Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

Á, DEHOGY

Heiner Müller: Kvartett / a Hybrid Produkció bemutatója a Trafóban
2018. szept. 25.
A néző önvédelmi ismereteinek fontos pontja az a tétel, hogy a problémás produkciókat nem bosszúból készítik az alkotók. Van úgy, hogy ennyi telik tőlük. Kétség esetén nézzük meg, miből gazdálkodnak. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.

Nemigen kell kulcsokat keresnünk, ha tudni kívánjuk, „mi van a spájzban”, egy előadás megmutatja a fölhasznált javakat. Olykor az édes fölösleg létezését is észre lehet venni, ilyenkor mondjuk valamire, hogy könnyed és elegáns, vagy csak azt, hogy „van még benne”. Adódik azonban alkalom, hogy riadt figyelemmel próbáljuk meg kideríteni, mi van, mi lehet egy adott valamiben. 

Lakatos Márk, Urbanovics Krisztina
Lakatos Márk, Urbanovits Krisztina. Fotók: Jókuti György

Van először is Lakatos Márk, aki állítja, hogy amit látunk, az egy zenei betétekben gazdag, barokk multimédia vízió, mely Choderlos de Laclos 1782-es, Veszedelmes viszonyok című regényének Heiner Müller által 1980-ban készített, kétszereplős, Kvartett című átiratát veszi alapul. Van tehát egy jelentős személyes varázzsal rendelkező, energikus ember, akinek ezt el is hiszik a munkatársai. Van itt egy csapat, ezt kár lenne tagadni. Az is látszik, hogy sok dologban „meg vannak egyezve”, ám úgy tűnik, jobbára homálykedvelők. 

Lakatost nem az ijesztően pontos lélekrajzú, férfiúi és női nagyvadakról szóló, régi levélregény hozta izgalomba. Fölcsippentette Heiner Müller tizenöt oldalas, Földényi F. László által fordított munkáját, mely egy nagy mű hírhedett, álrejtélyekkel és álmegfejtésekkel spékelt, második olvasataként hörög és vonaglik számos színpadon. Ez a szövegkönyv, mely leginkább talán a „concept art” dramaturgiai mintapéldányának fogható föl, alkalmas arra, hogy Rorschach-ábraként működve kihozza mindenkiből azt, amire gondol, de azt is, amire fél gondolni. Kecsegtető, hisz sok bejárattal rendelkezik. 

A német átirat a francia regény sok szereplőjéből csak Merteuil-t, a szerelmi kudarcát megbosszulni vágyó márkinőt, és a valaha vele is szakító Valmont vikomt alakját szerepelteti, ám a duettből úgy lesz kvartett, hogy mindketten ki-be járnak  adott alakjukból, folyton folyvást belehelyezkedve a másik vágyaiba és gondolataiba, s már rég nem érdekes, ki nő, ki férfi, az androgün állapot végletes kielégíthetetlensége kínozza mindkettőjüket. Nem a szerelemről szól a játék, inkább a vágyban dagonyázó hatalmi tehetetlenséget érzékelteti. S nem is barokk ez már, inkább csak valami remegő, romlott rokokó. Ha azonban van hozzá színész, van esély arra, hogy megcsapjon bennünket a halál szele. S bár még nem láttam ilyen derengően szép előadását a darabnak, egy-egy pillanat elvileg elvezethet azok megrendüléséhez is, akik egy nagy szerelem tetőpontján rámeredve a másikra, megnémulnak a feltételezéstől: Uramisten, lehet, hogy akkor is szeretném, ha nő (ha férfi) volna? 

No de minderre, most a Trafóban, esélyünk sincsen. Pedig Merényi Anna, a dramaturg, láthatóan mindent elkövetett, hogy a ritmusérzékkel és rendezői energiákkal nem, de látványteremtő tehetséggel és nem lebecsülendő szociális skill-ekkel rendelkező, népszerű stylist tervét fogyasztani lehessen. A levélregény hajdani szerkezetét napjaink chat-szobája idézi meg, az üres térben hatalmas monitorfal ismerteti a szükséges adatokat. Két hosszúkás, kerekeken guruló, fehér asztal szolgálja ki a töredezett cselekményt, amit annak is nehéz követni, aki mindkét alapművet ismeri. Ez az esemény (mely event-ként illegeti magát a föliratokban) nem kíván élni a hagyományos dramaturgia feszültségkeltő elemeivel. Nincs mire várni. Bármikor bármi megtörténhet, s mindegy is, előre vagy hátra lépünk egy-egy jelenettel vagy énekszámmal. Állapotrajzok és személyes emlékek söprögetődnek össze, szimbólumok szállnak, mind képileg, mind zeneileg vegyesen. Motívumgazdálkodás nincs, bár a nyitókép eléggé szájbarágó: megkötözött lábú, hófehér bárányka, mint az ártatlanság (vagy netán a jézusi tisztaság?) vissza nem térő, s később meggyalázott jelképe ragyog a magasban.  

Puha női hang hallik a sötétben, s a lágy artikuláció szinte sejteti a krinolin ringását. Nem rossz. Majd Purcell – már nagyon is ismerős – zokogó áriáját halljuk, s a központi képernyő villogó, szenvedő férfiarcot rajzol elénk. Valaki bajban van, ezt illő komolyan vennünk. A míves videóinstallációk gazdája Hajdu Gáspár és Papp Gábor, a világítások tervezője Kovács Áron. 

Öt játékos jön elénk, de mindvégig látjuk a technikai segítőket is. A történetbe drag queen-ként  (magát nőként megjelenítő férfiként) belépő Merteuil-t Lakatos Márk maga játssza, Valmont szövegeit pedig az időnként táncoló és vadul éneklő Bocskor Bíborka mondogatja. Ruhájuk, mint a hol Valmontként, hol a márkinőként megszólaló – s színészi jelenléttel egyedül rendelkező – Urbanovits Krisztina ruhája is, csontvázat idéző, testszín fűzőből és hozzá viselt testszínű nadrágból áll. Meg kellene fejtenünk, hogy a fényes bukósisakot viselő két táncos, Asztalos Dóra és Darabont ÁronGulyás Anna koreográfiája szerint – miért tűnik inkább ipari alpinisták párosának. Nem derül ki. Közben, a halkan guruló asztalok mellett, hol bágyadt párzó mozdulatokra szánják el magukat, hol tétován tologatják egymást a játékosok.

Hogy abban a bizonyos „spájzban” hedonista életszeretet és intim emberség is létezik, filmre vett közelképek mutatják. Vacsit készítenek a főhősök. S mintha apró bárddal nyers húst is darabolnának hozzá. Mindezt előre fölvett, fekete-fehér filmen, gyöngykarkötős férfikezek is játsszák párhuzamosan. Fényes késecske villan meg a képen, reménykedik talán, hogy hátha jelent valamit. 

Az óriás képernyőn gyakorta tűnnek föl Orr Máté dekoratív, szürrealista képei, de vannak itt szépen rajzolt patkánykoponyák is. S van néhány mindentől független, csodaszép öltözék. Ilyen például egy fakó eperszín fátyolruha, mélyen nyakba ringó medúza gallérral, egy aranylemezkékkel beborított férfi, vagy a Max Ernst borzas figuráit idéző, lángnyelvekbe öltözött fiú alakja. Mint a reklámcikk mondja, ismert magyar divattervezők kreációit látjuk, például a Je suis Belle, Use unused, Szegedi Kata, Vecsei Zsófi, a Nubu vagy éppen Robert Maar munkáit. Önálló számokként fölvezetett zenei betétek harsognak időnként, ezek meg, mint később megtudom, Vranik Krisztián „élő zenei szövetei” és DJ Bootsie remixei. Van itt minden a már említett Purcelltől kezdve Händelen át a Bizottság Köpni kell számáig és a Neurotic slágeréig. 

E laza káoszt posztmodern eljárásként éli meg az alkotói gárda. Nem elhanyagolható része a rendelkezésükre álló kincstárnak az a gátat, veszélyt, elvárást és követelményt nem ismerő bátorság, amivel a csapat másban járatos része belevetette magát a színházcsinálásába. Talán el sem tudják képzelni, hogy messze nem tökéletes, amit összehoznak. S persze, mindent meg lehet magyarázni. Születhet olyan cikk erről az estéről, ami az összerendezetlenséget a világot széthúzó entrópia megjelenítéseként védelmezi. S azt is írják tán, hogy a zavarosságnak az alkotói szabadság túlságos lendülete az oka. Elolvassuk, s azt gondoljuk: á, dehogy. 

Choderlos de Laclos, a katonaíró, haditechnikai lángelme is volt, ő találta fel a gránát ősét. Regénye, a Veszedelmes viszonyok, robbant is akkorát megírása idején, hogy évekig tiltották a megjelenését. Heiner Müller műve veszélyes petárda, amit ha nem dob el időben a zajcsináló, leviheti a kéz minden ujját. Ebben a játékban meg van egy kibiztosított bomba. Urbanovits Krisztina, a szép beszédű színésznő egyszer csak kárálni kezd. S az ember megmarkolja a szék karfáját, s nyomban megérti a nőket nehezen viselő embertársait. Rájön tudniillik, hogy ez a tudálékos Merteuil, ez a leppegő, tátogó beszéd, ez a három mora hosszúságú, nagyon is nyitott „eee” hangokkal élő hangképzés honnét is ismerős. Hisz ez a harci negéd nagyasszonya, a független képviselőnő az Európa Parlament magyar széksoraiból. A hatás leírhatatlan. Csak kicsit sokáig tart. S aztán, sajnos, ellebeg ez is a levegőbe, mint az est szinte minden szétszálló motívuma. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek