A pannonhalmi Boldogasszony-kápolna látképe

Az apátság épületegyüttese már eleve a fantasztikum érzetét keltve nő a pannon lankák és domborulatok fölé – viszont a saját dombtetején magányosan álló kápolna a szerény külcsín által sem palástolható kihívással tekint az apátságra. És akkor még nem beszéltünk az oltárok faragott nőalakjairól, kiknek rózsás válla ugyancsak palástolatlanul bukkan elő ruhájuk barokkos redőzetéből. E rózsás vállakra mindazonáltal nem Snétberger Ferenc éjszakai koncertjén figyeltem fel: e koncerten nem volt az embernek lehetősége arra, hogy bármi másra figyeljen, mint Snétberger Ferencre. Pedig egyáltalán nem voltam meggyőződve arról, hogy bölcs dolog a Bazilikában este 9-től zajló hosszú hangverseny után, éjféltájban újabb zenei élményt magamhoz venni – de kételyeim, nem túlzok, már az első, alla toccata megpendített hangokkal idejétmúltakká váltak. A zseniális és oly igen rokonszenves gitáros improvizációs szóló-éje bizonyos értelemben boszorkányos szellemidézés volt. A kápolna árnyai közt megjelentek a rögtönzött pengetős kultúra megszállott alakjai, elkárhozott 16. századi spanyol lantjátékosoktól indiai szitárművész-dinasztiák rejtélyes ősatyáiig, latin táncmelódiák büszke kiötlőitől nehéz titkukat cipelő vak hárfásokig. J. S. Bach ugyancsak improvizáción edzett polifóniája, a klasszikus cigányzene és a cigány népzene fordulatai tűntek még fel a zenélés sodrában, mely mindeközben kötőanyagként használta a modern jazz harmóniavilágát.

Snétberger Ferenc

Ez a zenélés mégsem kelti az eklektika benyomását. Snétberger nem mixeli a stílusokat, hanem atomjaira bontja őket, s a lecsupaszított, kontextusából kiemelt zenei gesztus (dallamfordulat, akkord vagy szólamvezetési technika) lesz az, ami kapcsolatot teremt Dél-Amerika, Közép-Európa és India között. A szellemidézés elképesztő kreativitása, szuverenitása, egyéni íze és tévedhetetlen ízlése e találkozási pontokon „lepleződik le” újra és újra. Snétberger a kevesek közé tartozik, akikből egyszerűen árad a zene, akik nem tudnak nem zenéül gondolkodni; virtuozitása nem egyszerűen a fürge ujjak technikájában mutatkozik meg, hanem a finom áttűnésekben, ahogy egyszólamú melodikus fantáziálásból áttört szövésű többszólamúságra vált, s ahogy a polifóniát fokozatosan tölti fel, s mossa végül el dús akkordokkal. Mindehhez járul improvizációinak tudatosan kiépített drámai íve, nagy csúcspontokkal, majd azok lélegzetelállító felülmúlásával, a zenei feszültségek összesűrűsödésével és oldódásával, bevadulások és szelídülések hullámzásával. Ha tehát Csajkovszkij és Sørensen hallgattak is ezen az éjen, a múzsák aligha. A koncert után nem volt szükség az óránkra nézni ahhoz, hogy megtudjuk, fél kettő még nem múlt el, hiszen az Apátsági Pincészet kóstolóterasza, ahol a fesztivál alatt két különösen kedves ifjú hölgy felváltva tartotta a frontot, még várta vendégeit, hogy azok jó illatú rajnai rizlinget kortyolgatva, a sötétbe burkolózó táj apró csillagfényeit fürkészve engedjék továbblüktetni magukban Snétberger zenéjét.

Pannonhalmi beszámolóm e középső fejezetében néhány olyan programról szeretnék még távirati stílusban beszámolni, melyek részletes ismertetésére nem lesz lehetőség. Napközben folyamatos programként rövidfilmeket, köztük a közelmúlt igazi klasszisait vetítették a Milleniumi Emlékműben: Mészáros Péter Eső után, Iványi Marcell Szél, Nemes Jeles László Türelem és Kenyeres Bálint Before Dawn című alkotásait. Frenák Pál társulata a Bencés Gimnázium épületében mutatta be, s játszotta el másodjára is új táncszínházi produkcióját (InTime). A nyilvánosan zajló, s a fesztivál látogatói számára is nyomon követhető hosszas és áldozatos előkészületek után szombat estére készültek el a Végtelen című szabadtéri performanszkiállítás alkotásai (élőképei) Bársony Júlia, az Élőkép Társulat és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóinak közös vállalkozásaként. Az ikontól az installációig című kiállításon az apátsági gyűjtemény tizenhárom régi (legfeljebb 18. századi) képe folytatott dialógust melléjük válogatott kortárs, többségében az elmúlt években született (egy mű esetében a kiállítás számára készült) alkotásokkal.

Kapcsolódó cikkünk:
Péteri Lóránt: Csajkovszkij – Sørensen Cuvée
Péteri Lóránt: Finálé