Szörényi Levente – Bródy János: István, a király / Szegedi Szabadtéri Játékok 2008 és 2009
2008.12.25.

Egy szakrális szemétdombon álló világbitófa tövében, színészek nélkül, lestrapált hangokkal adták elő a Jézus Krisztus Szupersztárosított rockoperát. Az élmény a tévé előtt és a Dóm téren ülve is azonos. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.

Friss, fiatalos koncepciót hirdet a promóciós anyag. Hogy ezt maga az előzmény, a szereposztó tévéshow jelenti-e, vagy az előadásmódot jellemző diákszínjátszós amatőrizmus, nem tudni.

Koronázási ünnepség
Koronázási ünnepség
Az előadás szerkezetét tekintve duplán keretes. A szereplők civilruhás bevonulása, a jelmezek megtalálása, majd levetése a Jézus Krisztus Szupersztárt idézi. (Bár ahogyan azokat a már jelmezes táncosok a ruhafogasként is funkcionáló hatalmas kereszteken körbehordozzák, inkább mobil madárijesztők jutnak a recenzens eszébe.) A Webber-mű vissza-visszaköszön a produkcióban: a pogányokat úgy űzik ki, ahogyan Jézus tette a kufárokkal, az Oly távol vagy tőlem István-szólama és –tartalma behelyettesíthető a Getsemánéval. A második rétegben, ha már problémás uralkodói házról van szó, mi más analógia kínálná magát, mint a Hamlet. Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet – nem, ez nem a Mézga család, hanem a fejedelmi tabló, amelyen ott áll a szegény, semmiből jövő és semmibe távozó, egy dal erejéig felbukkanó Táltosasszony (Fejes Szandra) kivételével mindenki. Koppány kicsit megváltozik a darab végére, dísz-ősmagyarja szaggatott, véres tunikára cserélődik, és hiába teszi kezét biztatón-megértőn unokaöccse vállára, mintha a hangulat – István királlyá koronázását ünneplő, lufis házibuli ide, Szent Imre születése oda – immár fagyosabb lenne.

Érkezés - civilben
Érkezés - civilben
Harmadik réteg azonban nem sejlik fel; s hogy a vékonyka szüzséjű darabban Szikora János újra felfedezte a drámai szálat, amire már Iglódi István is felfűzte István, Réka és Gizella kapcsolatát (Réka és István közt több volt, mint unokatestvéri pajtásság, s ezzel Gizella abszolút tisztában van), az csak a bánatát óriás libacombba fojtó királyné külsőségeiben mutatkozik meg. Ennél jóval nagyobb izgalmakat és mélyebb rétegeket tartogatna az az alapvetés, aminek eljátszására viszont színészileg teljesen alkalmatlanok a férfi főszereplők: Szikora olvasatában két azonos intellektusú és erejű férfi kerül szembe, akik politikusként eltérően, ám ugyanolyan felelősséggel gondolkodnak népük sorsáról. Így aztán hiába fosztja meg a rendező Koppányt a lázadó (az ősbemutatótól eredeztetően rockzenész) kliséktől, ha a folyton terpeszben álló Vadkerti Imre szomorú-szép szemével csak a semmibe tud révedni, súlyt a figurának nem ad. Igaz, Feke Pál sem bír kifejezetten uralkodói karizmával. Hiányzik mögüle az erős anya, a Nofretetének hajkoronázott aszexuális Sarolt szerepében Éder Enikő karót nyelt poszt-klimaxos jelenség. És ezeket a hiányosságokat nem lehet titkolni a sokkamerás felvétel agyonvágott és egymásra úsztatott képein sem.

Gizella (Simon Boglárka), Istvn (Feke Pál) és a kis Szent Imre
Gizella (Simon Boglárka), István (Feke Pál) és a kis Szent Imre
És nemcsak az ensemble megjelenéséből vagy karakterteremtéséből hiányzik az átütő erő, amit a Dóm téren hadonászással és – különös tekintettel Sur, Solt és Bese szerepében Kristóf István, a Társulat-kezdősúlyát egyre inkább visszanyerni látszó Mező Zoltán, valamint Nagy Szilárd, és a Tordát játszó Tóth Attila eszköztárára – a szöveget szájba rágó ripacsériával próbálnak leplezni, hanem a hangokból is. Megbosszulja magát az erőltetett menet, a lépten-nyomon elénekelt keresztmetszet, az egymás után ötszöri, négyezer-négyezer-ötszáz néző előtti fellépés akkor is, ha gyakorlattal és megfelelő hangképzési ismeretekkel rendelkezik az énekes-színész, nemhogy rutintalan, színpadi tapasztalattal nem rendelkezők esetében, akik értelmezés nélkül, unalmas táncdalfesztiválos nótákká transzponálva, frazírozva ordítják a mikroportba a számokat. A play-backről szóló zene és a bejátszott steril kórusok lélektelenítik a kínlódást. Igazságtalanok lennénk azonban akkor, ha nem emlékeznénk meg Derzsi György elegáns és magabiztos Asztrik-alakításáról.

Totál. Forrás: Szegedi Szabadtéri Játékok
Totál (Forrás: Szegedi Szabadtéri Játékok)
Forog a díszlet, hol a várban, hol a vár előtt vagyunk; repkednek a fejpántra erősített műcsimbókban lógó hajak, suhognak a kvázi-korabeli jelmezek, ám az előadást a bugizó lovagok, a Gizella (Simon Boglárka) és Vecellin (Wunderlich József) sóvárgó dalát ellenpontozó várkapu előtti össznépi dugás, és a magyarság gondjaitól fejét fájlaló Koppány feleségeinek (Molnár Ágnes, Töreki Andrea, Papp Annamária) ösztrogéntől irányított dinamizmusa sem teszi életnedvtől duzzadóbbá. Mert szép-szép a koreográfia és a színpadkép Királydomb-hommage-a, a „nemzeti rockopera” szellemének továbbélése, nem kellene elgondolkodni azon, hogy a vinnyogós-vendéglátósra hangszerelt Himnusz színpadi zene, és nyugodtan végig lehet ülni?

Kapcsolódó cikkeink: Nyári fesztiválok 2008

Vö. Molnár Gál Péter: Sikerrel nem vitatkozunk!
Csáki Judit: A fehér ló

(A kritika a 2008. évi előadás alapján készült - a szerk.)

Szerző: Papp Tímea
Díszlettervező:  Csikós Attila,  Jelmeztervező:  Kovács Yvette Alida,  Koreográfus:  Zsuráfszky Zoltán,  Rendező:  Szikora János,  Szereplők:  Feke Pál,  Éder Enikő,  Simon Boglárka,  Derzsi György,  Wunderlich József,  Aradi Imre - Koroknai Árpád,  Vadkerti Imre,  Herczeg Flóra,  Varga Lajos,  Tóth Attila,  Fejes Szandra,  Molnár Ágnes,  Töreki Andrea, Papp Annamária,  Kristóf István, Mező Zoltán, Nagy Szilárd,  Kelemen éva, Kisfaludi Karola, Schramek Andrea, Torma Emese,  a Honvéd Táncszínház táncosai, a Szegedi Szabadtéri Játékok statisztái,  Támogatás:  A támogatás részleteit lásd a Nyári fesztiválok 2008 gyűjtőlapján
Megítélt támogatás: 10 000 000 Ft
Támogató: Miniszteri keret
Az István, a király 25 éves jubileumi előadására a Budapest Sportarénában a Társulat című tehetségkutató műsor győzteseivel (2008)
További támogatás: 15 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
A Szegedi Szabadtéri Játékok 2009. évi programsorozatának megvalósítására (2008)