Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

GYÁVA A NYÚL? DEHOGY! VAGÁNY!

Nyúl Péter
2018. márc. 16.
Beatrix Potter 1902-ben indult könyvsorozata alapján számos feldolgozás készült (még egy balettfilm is!), ám egész estés hollywoodi mozi most először. Will Gluck rendezése pont annyira „modernizált”, hogy még elégségesen jópofa maradhasson. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.

Az idézőjel ebben az esetben annyit jelent leginkább, hogy bár a mese patinás szellemiségét valamelyest megőrizték, nem csak manapság játszódik a történet, de a készítők – akiknek ez tetszik, azoknak persze érthetően – nem bírták ki, hogy a játékosan alkalmazott (értsd: esetenként az állatok által is énekelgetett) soundtracket ne pakolják tele kortárs popslágerekkel. Ízléshatáron belül teszik ugyan, ám a vakmerően bátor, kabátkás nyuszi nem feltétlenül szorulna rá arra, hogy történetét, illetve annak ritmusát így tegyék „korszerűbbé.” Cuki a risza, viszont kicsit erőltetett.

A számítógépes animációs szakemberek viszont alaposan kitettek magukért: a zöldségeskert körül ólálkodó, majd azt, s a takaros McGregor-rezidenciát is alaposan átrendező állatkák lenyűgözően életszerűek – ahogy eszeveszett tempóban rohangálnak fel s alá, a kicsi, és a kicsit nagyobb néző is köztük érezheti magát. Hipp-hopp kedve támad kipróbálni, milyen is lehet nyúlként megküzdeni a répáért és a paradicsomért.

Potterről egyébként 2006-ban életrajzi film is készült Renée Zellweger főszereplésével, s a Nyúl Péter eredetijében is fontos szerephez jut a mesélő, itt azonban csavarnak egyet a dolgon, s az angol hangsávon Margot Robbie a narrátor, viszont a sztoriban is megjelenik Bea (Rose Bryne), aki absztrakt festőnek meglehetősen tehetségtelen, viszont gyönyörű képeket készít nyúlbarátairól, akiknek sorsát jó ideje követi takaros házacskájából, s bizony be is engedi oda őket. Közben pedig megpróbál valahogy hatni rájuk, hogy ne háborúzzanak már állandóan az aktuális szomszéddal.

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

Nagy erénye a filmnek, hogy bár elsősorban a fenékre esős poénokra koncentrál, élő és CGI-figurái is szerethetőek: az utóbbiak képviseletében a cselekmény elején Sam Neill is feltűnik, akit ugye mindig elő lehet kapni, ha mogorváskodásra van szükség, most is csodásan csinálja, s őt váltja aztán Domhnall Gleeson, aki kicsit beleragadhatott az új Star Wars-filmekben bemutatott Hux tábornok karakterébe, de feketére festett haja nem tudja eltakarni, hogy kedves és jó színész, aki nagy tehetséggel mókázik Byrne oldalán. Ők biztosítják a romantikus szálat persze, szépek is együtt, el is lehet nekik hinni, hogy egymáshoz valók, s ez azzal együtt igaz, hogy inkább karikatúrák, mint jól kidolgozott emberfigurák. 

Az állatseregre kicsit jobban odafigyeltek az alkotók: Péter jellemfejlődése tűrhetően kidolgozott, a temérdek poénkodás közepette arra is jut valamennyi  idő, hogy a magabiztos energianyuszi mögött igazi jellem rajzolódjon ki, igaz, azért nem esnek túlzásokba. A film legviccesebb szereplői egyébként – leszámítva az elegáns malacot, aki mindig éppen a következő pillanatban kezdené el a diétáját – Péter lánytestvérei, akik ikrek, s a játékidő legnagyobb részében azon vitatkoznak, hogy ki közülük a legidősebb. Sokat számít ám az a néhány másodperc!

Ez a Nyúl Péter tehát egy vígjáték, sok akcióval, s így leginkább azzal foglalkozik, hogy kellőképpen megnevettesse publikumát. Célját el is éri, csak éppen nem bízik meg teljesen az alapműben, kockáztatni sem mer, ezért hát hangulatát igyekszik az átlagosan mai gyerekfilmekhez igazítani. Nagy baj nincs ezzel, viszont aki Potter művének olyan olvasatára is vágyik, amely kevésbé a bolondozásra, sokkal inkább a szívhez szóló tanulságokra koncentrál, mindenképpen látogasson el a Budapest Bábszínházba is, ahol 2015 óta fut egy egészen kiváló előadás, azonos címmel, ám jóval klasszikusabb hangvételben. 

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek