Akik az Úr 1692-ik évében Salemben egymásnak estek, odahaza, az óhazában nemrég még maguk is üldözöttek voltak. Amerika szabad földjén aztán ezek az új telepesek már csak az Istent félték, meg persze az ördögöt, de azt mindennél jobban. A ránevelt rettegés sakkban tartott mindenkit, s a gazdasági boldogulást is megszabó törvényt az egyház – szintén boldogulni vágyó – emberei mérték, általuk megítélt érdemek szerint. Arthur Miller történelmi dokumentumok alapján íródott, 1953-as drámáját, mely az író politikai meghurcoltatásának élményeit is magán viseli, Hubay Miklós fordításában, Alföldi Róbert rendezésében mutatták be Szombathelyen.

 

Levegőt! Ez az első érzete a nézőnek, amikor Kálmán Eszter mennyezetig nyersszín furnérlapokkal burkolt, szorongató közösségi terme eléje tárul. Mintha valamely magyar faluház esketésre, gyűlésekre és használt ruhák bálabontására is alkalmas nagytermét látnánk, annak narancsszín kredences teakonyhájával együtt. A konyhaszekrény tetején, mint egy beszáradt tengericsillag, vörös hatalmi jelvény porosodik, de az ajtó fölött már ott a koronás címer, amit később az eszmék küzdelméhez igazodó, különböző pozíciókban nyugtot lelő keresztek váltanak föl. A plafon síkjában, egyenletes négyzetek neonja ad világosságot. Mögöttük akár kamera is lapulhat. Balra, lent, a gyermeki hozzátartozókat jelző szétszórt játékok vannak, jobbszélen pedig napfényért küzdő, fáradt növények csoportja látszik. (Jelentős az érzeti hasonlóság Ascher Tamás 2004-es Ivanov-előadásának Khell Zsolt által tervezett, egy távolról jött drámát ugyanilyen erővel honosítani tudó díszletével.) 

 

Nincs lassú rákészülés, azonnal forrponton kezdünk. Salem erényekben szűkölködő, de hatalomvággyal és erkölcsi bizonytalansággal rendelkező, haszonelvű lelkésze, Parris tiszteletes (Mertz Tibor) idegesen vallatja Abigailt, az unokahúgát (Fekete Linda). A pap ismeri saját gyarlóságát, így saját bűnhődését is el tudja képzelni, hisz esetleg ő is okozhatta, hogy lánya, Betty (Gonda Kata) jó ideje magán kívül fekszik. Azt nem tudja, hogy Abigail, aki Proctorék elbocsátott szolgálója, nem képes feledni a John Proctorral (Bányai Kelemen Barna) való tiltott együttlétet, s míg leánytársaival bűbájoló játékokat játszottak az erdőn, fölhasználta az alkalmat, hogy Tituba, a néger szolgáló (Vlahovics Edit) sugallatára csirkevért igyon, Elizabeth Proctor, a gyűlölt feleség (Bánfalvi Eszter) megrontása céljából. 

 

Gond abból adódik, hogy a tiszteletes rajtakapja a lányokat a félpucér hancúrozáson. Úgy megijednek tőle, hogy egy részük azóta is hisztériás görcsökben fetreng. Szüleik is megrémülnek, a pánik egyre dagad, az ördög jelenléte és munkálkodása pedig lassan mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz.  Keresni kell tehát a bűnöst, aki a sátánt ide vonzotta. S mindenki vádolni kezd mindenkit. 

 

Thomas Putnam (Kelemen Zoltán) és felesége, Ann Putnam (Nagy Cili) hét gyermekekük közül hatot veszített el. Megmaradt egyszem lányuk pedig most épp úgy nincs eszénél, mint a tiszteletes gyereke. Mindezen nyomorúságért Ann Putnam most gyermekei meggyilkolásával vádolja a köztiszteletben álló Rebecca Nurse-öt (Kiss Mari), aki békében és szeretetben nevelte föl a maga tizenegy gyerekét, s akinek már unokái is vannak, s bűnös lehet Rebecca férje, Francis (Avass Attila) is. Ehhez a sejtéshez járul még egy nem elhanyagolható tényező, az, hogy ha sikerül az ördöggel való cimborálást valakire rábizonyítani, a bűnösnek kikiáltottak földjét elárverezik, s ők ezt most épp ki tudnák fizetni. 

