William Makepeace Thackeray 1848-as klasszikusát, a Hiúság vásárát számos alkalommal feldolgozták már. A filmes adaptációk közül a leghíresebb a Reese Witherspoon nevével fémjelzett 2004-es verzió, de sorozatformába is átültették a történetet. Pontosan 20 évvel az első szeriális feldolgozás után készült el a Hiúság vására legújabb megfilmesítése minisorozat képében. A 2018-as változat meglehetősen hűen adaptálja a regényt és formátumában is megidézi azt.

 

A sorozat egyes epizódjai egy-egy fejezetet jelentenek, ahol a cím röviden összefoglalja az előttünk álló cselekményt. Ezt egészíti ki a részek elején felbukkanó narrátor is, aki maga Thackeray. A szó szerinti vásárokat szimbolizáló körhinta előtt állva vetíti előre a történetet a leginkább a Monty Python tagjaként ismert Michael Palin által játszott Thackeray. A teremtményeit jóságos nagypapaként figyelemmel követő író szerepére – direkt utalás a regény narrátorára, a bábjátékosra –  Palin tökéletes választás, hiszen könnyed természetességgel villantja meg a benne bujkáló cinkos somolygást. A vásári jelenet keretes szerkezetbe foglalja a cselekményt – ahogy teszi ezt az eredeti mű is, mikor a bábjátékos elteszi a marionettjeit.

 

Olivia Cooke

A Hiúság vására meseszerűségét mindezen felül a vizualitás is megerősíti. A bevezető búcsúban játszódó képsorok a körhinta lovain ülő szereplőkkel zárulnak, hogy aztán elidegenítően mesterséges, 180°-os fordulatot tegyen a kép, s így csöppenjünk bele a történetbe. A városok – legyen az London, Brüsszel vagy Hampshire – díszletei leplezetlenül CGI látképek. Műviségükkel felszínes szépséget közvetítenek, ily módon nem csupán az önreflexió szerepét töltik be, hanem a történet főszereplője, Becky Sharp lelkivilágát is reprezentálják. Becky ugyanis gyermekkora óta alacsony sorban, szegényként élt, a Hiúság vására pedig az ő társadalmi felemelkedését mutatja be, miközben a tökéletes antitézise és legjobb barátnője, Amelia sorsát is nyomon követjük.

 

Becky Sharp tipikus antihős: ravasz, manipulatív, aki célja (azaz a minél nagyobb vagyon és megfelelő társadalmi pozíció) érdekében mindenkit szenvtelenül kihasznál. Mai szemmel tisztán látszik, hogy Becky tipikus magasan funkcionáló szociopata, aki a bájos és vonzó felszín alatt rideg, mindenféle lelkiismeretet nélkülöző személyiség. A Ready Player One-ból is ismert Olivia Cooke brilliánsan alakítja a hosszú távú terveket szövögető lányt. Kezdetben a nézőt is könnyedén megtévesztheti elbűvölő viselkedése, hiszen egy-egy megjátszott érzelemkitörés után kikacsint a kamerába, így tartva a közönséget maga mellett. Ahogy egyre inkább lelepleződik valódi természete – mely elutasító anyai viselkedésében csúcsosodik ki – úgy ritkul a negyedik fal áttörésének gesztusa is, hogy aztán Becky egyetlen jószívű tettével még egyszer utoljára újra visszatérjen.

 

Az antihősökkel nehéz azonosulni, főleg ha számos ellenpontot is rendelnek melléjük. Így van ez Becky esetében is. A másik végletet képviselő Amelia ártatlanságával, feltétel nélküli kedvességével és nagyvonalúságával remek ellenpéldája lehetne Beckynek. Azonban nem elég intelligens és túl naiv ahhoz, hogy egyértelmű hősként emelkedjen ki cselszövő barátnője mellett. Claudia Jessie halk szavúan és finoman ábrázolja karakterét, aki túlontúl sokáig nem eszmél rá, hogy szerelme, a jóképű George (Charlie Rowe) csupán kihasználja őt.

 

Azonban Amelián kívül is felfedezhetünk jó néhány, a néző szimpátiájáért küzdő karaktert. Vegyük például Rawdon Crawley-t (Tom Bateman), akinek a személyében kezdetben úgy tűnik, Becky emberére akadt, így hamar egymásba szeretnek. A szerelem ködében azonban a kapitány nem veszi észre, hogy kettejük boldogságának útjában állnak a lány mérhetetlen ambíciói. Rawdon mellett Amelia bátyja, Jos (David Fynn) is áldozatául esik Becky fondorlatos csábításainak, olyannyira, hogy a sorozat zárójelenete felettébb szerencsétlen sorsot vetít előre a mamlasz férfinak.

 

Michael Palin

A regényt adaptáló Gwyneth Hughes azonban nem ítélkezik számos jellemhibával megvert karakterei felett. A Hiúság vásárának vidám befejezést írt, ennek ellenére – nem árulok el nagy titkot – az egyetlen valódi happy end az egy szem tiszta szándékú karakter, William Dobbin kapitánynak jár, aki végig szerelme, Amelia boldogságát tartotta legfontosabbnak.

 

A Hiúság vására nemcsak a klasszikus regény legújabb feldolgozása, hanem Bob Dylan All along the watchtower című számának is, mely jelen esetben a széria főcímdalaként funkcionál – ahogyan egy másik nívós alkotásnál, az Az ifjú pápánál is tetten érhető, bár ott instrumentális formában jelenik meg. Azonban a Jimi Hendrix által ismertté tett dal kortárs értelmezésén kívül számos populáris zenét használ a sorozat. Nincs elidegenítő jellege e daloknak, hiszen remekül ágyazzák be azokat – általában egy-egy epizód végére.

 

Sokkal inkább társadalomkritikai szándék rejlik emögött, ami nem meglepő, mivel Thackeray eredetije is kimondottan az emberekben rejlő telhetetlenség, hiúság és kapzsiság ítélete. Azáltal, hogy olyan popslágereket használnak fel a hangsávban, mint Madonna Material Girlje (ami a lehető legfrappánsabb választás ehhez a sorozathoz), a Hiúság vására kivetíti Thackeray kritikáját a 21. századra. A klasszikus regény ezen adaptációja tehát frissen, találóan és viccesen mutatja be a 19. századi angol – és ezzel együtt korunk világának – társadalmát. Szórakoztató, mégis elgondolkodtató hét órát ígér a minisorozat, mely nem csak a kosztümös filmek rajongóinak nyerheti el a tetszését.