Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

LEVEGŐ – AGYAGBAN ELBESZÉLVE

X. Kerámia Szimpózium, Hódmezővásárhely
2008. jan. 6.
Első pillantásra a levegőnek kevés köze van az agyag sűrű, sárszerű masszájához, 2007-ben mégis ez volt a X. Vásárhelyi Kerámia Szimpózium vezérgondolata. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Joseph Kamm kerámiája. Forrás: Dömötör Mihály
Joseph Kamm kerámiája. Forrás: Dömötör Mihály

A hódmezővásárhelyi kerámia szimpóziumok minden évben más témát járnak körbe. Az utóbbi időben a négy őselem került sorra. A tűz és a föld szinte egylényegű a kerámiával, de még a víz hullámai, illetve funkcionális kiszolgálása sem idegen tőle, gondoljunk csak az ivókutakra, medencékre. A levegő azonban furcsa szerzet: van is, meg nincs is, de annyi bizonyos, hogy nem megfogható. Formába önteni paradoxon. Mert mit is – a színtelent, szagtalant, láthatatlant? Nem kevés intuíció szükséges tehát a művészek részéről ahhoz, hogy a témához nyúljanak; magas fokú absztrahálási készséget, nyitott alkotói attitűdöt feltételez már a téma elfogadása is.

Huszonegy (köztük öt külföldi) keramikus találkozott 2007 őszén Hódmezővásárhelyen, hogy részt vegyen a programban. A dél-alföldi szimpózium szakmai komfortját a város öt (!) kerámia- és porcelángyára biztosítja, békésen „tűrve” a művészek szabad kísérletezéseit. Nem csak jelene, de a település múltja is az iparművészet ápolására predesztinálja a várost, hiszen a régészeti leletek hétezer éves kerámia múltat dokumentálnak.

Nemes Tímea kerámiája. Forrás: Dömötör Mihály
Nemes Tímea kerámiája. Forrás: Dömötör Mihály

A tíz éve indult szimpózium egyik legfőbb menedzsere Pannonhalmi Zsuzsa keramikusművész, a Magyar Keramikusok Társaságának elnöke, aki egyaránt fontosnak tartja a nemzetközi kitekintést, a kortárs törekvések támogatását és a hagyomány tiszteletét. Évek óta dolgozik azon a nagyívű, a különböző színterek ellenére összekapcsolódó projekt-sorozaton, melynek keretében a vásárhelyi kerámiaművészetet népszerűsíti, fejleszti. (A „Paraszt Párizs” bemutatkozása a V.A.M. Design-ban, a testvérváros Vallauris kerámia-kiállítása Hódmezővásárhelyen.)

Az idei szimpózium – a vásárhelyi Alföldi Galériában január 27-ig megtekinthető tárlat alapján – mennyiségben és minőségben gazdag, a már említett vezérmotívum, a levegő értelmezését és letapogatását tekintve azonban vegyes végeredménnyel zárult. Az agyagban való gondolkodás megújulását célzó, elvont feladat megközelítése egyértelműen kreatívabban megy a fiatalabbaknak és a külföldi művészeknek, akiket kevésbé, vagy egyáltalán nem béklyóznak a honi hagyományok sem anyagkezelésben, sem hagyományőrzésben. (Kivéve a vallaurisi kollégát, aki az ottani árnyékból kilépni nem bírván Picasso-utánérzéseket tett le az asztalra.)

Fujisaki Tomoko kerámiája. Forrás: Dömötör Mihály
Fujisaki Tomoko kerámiája. Forrás: Dömötör Mihály

A top négyesnek egyetlen magyar tagja van, Nemes Tímea, aki a súlyos agyagot könnyed porcelánra cserélte, s most ezzel végzett merész kísérleteket. Például úgy, hogy roncsolja, hámozza az elegáns felületeket, s nem átall alakítási nyomokat is hagyni e mondén anyagon. Minden munkája újabb nyitott kérdés, ellentétben az amerikai Joseph Kammel, aki célnak, s nem eszköznek tekinti az ellentmondásos anyagkezelést. „Funkcionális” tálkái – mintha bőrszíjakból fűzte volna össze őket – a felfedező folyamat végpontjai: ezt már csak ismételni lehet, vagy hátat fordítani neki. Testesebb műveket, két különös, méhkas-szerű plasztikát alkotott Fujisaki Tomoko (tanulmányait a pécsi művészeti egyetemen végezte), aki a látszólag egyszerű formát az organikus rendszerek megejtő logikáját követve építette fel. Az ő munkái hitették el a legmeggyőzőbben, hogy a levegő alkotta negatív forma is a mű része. Hazai művésztelepeken ritka vendég a török művész, ezért meglepetés Nurdan Arslan rácsokból komponált, mégis könnyed hatást keltő két tornyának szellemessége, melyeket fehér madárfigurákkal és spirálisan felfutó, festett kék sávval tett teljessé.

A kiállítás összképe persze ennél árnyaltabb. Ami elgondolkodtató, a kísérletező kedv mértéke és aránya. Noha nyilván nem jár fejvesztéssel a közös téma bojkottja – ami a tárlaton nem uralkodó, de jelen lévő alternatíva –, a szimpóziumoknak mégis a szellemi kimozdulás kell, hogy legyen a legfőbb vonzereje és művészi következménye. Vásárhelyen nem könnyű leküzdeni a hagyományokhoz való igazodás kényszerét, de úgy tűnik, itt jó úton haladnak.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek