A címben feltett kérdésre igyekeztünk választ találni az első Hungary Live Festival főszervezőjével, Boros Annával. Amikor arról kérdezem a k2 Színház színésznőjét, hogy mit talált meg Amerikában, amit otthonról hiányol, a szabadságot említi elsőként. „Amikor először kijöttem New Yorkba nyelvet tanulni, az egy-két napnyi, mindenkinél bekövetkező sokk után otthonosan kezdtem érezni magamat. Sokan gondolják nálunk az amerikaiakról, hogy nagyon felszínesek. Az iskolába, ahová jártam, több százan érkeztünk az egész világból, a tanfolyam elején csoportokba osztottak minket. Köszöntöttek, megtapsoltak mindenkit, ami rettentő furcsa volt, cinikusan gondolhattam volna azt, hogy a pénzünkért örülnek nekünk, de idővel rájöttem, hogy másról van szó. És azóta is ezt tapasztalom: mindenkit biztatnak, mindenkinek adnak egy, de inkább több lehetőséget.” 

Hogy mi van a felszín, a mindig mosolygós homlokzat mögött, arról nehéz számot adni, mindenesetre Boros Anna akkor, kilenc éve elkötelezte magát Amerika mellett. Szabadságot és magabiztosságot, bátorságot kapott itt, amire otthon valahogy sosincs elég idő vagy lehetőség. „Kaposvárra vettek fel színésznek, elsős koromban a suliban szétszedtek a nulla tapasztalatommal, a bizonytalanságaimmal. Aztán kijöttem ide, és más emberként mentem vissza.”

A Hungary Live Festival ötlete is évekkel ezelőtt vetődött fel, tavaly Znamenák István Örkény Színházban játszott Eörsi-monodrámája, az Emlékezés a régi szép időkre járt New Yorkban, de idén léptékváltás történt. „Nem tudom pontosan megmondani, mit akarok ezzel az egésszel. Ösztönösen történik minden, és engem is meglep, hogy mennyi helyről milyen sokféle segítséget kaptunk, hogy létrejöhessen ez a mostani bemutatkozás. Hogy van érzékem a szervezéshez, ahhoz, hogy sok embert összehozzak, az már az egyetemen kiderült. De az amerikai utunk szervezése tele volt olyan nehézségekkel, amikre nem számítottunk. Hihetetlennek hangozhat, de én két éve ezzel kelek és ezzel fekszem, és mindenkitől, de tényleg mindenkitől kértem segítséget, hogy létrejöhessen ez az út. Ha egyetlen okot kellene mondani, hogy miért csináltam végig, az az lenne, hogy szeretném megosztani azt, ami nekem fontos, olyan emberekkel, akiket szeretek, akik körülvesznek a hétköznapokban is.”

Ami az Egyesült Államok magyar színházi ellátottságát illeti, a Hungary Live Festival vállalását bátran nevezhetjük úttörőnek. A földrajzilag (nem pedig politikailag, mint nálunk) szétszabdalt színházi térképen New York különleges helyet foglal el, de az, hogy láthatóvá váljon egy ilyen esemény, felmérhetetlen mennyiségű munkával jár. A Boros Anna köré felállt szervezőcsapat (többek között Erdélyi Adrienn, Levkó Esztella, Lukácsi Erika, Boncz Ádám és Tóth Péter) hónapok óta dolgozik azon, hogy a merész gondolatból valóság legyen. A kezdeti terv az volt, meséli Boros Anna, hogy a helyi magyar közösség bevonásával indul a dolog, és amerikaiakat csak később szólítanak meg, de végül átugrották ezt a fázist. „Nagyon nagy dolog, hogy olyan, az egész amerikai előadó-művészetben kulcsszerepet játszó intézmények, mint az Abrons Arts Center, beszálltak a programba, és helyszínt, szervezési segítséget biztosítanak. Ez egyébként azért alakult így, mert az évek alatt nagyon alaposan feltérképeztem az itteni viszonyokat, folyamatosan gyűjtöttem az infót és a tapasztalatokat, és azok fényében folyamatosan változtattunk, alakítottuk az egész programot.”

Amikor a műsor összeállításáról kérdezem, hasonlóan ösztönös megközelítésről számol be. „2016-ban itt voltunk a k2 Színházzal anyagot gyűjteni 56-os magyaroktól a Holdkő című előadásunkhoz, és akkor már természetesen felmerült, hogy jó lenne visszahozni a produkciót. Aztán, amikor egy New York-i bárban voltunk egy magyar koncerten, akkor jött az ötlet, hogy a Szakértők zenekar és a BEKVART olyan színvonalat képvisel, amit meg kellene mutatni az itt élőknek is. És lassan körvonalazódott egy laza tematika, amit az emlékezésre fűztünk fel, a Holdkő mellett ezért jött a holokauszt traumáját feldolgozó A Dohány utcai seriff, meg a Konrád György szövege alapján készült koncertszínház, a Kutató kezek. A szakmai beszélgetések, Levkó Esztella máris teltházas workshopja jól kiegészíti a főprogramot. Lényeges, hogy ebbe a programba szívvel-lélekkel bele tudtam állni, és mindenütt tudtam képviselni, hogy mindennek a megmutatása közös érdek.”

Szubjektív megjegyzés: ami számomra különösen rokonszenvessé teszi a Hungary Live Festivalt, az az, hogy a szervezők a munka mellett hagynak időt a népes magyar delegációnak arra is, hogy felfedezzék a várost. „Igen, ez teljesen tudatos döntés. Egy színésznek, egy művésznek muszáj élnie, tapasztalnia amellett, hogy folyamatosan a színpadon áll. Talán lesz, aki kinevet ezért, de nekem igenis fontos, hogy a színészek megnézzenek egy előadást a Broadway-n, hogy elmenjenek a Times Square-re vagy a Central Parkba. És így talán ők is hazavisznek valamit, amit annak idején én magammal vittem Amerikából.” Ami a jövőt illeti, Boros Anna már most a következő, két év múlva esedékes kiadáson gondolkodik. Kifejezetten bizakodó, úgyhogy magam sem mondhatok mást: folytatása következik.