Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A JELENKOR JELENKORA

A Jelenkor folyóirat
2008. szept. 3.
Szerencsés esetben minden folyóiratnak van egy nagy korszaka - vagy inkább egy nagy pillanata -, amikor minden összejön: a szerkesztők koncepciója és a publikálók teljesítménye, az olvasók igénye és a kulturális közeg lehetősége. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA.

jelenkorA Jelenkor igazi jelene a nyolcvanas évek volt. A legendás főszerkesztő, Szederkényi Ervin évtizedes munkája ekkorra érett be. A regionális lapból országos folyóirat lett, úgy, hogy közben mindvégig egy nagyon karakteres szellemi régiót mutatott be. A lap munkatársai és állandó szerzői voltak a pécsi irodalmi élet meghatározó alakjai: Csorba Győző, Bertók László, Csordás Gábor, Parti Nagy Lajos; a térséghez ezer szállal kötődő Mészöly Miklós, akinek integráló személyisége hozta magával mind a Jelenkor voltaképpeni esztétikai ideológiáját, a pannon-urbánus, polgári-liberális hagyományt, mind a fővárosban otthontalan, mert fórumot nem találó irodalmárokat. Ebből a szempontból a Jelenkor egyike a rendszerváltó lapoknak: az átalakuló, az Újhold tradíciójához visszaforduló és posztmodern irányokba elinduló, lendületbe kerülő irodalom e lap hasábjain tudott a legteljesebben kibontakozni. A prózafordulat nagyjai (Nádas Péter és Esterházy Péter) mellett a nemzedék kivételes kritikusa, Balassa Péter játszott döntő szerepet ebben. Ebből az együttműködésből született meg a Jelenkor mint meghatározó folyóirat, és a Jelenkor mint a kilencvenes évek talán legerősebb irodalmi kiadója.

A rendszerváltás után átrajzolódott és átértelmeződött a magyarországi folyóirat-kultúra infrastruktúrája. Új lapok jelentek meg, régiek változtattak profilt, és eközben valahogyan a folyóiratnak mint irodalmi médiumnak is más lett a funkciója. A megváltozott körülmények és viszonyok között a Jelenkor igyekezett középen maradni. Nem a szó politikai, hanem irodalomesztétikai, ha tetszik, irodalompolitikai értelmében maradt középen. Erre a centrizmusra jellemző, ahogyan – noha az új irodalmi kánon megalkotásában a lapnak elévülhetetlen érdemei voltak – nem tolódott el a posztmodernnek nevezett irodalom kizárólagos interpretálása felé. A középutasságnak köszönhető, hogy a műfajok és beszédmódok (szépirodalom, esszéisztika, irodalomtudomány, kritika) pluralizmusa mellett a lap folyamatosan egy tág kultúra-definícióval dolgozik, amelybe a muzeológia és az urbanisztika mellett a színházművészet is belefér.