 

A ruhákat is tervező Kálmán Eszter e két házaspárt alighanem valami közeli turkálóból öltöztette föl. Putnamné barna kockás szövetszoknyájához kékvirágos, fehér blúzt visel, ünnepibb pillanatokban viszont gazdagéktól levetett, galambkék kiskosztümben feszít. Sírnivaló a sokat dolgozó kisember suhogós, kék melegítője, s nagy találmány a szülés után orvosilag ellátatlanul maradt falusi asszonyok fájdalmas pózában megjelenő, derékszögben előre hajló, járókeretes, nejlon otthonkás Kiss Mari Rebecca figurája. A nagyvilágban otthonos, fakó farmerkéktől a sokmintájú kékfestő számos árnyalatáig terjed a köznép ruháinak színskálája. Kicsi jel, s mégis hatni képes egy gyermekleányka esendő kis zoknija, s virágmintás tornacipője. A hatalom képviselői feketében vannak.

 

Alföldi Róbert már találkozott rendezőként ezzel a darabbal. Robert Ward 1961-ben írott, azonos című operáját 2008 szeptemberében, New Yorkban mutatta be a Dicapo Opera Theatre. A The New York Times kritikusa, Allan Kozzin nem annyira a zenét, inkább a színpadra állítást méltányolta, „szikárnak és erőteljesnek” ítélve a rendezői munkát. Szegeden, az Armel Operaverseny és Fesztiválon pedig a legjobb produkció díját nyerte el az opera. Most, Szombathelyen megrendítő előadás született. 

 

Bányai Kelemen Barna játssza John Proctort, a történet főalakját. Tanulatlan, de épeszű, nagy munkabírású férfit látunk, aki csak menet közben jön rá, mibe keveredett. Első megjelenésekor a testi vágy gyötri, Abigaillel való közös jeleneteiben szinte szabdalja a levegőt a belőle áradó, kétségbeesett kívánkozás. S ez a szenvedő, szép, tanyasi oroszlán igazi hőssé lesz, s felnő a végén a maga nagy feladatához. Végső állapotában, összeverten és megkínozva, vérrel és sárral összekenten legfőképp a tehetetlenségtől szenved. Nincs fegyvere a hamis vádak ellen. Megkezdődött a lelkek fuldoklása. Szép és erőteljes alakítás a feleséget játszó Bánfalvi Eszter nemes és érzékeny, gátlásos Elizabeth-je. (Cseppben a tenger: kis közjáték foglalja össze a házasság vélhető játszmáit: a férfi hazajön, beleszagol a tűzhelyen lévő lábasba, s anélkül, hogy belekóstolna, alaposan megsózza. Már háttal áll, amikor jön az asszony, ő sem kóstol, ő is megsózza. Amikor enni kezdenek, a férj szótlanul kanalaz. Mikor az asszony szóvá teszi, hogy „sós egy kicsit”, a férj tréfával üti el a megjegyzést, s némán eszi, amit kevert magának.)  

 

Fekete Linda Abigailje görögös arcélű, számító, erős, inas parasztlány. Ugyanúgy szenved a vágyakozástól, mint volt gazdája, de ő a szerelmi praktikáktól sem riad vissza. Nyerni akar. Mikor vesztésre áll, hirtelen átlátja a helyzetet, s látomást mímelve vádat emel. Rájön, hogy a tettetés kiválóan működik. Ellopja, csellel „megkaparintja a törvény kulcsát”, s bosszút áll. Hazudik, és győz. Ijesztő pillanat, amikor a fehér pruszlikba, kékfestő szoknyába öltözött lányok kórusa, a közös örökséget meggyalázva és megszégyenítve, a hagyományt a hazugság szolgálatába állítva, álszent hevületben, égre emelt arcú, gőgös szoborcsoportként jelenik meg. Ragyogó alakítás Hartai Petra Mary Warren figurája. Ő az a kis szolgáló, aki Proctor rábeszélésére először még hajlik a szóra, s kész vallani ártatlanul megvádolt gazdaasszonya mellett. De közrefogja őt az Abigail által irányított, vijjogó lánycsapat, s ahogy megfosztják ruháitól, s kis gyermektestét fölfedik a megvadult vetkőztetők, eltorzult arcú, sikoltozó vádlóvá lesz ő is, s megadja magát a rossznak. 

 

Kálmánchelyi Zoltán színészi pályáján jelentős mérföldkő a még gondolkodni képes Hale tiszteletes, az időközben megvilágosodó, Beverly-i lelkipásztor alakjának megformálása. Mertz Tibor merev tekintetű salemi papjáról jelenetről jelenetre derül ki a lelkész pénzéhsége, szolgalelkűsége és alávalósága. Ő fél a legjobban, hisz kiderülhet mindenre való alkalmatlansága. Ő az ördög igazi segédje, ő a lehúzó mélypont az örvény közepén. Szerémi Zoltán mint a legfőbb hatalom képviselője, zsinóros, fekete mentében jelenik meg.  Danforth kormányzóhelyettes ő, az ítélkező bíróság elnöke. Szinte hallani, hogy kattog az agya mindvégig. Lehet, hogy sok lesz már az akasztásból? A termés lábon rohad, az utakon elhagyott tehenek bőgnek, ráadásul azt hallani, a közeli Andoverben a nép meg is akadályozta az ítéletvégrehajtásokat. Még majd ezek is kitalálnak valamit. Az öreg Giles Corey-t  (Jordán Tamás) például hiába gyötörték, némán halt meg, nem is tagadott, így aztán fiai örökölhetik a földjét.

 

Három hónap múlva nagyon hidegre fordul az idő. Vacogó, elgyötört emberek várják a halálukat, miközben vallomást követelnek tőlük, miként kötöttek ők üzletet a sátánnal. Aláírt vallomástétel szükséges, hogy a bírák igazolni tudják magukat. De Rebecca Nurse nem változott az eltelt hónapok során. Nem vall. Kiss Mari ujjai szinte ráfagynak a járókeretre, cipője papírral bélelt, a fagy ellen, de Rebecca Nurse nem vall. Ő tényleg hisz. Nagyon veszélyes!

 

Alföldi Róbert az a rendező, aki föl tudja mérni, mire képes egy-egy színésze, s meddig bír igaz lenni egy-egy játékosának megnyilvánulása. Nincs a színpadon ember, aki ne a legjobb formáját futná. Vlahovics Edit cigányasszonynak öltöztetett, idegrohamában vízzel leöntött Titubája is egészen lenyűgöző. Az eredeti drámában van két kicsinyke figura, akik ebben az előadásban fenyegető méretű ismerősökké nőnek. Egyikük a Kenderes Csaba által játszott fiatal, nyegle Hawtorne bíró, a bicskanyitogató stílusú ügyészecske, másikuk meg, akit Bajomi Nagy György alakít nagyszerűen, Cheever, a tohonya, bárgyú, mindenkit kiszolgáló jegyző, akinek azért ahhoz van esze, hogy a nyomorult Tituba fejét a maga piszkos ölére rántsa titokban.   

 

Zaklatott zárójelenetben búcsúzik el várandós asszonyától John  Proctor. Mivel nem írja alá a vallomását, őt is felakasztják. Rebecca Nurse-szel együtt indul hát, kifelé, a fagyos hajnalba. A fekete ruhások félnek, baj lesz, ha kettejüket meglátja a nép a vérpadon. Az előadások legtöbbjében ilyenkor, a szerzői utasításnak megfelelően, a kivégzést kísérő dobok pergése hallik, egészen a függöny lehulltáig.  Szombathelyen lövések hallatszanak. Golyó általi halál jutna Proctoréknak? Kik lőnek most kikre? S alig bír eszmélni a remény: esetleg az andoveri lázadás ért idáig?  Csak nem? Csak nem? Hát mégis? Van ilyen? Sötét.