Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

JOHN LUTHER VISSZATÉRT?

Luther 5. évad
2019. febr. 3.
A BBC ikonikus sorozata négy év kihagyás után ismét felvette az elejtett fonalat. A Luther 5. évada ígéretesen indul, az utolsó két részre viszont látványosan elfárad. RAKITA VIVIEN KRITIKÁJA.
Egy krimisorozat, amely realista ábrázolásával, ugyanakkor szürreálisan kegyetlen bűntetteivel kiemelkedik a számtalan hasonló zsánerű széria közül. Egy nyomozó, aki állandó konfliktusban áll önmagával és a törvénnyel, s a moralitás szürkezónájában egzisztál. Egy fergetegesen szórakoztató pszichopata lány, akinek a sorsa menthetetlenül összefonódik a nyomozóval. Ez a Luther. A BBC mára ikonikussá vált sorozata, ami Idris Elba és Ruth Wilson kettősével vált a minőségi brit szériák egyik zászlóshajójává.
 
A Luther első három évada könyörtelenül játszott a nézők idegeivel, miközben szép lassan felépítette a nyomozó és a pszichopata Alice közötti érzelmi kapcsolatot. A 2015-ös negyedik szezon azonban ezt a progressziót egyetlen, határozott mozdulattal áthúzta, amikor látszólag megölték Alice karakterét. Éppen ezért – a szokásosan lebilincselő bűnügy ellenére is – meglehetősen laposra sikerült az a kétepizódnyi évad.
 
Ruth Wilson és Idris Elba
Ruth Wilson és Idris Elba

Így hát a négy éves szünet után debütáló ötödik évadot kétkedő várakozás övezte – legalábbis a részemről. Az első előzetesben néhány másodpercre felvillantott Alice, valamint az izgalmasnak ígérkező sztori hamar elűzte a kétkedést, melynek helyére izgatottság költözött. Alice valóban visszatért, ez pedig a lehető legjobb döntés volt. Ruth Wilson megtöltötte élettel a szürke, londoni képeket. Idris Elba is könnyedén visszazökkent John Luther szerepébe: csak magára ölti a jellegzetes szürke kabátját, és máris lutheresen vonul London utcáin. Tökéletesen testesíti meg a tipikus hard-boiled zsarut, aki valahogy folyton átlépi azt a bizonyos határt. Idris Elba számára a Luther mindig tökéletes meghallgatás a Daniel Craig óta jócskán megkeményedett James Bond szerepére, és ez most sem volt másképp. Wilson és Elba párosa és interakcióik miatt tehát már csak nosztalgiából is megéri megnézni az ötödik évadot.

 
Ráadásul a szezon bűnténye is rendkívül félelmetesen indult: biztos, hogy a nézők nagy része jó darabig nem fog éjszaka egyedül buszozni. A 2019-es év elborult elméjű bűnözője ugyanis LED lámpákkal kivilágított bohócmaszkot húz éjszakánként, hogy a térfigyelő kamerák ne ismerjék fel. Az áldozataival rengeteg szúrással végez; kegyetlenségét még a slasher-rémek is megirigyelnék. Meglehetősen hamar kiderül, hogy a gyilkos valamiféle kapcsolatban áll egy pszichológusnővel, bizonyos Vivien Lake-kel (Hermione Norris).
 
Az elkövetőt kordában tartó doktornő karaktere – ahogy maga az évad sztorija is – kezdetben kifejezetten érdekesnek tűnik, az utolsó részekre – a sorozattal ismét párhuzamba állva – elfárad. Norris szerepében egyszerűen nincs több, a Luther idei történetében viszont nagyon is lenne. A negyedik évadban megismert, George Cornelius (Patrick Malahide) vezette bűnszervezetet Alice Morgan visszahozásának érdekében második cselekményszálként illesztették bele az epizódokba. Ez, illetve a beteg sorozatgyilkos már elég lehetne az érdekfeszítő részekhez, amelyeket azonban elrontott néhány kapitálisan rossz döntés.
 
Bár a Luther korábban sem igazán kímélte karakterei életét, ám az ötödik évadban már kizárólag felesleges szereplőhaláloknak lehettünk tanúi. Olyan embereket írtak ki a sorozatból, akik eddig jelentősen hozzájárultak annak sikeréhez. Korábban már elkövették ezt a hibát: a Justin Ripley (Warren Brown), Luther fiatal rendőrkollégájának likvidálása révén keletkezett űrt azóta sem tudták betölteni. Ebben az évadban a friss látásmódot Catherine Halliday (Wunmi Mosaku) karakterével próbálták behozni a sorozatba – nem sok sikerrel. Az egysíkú személyiségű rendőrnőt a semmilyensége miatt nagyon nehéz megkedvelni.
 
De nemcsak a mellékszereplőkkel bánt mostohán a sorozat készítője, Neil Cross: magával John Lutherrel is elbánt. A fatális véletlenek sorából adódó félreértések a nyomozó sorsára rendkívül negatív hatással vannak. Mindez csupán azért, hogy egy felháborító cliffhangerrel zárulhasson az évad, és a szörnyen lapos zárórészek után, az időközben bejelentett hatodik szezonra is legyen nézőközönsége a Luthernek.
 
A taktika akár működhet is, bár ahhoz az új évadra nagyon össze kell szednie magát Crossnak. Szerethető mellékszereplőkre, figyelemfelkeltő, de nem túltoltan szürreális bűntény(ek)re, és egy ereje teljében lévő Lutherre volna szükség. Ahogy ez az ötödik évad első két részében már megvalósulni látszott, de aztán mégsem volt képes kitartani a szezon végéig.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek