Kalapos Éva: Massza
2019.03.31.

Patrik folytonos zaklatás elszenvedője. Hogy elviselje az elviselhetetlent, egy színjátszó körhöz csatlakozik, és az ott játszott szereppel azonosulva áldozatból agresszorrá válik. SCHILLER MARIANN ISMERTETŐJE.

1. állítás: Mary Shelley Frankensteinjéről már nem lehet több bőrt lenyúzni.
2. állítás: A számítógépes fenyegetés (zaklatás) nem irodalomhoz illő kérdés.
 
Tévedés mindkettő. Kalapos Éva regénye az aggasztóan elterjedt cyberbullyingről szól (amiről azóta filmek is születtek), és a Frankenstein-regény komoly szerepet kap a történetben. Ifjúsági regénynek, Young Adult irodalomnak mondják az efféle műveket. Szereplői kamaszok, elbeszélője szintén, fő színtere az iskola, konfliktus szintén az iskolai ismeretségekből fakad. De kinek is szól valójában? A kamaszoknak persze, de valójában éppúgy minden olyan felnőttnek, aki kapcsolatban áll gyerekekkel: szülő, tanár, orvos, szomszéd, nagynéni, keresztapa, edző, vagyis mindenki. Ha lenne nem-iskolai kötelező olvasmány, azaz felnőtteknek szóló házi feladat, hát ez az lenne.
 

A regény elbeszélője a regény főszereplője. Történetét visszatekintve mondja el: a regény eleje tulajdonképpen a történet vége, de ezt akkor még nem tudhatja az olvasó. A kezdő mondatok akár egy szerelmes történet bevezető sorai is lehetnének – csak jóval később derül ki, hogy ez egy nagyon másféle ügy lezárása.
 
Egy átlagos budapesti gimnáziumi osztályban játszódik a történet nagy része. Vannak lányok és fiúk, ott a „jónő”, jelen a bunkók, a félénkek, vannak barátságok és ellenségeskedések. Van, aki bukásra áll, van, aki jó haver, és van az osztály áldozata – el is hagyja az iskolát még a történet előtt. Különböző családi hátterek is láthatóvá válnak egy-egy pillanat erejéig. Vannak dolgozó, elfoglalt, gyerekre időt és figyelmet alig szánó szülők, vannak, akik épp válnak, és ezért nem figyelnek a gyerekre, és azért van olyan is, aki képes érdemben beszélgetni a gyerekével. A főszereplőnek egy anyai barátnő jelenti a segítő felnőttet, de ő helyzeténél fogva csak ritkán képes érdemben segíteni (igaz, azok fontos pillanatok).
 
A tinédzserfőszereplő mint elbeszélő alapvető következményekkel jár. A személyes beszámoló átélhető érzelmeket generál az olvasóban – erről be is számolnak a fiatal, iskolás olvasók. Könnyen azonosulnak a főszereplővel – ez cél is lehet az online iskolai megfélemlítések korában. Ugyanakkor a kamasz elbeszélő, ha mégoly más is például műveltségben, friss (meddig élő?) szleng nyelvével, efemer szavaival és kurrens kütyüs programjaival, néhol természetesen suta mondataival csökkenti az elbeszélés amúgy meglévő erejét.
 
A majdnem átlagos főszereplő-elbeszélő Patrik avval tűnik ki a többiek közül, hogy – bár titokban – verseket olvas és szaval (Charles Bukowskit idéz is), majd egy színjátszó körbe is eljár. Közben pedig néhány osztálytársa interneten és élőben zaklatni, fenyegetni kezdi. Rettenetben telnek napjai, és nincs, akinek erről érdemben beszélni tudna. „A többieknek ebből se tűnt fel semmi. Ezek nem olyan dolgok, amik feltűnnek, mert az emberek általában magukkal vannak elfoglalva. Ha éhes, eszik, ha beszélni akar, beszél. Amíg senki nem korlátozza benne, nem veszi észre, hogy mást igen. Én se venném észre.” Ez a regény egyik nagy tanulsága felnőttek számára is. Hiteles, a magányt, félelmet és undort nagy erővel megmutató, a szerelmet is csak félve megélő fiatal beszél az olvasóhoz.
 
A színjátszó kör a Frankensteinből készült színdarab előadására készül. Patrik kapja a Lény szerepét. Az eredeti regényt nem ismerők is szokták tudni, hogy a Frankenstein egy szörny története, aki össze-vissza gyilkolja az embereket. Számos film félelmetes szörnyalakja idézhetődik meg a fejekben. Pedig a szörny, Göncz Árpád (a regényben is használt) fordításában a Lény, egy romantikus regény alakja, aki származása, külseje, mássága miatt magára marad, elfordul tőle apja, teremtője, a tudós Frankenstein. S mert az ígért női lényt, társát sem kapja meg, bosszúvágya kiteljesedik. Ezt a Lényt játssza az egyre inkább megfélemlített, egyre súlyosabb kínzásoknak kitett, egyre inkább magára maradó Patrik egyre nagyobb átélő erővel. Erőt merít a szövegből, magára ismer: másságára, elhagyatottságára, kínzói kegyetlenségére – és a „megoldást” is tőle kölcsönzi. Áldozatból agresszorrá válik. Minden mindegy lesz számára, csak fejeződjék be szenvedése. Tudja, hogy nagy árat fog fizetni érte, de eljutott – eljuttatták - arra a pontra, amikor a jövő már nem számít. Elbeszélése a sikerrel eljátszott Lény szavaival ér véget: „Szívem fogékony az együtt érző szeretetre. S mikor a nyomorúság bűnre s gyűlölködőre fordította, e változást oly gyötrelem árán volt képes csak elviselni, amit ön elképzelni sem tud.”
 
A szörnyű vég rettenetes felelősséget ró mindenkire, aki körülötte élt, és nem vett semmit észre abból, ami történt: sem szülők, sem barátok, sem barátnő, sem pedagógusok. A szerző jó érzékkel helyez el jeleneteket, amik során megakadályozható lett volna a sorsokat eldöntő befejezés – de mindannyiszor kudarcot vallanak oda-nem-figyeléssel, kisszerű problémáikkal, a könnyen leleplezhető hazugságot kényelemből elfogadva. 
 
A cím rövid, megjegyezhető. Jelentheti a főhős kuszává vált életét, a történések érthetetlen logikáját, az átláthatatlan eseményeket. De a regény egy ponton megmondja mit is jelent ez: félelemmasszát, gyűlöletmasszát. Azt, ami Ráber Patrikot – vagy bárki mást – elvezetheti arra a pontra, ahonnan nincs visszaút.

A borító és a számozott fejezeteket elválasztó kép is telitalálat. A könyv végén diákoknak, szülőknek és pedagógusoknak szóló tények, tévhitek, tippek állnak. Törvényhelyekkel és jó szándékkal. Valóban hasznos, de a regény műfajától idegen megoldás ez. A problémához azonban közel áll.
 
A fiatal olvasók közül sokan hiányolták a történet lezárását, Patrik további sorsának megismerését. Én azt gondolom, jó helyen ér véget a mű – nem az számít, mi lesz Patrikkal, hanem hogy mi volt.

Szerző:  Kalapos Éva,  Cím:  Massza,  Kiadó:  Manó könyvek,  Kiadás éve:  2016,  Oldalszám:  237 oldal,  Ár:  2990 Ft