jelenkor2A Jelenkor 2008-as számait átolvasva látható, hogy megmaradt a lendület hagyománya, de mintha lassulna kissé a hagyomány lendülete. A Jelenkor továbbra is támaszkodhat és támaszkodik is a legfontosabb bázisaira; ilyen bázis magának Pécs városának a kulturális helyzete, közelebbről a minden évben itt megrendezendő Országos Színházi Találkozó mellett a közelgő kulturális fővárosság. Mindkét esemény a lap kiemelt témája, amit a külön számok is bizonyítanak. A júniusi szám 2001 óta a teátrum körül posztol, azaz a POSZT-tal foglalkozik; a Kulturális Fővárosság propagálásának pedig az egyik kiemelt csatornája a lap volt, melybe a magyar értelmiség színe-java tette le a voksát Pécs mellett. A város kulturális pozíciója mellett a lap irodalmi presztízsének, státuszának köszönhető az aktív és sokszínű szerzőgárda. A laphoz hű szerzők közül az elmúlt fél évben többször is publikált itt Márton László, Pályi András és Schein Gábor. Bennük közös az is, hogy több arccal is jelen vannak. Márton folytatásokban közölt kisregénye (Távolsági járat) mellett kritikusként is megnyilvánult, akárcsak Pályi András, aki novellája, Gombrowicz-fordítása és a vele készült, egészen intim és mély interjú mellett (a kérdező Ménesi Gábor) szintén recenzeált is a lapnak; míg Schein kiváló versei mellett Ingeborg Bachmann költészetéről írt tanulmányléptékű kritikát. Ez a mozzanat, ahogyan egy-egy szerző többféleképpen is szóba, pontosabban lapba kerül, a Jelenkor markáns, lépcsőzetes szerkesztése. A teljesség igénye nélkül: Kukorelly Endre regényrészlete mellett mint a POSZT idei válogatója, színházi naplóját adta a Jelenkornak; Margócsy Istvánnal szintén Ménesi Gábor beszélgetett, hogy aztán Margócsy tanulmánya után Margócsy új könyvéről is lehessen kritikát olvasni. Továbbá, hogy a változatosságot illusztrálni lehessen: van itt Alice Munro-novella Mesterházi Mónika tolmácsolásában; tanulmány Doris Lessingről és Virginai Woolfról; Oravecz Imre új regényének részlete; Krasznahorkai-novella és Konrád György ünnepi köszöntése.

A régi és a laphoz továbbra is kötődő szerzők mellett a folyóirat, akárcsak összes laptársa, igyekszik biztosítani az utánpótlást is. Ilyen értelemben a Jelenkor másik meghatározó bázisának lehet nevezni a Pécsi Tudományegyetem (lánykori nevén Janus Pannonius Tudományegyetem) Bölcsészkarát. A lap tanulmány- és kritika rovata továbbra is épít az egyetem irodalomtudományi, illetve egyre markánsabban kultúratudományi iskolájára. Az iskola talán meghatározóbb tanára a lap szerkesztőbizottságának is tagja: Thomka Beáta. Az ő személye szemléletesen mutatja, hogyan fér meg egymás mellett a filológus, a kritikus és az irodalomtudós. Ebben a műhelyben egyaránt fontos a jelentős életművek filológiai feltérképezése és esztétikai továbbgondolása (ennek emblémája az intenzív Mészöly-kutatás), a kortárs irodalmi művek pontos és több szempontú kritizálása, valamint az irodalomtudományos elméletek, újabb irányzatok interpretálása és kipróbálása. A kritika rovatban továbbá az egyébként mostohagyermeknek kikiáltott magyar drámairodalom és színházművészet is rendszeresen helyet kap.

A Jelenkor harmadik fundamentumának pedig a város földrajzi elhelyezkedéséből adódó interkulturális pozíció nevezhető. Az interkulturális helyzet a folyóiratban mint multikulturális perspektíva jelenik meg. Nem csupán arról van szó, hogy közel van Pécshez Horvátország és Szerbia, sokkal inkább arról, hogy a lap közel hozza ezeket a kultúrákat, avagy ezt a kultúrkört. Ebben segíti a lapot, többek között Thomka Beáta mellett Tolnai Ottó, vagy az idei, „Boszniai irodalom” alcímet viselő tematikus szám vendégszerkesztője, Radics Viktória (a Bosznia-számról hamarosan önálló kritikát közlünk. A szerk.). Ennek a széles, kultúrák és nyelvek között átívelő dialógusnak mesterpéldája Radoslav Petković több számon is áthömpölygő nagyesszéje Bizáncról (Bizánci internet), Csordás Gábor fordításában. 

A Jelenkor folyóirat a határon – és már Schengen előtt évtizedekkel – jelezte, miképpen tüntetheti el azokat.

Lásd még: www.jelenkor.net

Kapcsolódó cikkünk: Bán Zoltán András: A gyűlölet földje / Jelenkor, 2008. július-augusztus

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek