Máig bennem él a darab 1959-es nagy sikerű előadása, amelyet a mai Pesti Színházban – ami akkor Bartók Terem névre hallgatott és zömmel zenei műsoroknak adott helyet – késő esténként játszottak. A rendező, Várkonyi Zoltán több színházból válogatta össze a színészeket, így a tizenkét esküdt szerepét Balázs Samu, Horváth Jenő, Pécsi Sándor, Ungvári László, Suka Sándor, Győrffy György, Bárdi György, Básti Lajos, Uray Tivadar, Inke László, Ascher Oszkár, Horkai János alakította. (Básti ugyanebben az évben Reginald Rose egy másik, az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló McCarthy-bizottság által meghurcolt férfi elleni társadalmi bojkottról szóló, Mihályfi Imre rendezte Vihar a Sycamore utcában című tévéjátékában is az igaz ügy mellett kiálló és ezért a többiek támadását elszenvedni kényszerülő lakót alakította.) 

A siker elsősorban e fantasztikus társulatnak és persze a hatásosan bonyolított krimiszerű cselekménynek szólt, de nem mellékesen a darabbeli ítélkezés és a hazai koncepciós perek módszere közötti hasonlóság is kiérezhető volt belőle. Ez az előadás etalon maradt minden továbbihoz, amit láttam (2000 előtt csak néhány együttes vállalkozott a színmű újrajátszására, utána viszont szinte évente előfordult valamelyik színház műsorán). A nagyközönség azonban a művet elsősorban Sidney Lumet 1957-es filmjéből ismeri, amelyben a két főszerepet Henry Fonda és Lee J. Cobb játszotta. 

A történet egy, az amerikai igazságszolgáltatásból ismert esküdtszéki tárgyalás, ahol különböző rangú és rendű embereknek kell egy apagyilkossággal vádolt lumpen fiatalemberről egyértelműen kinyilvánítania, hogy bűnös vagy ártatlan. Ha bűnös, akkor a bíróság automatikusan kimondja a halálos ítéletet. Az esküdtek csaknem mindegyikét meggyőzték a tárgyalás és bizonyítás során megismert tények, de akad egy valaki, a nyolcas számú esküdt, akinek aggályai támadnak, és a többiek ellenében szavaz. Ezért kénytelenek újra felidézni a vád állításait. Miközben sorra veszik az addig elfogadott tanúvallomásokat, a biztosnak tűnő adatokat, egyre többen elbizonytalanodnak, és megváltoztatják szavazatukat. Egy esküdt, a hármas számú a kivétel. 

Nem a vádlott sorsa áll tehát az események középpontjában, hanem az esküdtek közötti viszony alakulása, az emberek befolyásolhatósága, az előítéletek, a sémákban való gondolkodás, a szenvedélyek és indulatok eluralkodása, a vitakultúra hiánya.

A Kultúrbrigád és az Átrium előadása is ezekre a jelenségekre élezi ki a játékot. Császi Ádám rendező és Ugrai István dramaturg nem változtatja meg a darab menetét, de bizonyos szövegeket, hangsúlyokat felerősít, s ettől a mai magyar viszonyokra reflektáló produkció születik. Rose-nál is elhangzanak a színeseket és a bevándorlókat lenéző, megbélyegző kijelentések, de az Átrium változatában ezek sokkal nyomatékosabbak. 

 

A változtatás a dramaturgiát is befolyásolja: az eredetileg két személy közötti konfliktusra kihegyezett történet több pólusúvá lett. Egyrészt a szélsőséges nézetű, migránsozó, cigányozó, a hendikepeseket is megvető tízes esküdt (Brasch Bence e. h.) itt kifejezetten rasszista beállítottságú, míg vele szemben a hátrányos társadalmi helyzetűek, mint az idős kilences (Lugosi György), a Kelet-Európából kivándorolt tizenegyes (Mihályfi Balázs) és a cigány származású ötös (Kovács Máté e. h.) esküdt figurája az írott műben játszott szerepéhez képest nagyobb hangsúlyt kapott. Mint ahogy a visszafogott stílusú négyes számú esküdt is (Debreczeny Csaba), aki a vehemens és tettlegességig elfajuló vitát mindenkor a kulturált, érvekkel operáló eszmecsere medrébe próbálja visszaterelni. A rendező további szereposztási döntése, hogy e testület elnöki posztját egy határozatlan, nagyon fiatal és erélytelen valakivel tölteti be (Varga Ádám). Ezzel is – akárcsak azzal, hogy az esküdteket nem egy tárgyalóba, hanem egy raktárszerű, szűk, felújítás alatt álló szobába zárják –, azt érzékeltetve: az ügy bírósági szempontból piti és mellékes. 

Császi Ádám bármennyire is igyekszik kiegyenlítetté tenni a döntéshozók közötti erőviszonyokat, a cselekmény mozgatója mégis az egymásnak feszülő hármas és nyolcas esküdt. Gyabronka József figurája az, aki kételyeivel elindítja a közös gondolkodást. Ő sem bizonyos abban, hogy a fiú ártatlan, de azt érzi, hogy a tisztesség úgy kívánja, ne az első benyomások alapján döntsenek egy fiatalember életéről-haláláról. Nem pozitív hős, csak hallgat a lelkiismeretére. Egy pillanatban csaknem enged a többieknek, és az első újraszavazásnál felajánlja: ha ismét mindenki a vádlott bűnössége mellett voksol, nem akadékoskodik tovább. De van, aki szintén kételkedni kezd. Gyabronka nyolcas esküdtje egyre jobban élvezi a szerepét: kezd fölényes lenni, minden ötlete bejön, mind többen átállnak hozzá. Gyabronka nem hangoskodik, mint a többiek. Mozgása kimért, szinte lassú. Pókerarcú játékos, kiszámíthatatlan, mikor milyen kérdéssel tereli új útra az oknyomozást. 

A hármas számú esküdt: Mucsi Zoltán. Mindenben ellentéte Gyabronka figurájának. Nagyon hamar kiderül róla, hogy titka van. Kezdetben nem különbözik a többiektől, akik vele együtt a procedúra minél hamarabbi lezárását szeretnék. Aztán egyre indulatosabbá válik, céltalanul és értelmetlenül támad a társaira, elsősorban persze a nyolcas esküdtre. Támadásaiból hiányzik az indoklás, az érvelés. Mindig annak ad igazat, aki a leghangosabban bizonygatja meggyőződését. Ahogy sokasodnak a fiú bűnösségében kételkedők, úgy borul el mind jobban az agya és szorul sarokba. Egyedül marad, összeomlik. Mucsi alig hallhatóan dadogja, suttogja el a figura tragédiáját. Meg a felmentő szavazatát. Mindenki távozik. Csak Mucsi marad a színen. Némán zokog. 

Mucsi Zoltán tragikus alakítása példázza: milyen nehéz a szembenézés magunkkal, döntéseinkkel, mulasztásainkkal és előítéleteinkkel. Mint ahogy az egész előadás is példabeszéd arról, hogy milyen pusztító hatású a véleménymanipuláció, az ellenségkép-kreálás, a társadalmi megosztás, a humánus értékek semmibevevése, az emberek egymás ellen fordítása. Mindez nem didaktikus tandrámában, hanem jól megcsinált, akár bulvárnak is tekinthető krimiben fogalmazódik meg.  

 

Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található.