Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÖSSZEDŐLT?

Kártyavár 6. évad
2018. nov. 26.
Vajon a Kártyavár utolsó évada képes volt megugrani a szintet Frank Underwood nélkül is? RAKITA VIVIEN KRITIKÁJA.
A Netflix első saját gyártású sorozata, amellyel a streaming szolgáltató feltette magát a minőségi televíziós sorozatok térképére a Kevin Spacey-féle Kártyavár. Az első néhány évad vitathatatlanul az egyik legeredetibb, legintelligensebb és legpimaszabb sorozattá emelte a politika thrillert, az utolsó két szezon viszont mintha egyre gyengülő minőséget mutatott volna. Az ötödik évad befejező részeinek tendenciája azonban a hatalmi egyensúly felborulását vetítette előre, mellyel egy rendkívül izgalmas zárószezont sejtetettek. Claire (Robin Wright) utolsó szavai – „My turn.”, azaz: „Én jövök.” – az Underwood házaspár hatalmi harcairól szóló, manipulálással és aljasságokkal teli, feszült epizódokat ígértek.
 
Robin Wright
Robin Wright

A Netflix számításait azonban keresztül húzta a #metoo-mozgalom, melynek következtében fény derült a Kártyavár ünnepelt színészének deviáns viselkedésére, így a sorozat készítői megváltak tőle. És bár e hírektől volt hangos a sajtó, mégis fel kell idéznünk, milyen gyorsasággal tervezték újra a Netflix fejesei és a Kártyavár showrunnerei a befejező évadot. A megoldás a következő lett: a két évad között Frank meghal, a helyébe Claire lép mint az USA első női elnöke. Így Frank halálának – megölésének? – körülményei lesz a sorozat feszültségének legfőbb forrása. Bármennyire is bíztak a népszerű karakter kiiktatását övező rejtély erősségében, ez mégsem bizonyult elégségesnek, főleg a kérdés harmatgyenge megoldásának fényében.

 
Ám valahol bizonyára ők is érezhették ezt, B-tervként ugyanis bedobtak egy komplett oligarcha-családot az egyenletbe, akik ügyeskedéseikkel igyekeznek átvenni az irányítást Claire és a Fehér Ház felett. A testvérpárból és egyikük fiából álló család nagyon nehezen illeszkedik a történetbe, és még akkor is kilógnak a többiek közül, mikor a néző már megszokta a jelenlétüket. Ennek ellenére az epizódok során belengetett családi titkaikra épülő spin-off sorozatot bármikor szívesen megnézném, már csak azért is mert a testvéreket, azaz Bill és Anette Shepherd szerepét Greg Kinnear és Diane Lane alakítja, méghozzá kitűnően.
 
A probléma azonban az, hogy már maga a Kártyavár is önmaga spin-offjává vált. Attól még, hogy Claire veszi át a hatalmat a Fehér Ház (és a negyedik fal áttörése) felett, igazán érezhetnénk a kohéziót a korábbi és a jelenlegi évadok között. Ez azonban nem valósul meg, és nem Kevin Spacey kiírása miatt – ha Robin Wrighton múlt volna, Frank karaktere cseppet sem hiányozna. Azáltal, hogy Claire kerül a fókuszba, a készítők teljesen feleslegesen beiktatnak jó néhány flashback-jelenetet a nő gyermekkorából, ám ezek legfeljebb arra jók, hogy megerősítsék bennünk azt, amit már amúgy is sejtettünk/tudtunk Claire személyiségéről. Mindezek ellenére – félreértés ne essék – igazán ígéretesen indul az évad. Robin Wright játszi könnyedséggel viszi a hátán az egész sorozatot, remekül használja a Kártyavár legjobb elemét, a negyedik fal áttörését és ügyesen manőverezik az amerikai politikai szférában. Bár annyi lehetőséget nem kap a kiteljesedésre, mint elődje, azért Claire Underwood elnökségének is megvannak a maga előnyei.
 
Robin Wright és Greg Kinnear
Robin Wright és Greg Kinnear

A készítők a még megmaradt agyi kapacitásukat arra használták, hogy okosan reflektáljanak Spacey kirúgására, valamint magára a #metoo-ra. Clare expliciten közli a nézővel, hogy minden tekintetben megszabadul Frank kísértetétől, teszi végül mindezt olyannyira, hogy visszaveszi leánykori nevét, a Hale-t. A Hale-kabinet pedig egytől egyig különböző korú és rasszú nőkből áll. Azonban a Kártyavár ki is fordítja a feminizmust azáltal, hogy Claire gyakran kihasználja női mivoltát a közvélemény, illetve a Fehér Ház megvezetésére, sőt az elnökasszony és az oligarcha Anette Shepherd kapcsolata sem a női összetartásról szól.

 
Clare mellett Doug Stamper lép elő főszereplővé, azonban ő, illetve az őt  alakító Michael Kelly sokkal többet érdemelt volna. Számos, a személyiségétől teljesen távol eső megnyilvánuláson kívül néhány meglepő mozzanat menti csak meg Kelly – amúgy kiválóan játszott – szerepét. A korábbi mellékszereplők közül majdnem mindenki visszatér, viszont legtöbbjük, a Shepherd-családhoz hasonlóan nem illenek ide. A nézőnek olyan érzése van, mintha például Seth (Derek Cecil) vagy az újságíró, Tom Hammerschmidt (Boris McGiver) karakterét csak muszájból hagyták volna benne az évadban, mivel nem igazán tudtak mit kezdeni velük.
 
A bizalomkeltő első néhány rész után tehát a sztori félresiklik, és határozatlanul hömpölyög előre, miközben felmutatnak egy-egy sokkolónak szánt fordulatot a rend kedvéért. Bár a siker nem a pár részt rendezőként is jegyző Robin Wrighton, vagy éppen Kevin Spacey hiányán múlott, mégis: határozott haladási irány, valamint igazi konklúzió hiányában teljességgel értelmetlen volt elkészíteni ezt a – szokásosnál rövidebb – szezont.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek