondolni.

A Hedda Gabler című előadás adatlapja a Temesvári Állami Csiky Gergely honlapján itt, A kommuna című előadásé itt található.

Szerző: Puskás Panni