Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

YOU CAN LEAVE YOUR HAT ON

Tim Firth: Naptárlányok / Pesti Magyar Színház
2018. márc. 13.
Tallós Rita rendezésének két felvonása a Magyar Színházban azt az érzést kelti, mintha két előadást látnánk ugyanazokkal a szereplőkkel. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.

Fa lambériás falak, színpad, zongora. Első ránézésre egy magyarországi, hetvenes években épült szocreál művháznak tűnik, aztán második ránézésre is, pedig kiderül közben, hogy valójában egy Rylstone nevű angol kisvárosban vagyunk. Az előadás nem titkolt célja viszont az, hogy a kettőt valamiképpen szintetizálja: „a vígjátékot Deres Péter, a színház dramaturgja fordította, sőt, 2017-re szabta, és a színház társulata arra készül, hogy a történetet, a „mesét” mindennapjaink átélhető valóságává emelje. Ismerős valósággá, ha úgy tetszik: magyar valósággá…” Ezt a célkitűzést leginkább a díszletben látjuk megvalósulni, a brit nőegyleti gyűlések világa, amely nagyrészt az előadás közege, erősen eltávolít minket kis magyar valóságunktól.

Jelenet az előadásból.
Jelenet az előadásból.

Nagyjából értjük csak a karót nyelt, angol vidéki nőegyletek működését, de nagyon nehezünkre esik belehelyezkedni olyan eget verő problémákba, mint a bolti süti jelenléte a nőegyletek tavaszi fesztiválján, a viktoriánus kórus jelmeze helyett felvett szexi, harisnyakötős krampuszjelmez, vagy az, miért tudja valaki az anyósa elismerését kivívni azzal a gesztussal, hogy eljár a nőegyletbe. Azt viszont érezzük, hogy a nőegylet intézményesült rendszere itt erősen ellene dolgozik a női egyenjogúságnak: az Oxfordban végzett, a brokkoli csodálatos világát kutató meghívott előadó feminista szempontból erős fricskája a kortárs nőegyleti működésnek.

Nem úgy a nőegylet tagjai, akik bohóckodásukkal újra és újra egyértelművé teszik, hogy nem hajlandóak elfogadni a nőegylet által rájuk erőltetett női szerepmintákat. A csapat hangadója a roppant extrovertált Chris (Hegyi Barbara) igazi lázadó, akinek élete sokkal középszerűbbre sikerült, mint ahogy azt fiatalon eltervezte, nem lett belőle sztár. Legjobb barátnője Annie (Igó Éva) vele ellentétben nagyon is elégedett azzal, amit az élettől kapott, férjével, Johnnal (Tahi József), akit az előadás első egyharmadában veszít el. Hogy méltón emlékezzenek rá, a nőegylet tagjai egy emlékkanapét akarnak vásárolni a város kórházának, amely John nevét viseli majd, és amelyet a régi, rozoga helyére akarnak tenni a kemoterápiára várakozók várótermébe. Ehhez viszont pénzre van szükségük, így elhatározzák, hogy kicsit megreformálják a nőegyleti naptárt: pucér képeket raknak rá magukról.

Igó Éva
Tahi József, Igó Éva

Az előadás első felvonása tulajdonképpen egy hosszú vetkőzés, ahol szép lassan megismerjük mindenki lelkét, legmélyebb problémáit. Mindez csak kevés melodrámát tartalmaz, a humor és az irónia többnyire megmenti azokat a helyzeteket, amelyek végletesen giccsbe fordulnának. Megkedveljük ezeket a vidám, energikus nőket, és érdeklődve figyeljük, hogy a fotózásra való felkészülésükkor hogyan küzdenek meg azzal a ténnyel, hogy elmúltak már húszévesek. Hogy a vetkőzés a jó ügy érdekében hogyan fordul át a saját testükkel és korukkal való megbékélésbe, a szorongások levetkőzésébe.

Cora (Udvarias Anna), a lelkész hippi lánya, például attól szorong, mi lesz, ha kamasz lánya meglátja róla ezeket a fotókat. Jessie (Bede-Fazekas Anna) szimplán életkorával és testével nincs kibékülve, Célia (Soltész Bözse) a gazdag, magas körökhöz tartozó férjének igyekszik megfelelni, bár ő az, aki legkevésbé zavartatja magát emiatt, rosszul érzi magát azokban a bizonyos felsőbb körökben, utálja a golfklubot, ahol idejének nagy részét kényszerül a férjével eltölteni. És ott van még Ruth (Tóth Enikő), aki ugyan jogosan fél férje haragjától, de mivel rájön arra, hogy az megcsalja őt, fél üveg gin megivása után ő is megjelenik a fotózáson.

Fotók: Pesti Magyar Színház
Fotók: Pesti Magyar Színház

Érdekes az is, ahogy az előadásban a férfiak megjelennek vagy épp nem jelennek meg, mindenesetre folyamatosan jelen vannak a hat nő életében. Ruth férje például csak fenyegető hang, ahogy szintén undok, utasítgató férfihang a tévéfelvételek rendezője a második felvonásban. Cora férje állandó hiányával lesz újra és újra beszédtéma, Chris férje pedig (Bede-Fazekas Szabolcs) épp jelenlétével gátolja meg Christ, hogy beteljesíthesse álmait. Kicsit szomorú is, hogy az előadás végén a happy end éppen az lesz, hogy Chris nemet mond az álmaira férje és barátai miatt.

A második felvonásban mintha egy új előadás kezdődne, elhagyjuk a középkorú nők saját magukkal vívott harcait, és megérkezünk a gonosz média világába, amely kizsákmányolja, elszemélyteleníti szereplőit. Egy talk show-t és egy reklámforgatást látunk a színpadon, idegesítő sminkesekkel, fehérneműre vetkőzött fiatal testekkel, arcnélküli bunkó rendezővel, aki istenként osztogatja instrukcióit. A kegyetlen tévés világban sínylődő középkorú nők bemutatását is kifejezetten túlzónak és hatásvadásznak éreztem, nemkülönben az előadás végi, nagyon hosszú ideig tartó happy endet, ahol akkora a boldogság, hogy szinte csak Annie férje nem támad fel, a gonosz – azaz Marie (Benkő Nóra), a nőegylet önjelölt vezetője – pedig elnyeri méltó büntetését.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek