Népszerű fővárosi sport az éjszakai sétával egybekötött folyóirat-böngészés a belső kerületek lomtalanításai alkalmával. Már szinte legendásan megbízható tendencia, hogy a kitett kupacokban régi Filmvilágokhoz lehet a legnagyobb számban hozzájutni. Mindez sokat elárul a folyóirat valódi jelentőségéről.

Egyrészt széleskörű olvasói népszerűséget sugall, hiszen a legtöbb értelmiségi életének van „Filmvilágos” korszaka, a szoros kötődés hosszabb-rövidebb időszaka. Másrészt az idő múlásával a hűséges olvasó megkopott érdeklődését modellezi az, hogy a gondosan összegyűjtött, pedánsan sorba rendezett lapok egyszercsak egy utcai szemétkupacban bukkannak fel. A feltornyozott folyóiratokat vigyázva helyezik ki volt tulajdonosaik, mintha számítanának arra, hogy még virradat előtt új gazdára találnak. A harmadik, mondhatni perdöntő mozzanat pedig a lelkesedés és a rábukkanás jóleső öröme, amit a sétáló kultúrszarkák éreznek a több évtizeddel ezelőtti Filmvilágok felfedezésekor.

A magyarországi filmművészet egyik legelső, komolyan vehető orgánuma mellett az utóbbi év(tized)ekben felnőtt a szakfolyóiratok újabb nemzedéke, elsősorban az elmélyült kritika iránti éhség és az elméleti gondolkodás területhez juttatásának igényével. A filmmel foglalkozó lapok önmeghatározásai ráadásul a filmművészeti, filmtörténeti, filmelméleti, filmes és egyéb film-előtagú definíciókkal alkalmasint saját skatulyákat hoznak létre önmaguk számára, így nehezítve az összehasonlítás lehetőségét. Így például nem gondoljuk, hogy az elsősorban a filmelméleti diskurzus hazai és nemzetközi irányainak közvetítését feladatának tekintő, szegedi bázissal rendelkező online Apertúra, vagy a remek, hiánypótló tematikus számokat produkáló Metropolis tartalmát vagy kialakítását tekintve összehasonlítható lenne a Filmvilággal.

Míg azonban az említett két orgánum felvállaltan és tudatosan szólítja meg a szakma elmélészeit, addig a Filmvilág az évtizedek hosszú sorában továbbra is meg tudott maradni küszöbnek. Olyan sajtótermék, amely egyszerre érzi feladatának, hogy szakmaiságot közvetítsen, ugyanakkor az érdeklődők, a kívülálló „többiek” nyelvén fogalmazva sikerül neki a profizmus olykor kizáró narratívája helyett a közérthető felszínen maradnia. Persze a közérthetőség, a szélesebb körű fogyaszthatóság kritériumait olykor nem könnyű változatlanul magas színvonallal párosítani.

Így fordulhat elő, hogy lapszámonként mindig akad néhány cikk, ami izgalmas felütése vagy témaválasztása ellenére kidolgozottságában végül csalódást okoz, mert olykor túlzottan a felszínen marad. E cikkek leginkább a szárnyaikat próbálgató ifjú szakemberek munkái, akiknek a szakmai fejlődés szempontjából kihagyhatatlan állomás a Filmvilágos publikáció lehetősége. Kétségtelenül izgalmas, hasonlíthatatlan élmény ezzel együtt végigkísérni, hogyan lesz a szárnypróbálgató fiatalból komoly, filmes szakember. Részint emiatt a néha kevéssé sikerült cikkeket sem illetheti egyértelmű és kizárólagos negatív kritika.

A tematikus blokkok fontos kérdésfelvetései legtöbbször történeti és/vagy filmesztétikai kontextusban kerülnek terítékre, miközben az értékesebb cikkek nem mellőzik a tágabb kulturális kontextus, a társművészeti analógiák vagy éppen a cizellált kritikai hangvétel adta profizmust. Ezzel együtt a Filmvilág tematikus egységei mégis hiányérzetet hagynak maguk után, hiszen általában jóval rövidebbek, mint amekkorát az izgalmas és jó problémavázlatokat sugalló címek kifejtéséhez elvárnánk. A borítókon általában vastagon szedett témákról, mondjuk 68’ Amerikájáról, a Szuperhősökről vagy David Lynch munkáiról egész folyóirat-számok szólhatnának, komoly dialógus születésének feltételeit megteremtve. A borító hangsúlypontokat adó tördelése azonban ellentmondásban van a lap belső tartalmával, ahol gyakran sokkal kevesebb figyelem jut az olvasó által kulcstémaként (félre)olvasott címszónak.

A részletgazdag és árnyalt, ugyanakkor a számonként homogén kidolgozottság helyett a havonta megjelenő folyóirat inkább a megbízható rovatstruktúra megtartását tűzi ki célul, ahol az aktuális televíziós, mozis és DVD-piaci szemlék mellett a fesztiválok és versenyek figyelemmel kísérése, illetve a filmtörténeti kanonizálás is szerephez jut. Egy ennyire sokrétű feladatkörrel rendelkező lap pedig legalábbis a jelenlegi terjedelem kétszeresével dolgozva lehetne képes arra, hogy figyelemreméltó problémafelvetéseit elvárható terjedelmi és minőségi paraméterek között tálalja.