E kettősség jellemezte az Új világ vár című turné nyitókoncertjét színpadon és nézőtéren egyaránt. A dalok többsége a Hölgyeim és Uraim című Feke Pál-lemezről szólt (vagy, ha akarom, a promóció és a profit szempontjából sem mellékes, a döntők legszebb dalait tartalmazó albumról – naná, hogy A Társulat döntőiről van szó), az énekes (színész) mögött Cseke Gábortól Szendőfi Péterig kiváló jazz-zenészekből verbuvált zenekar biztosította a hangzást (a fiatal komolyzenészekből álló Echo Quartet ezúttal hiányzott), az este special guestjei a jubileumi díszelőadás Gizellája és Táltosasszonya, azaz Simon Boglárka és Fejes Szandra voltak. A jegyvásárlók közt ott ültek a popkoncerteken utoljára valószínűleg a nyolcvanas évek derekán járt házaspárok, a visító huszonéves csajok, a habos rózsaszín ruhában magukat hercegnőnek képzelő kislányok, akikre heves pillantásokat vetettek baseballsapkás kortársaik.
 Feke Pál |
A Jézus Krisztus Szupersztár, a Hair, az Elisabeth, a Diótörő és Egérkirály, a Nyomorultak, az Aida, a Rocky Horror Show, a Valahol Európában és természetesen az obligát István, a király (mert színházi kreditek ide, énekesi kvalitások oda, kizárólag ezért van itt a nép) betétdalainak egy részét Feke színpadi előadásokban játszotta; igaz, volt, hogy épp nem azt a szerepet, amelynek a számát énekelte. A koncerten nem törekedett arra, hogy szituációba helyezze a számokat, ami nem is baj, de a felesleges ruhacserék és az egy darab jelmez felvétele mégis valamiféle kényszerű teatralitásról szóltak. A konferálás patetikus konfessziói (A Társulat előtti életemben – határozza meg a viszonyítási pontot; Akkora a változás, hogy most még nem is nagyon fogom fel – teszi hozzá, Jézus az a szerep, amiért a legtöbbet fogytam, és az újságok is csak erről szóltak – mondja önironikusan), kommentárjai (időjárástól vízivásig), vicceskedő próbálkozásai, az első sorokban ülők reakcióira adott riposztok inkább idegesen kínosak, mint felszabadultan szellemesek. Mert valószínűleg zavarban van.
Lassúbb és tempósabb dalok, elegancia és moderált vadság váltják egymást; nagyon meg akarja mutatni magát, sokoldalúságát, sokhangúságát. A setlist kiválasztása erre módot adott volna, a zenei gazdagságot azonban inkább az érzékenyen játszó zenekartól kaptuk. Feke a korrektül elénekelt dalokhoz körülbelül annyit tett hozzá, amennyit egy rágógumipopot éneklő közepes sztártól várunk el, a koncertturné címadó dalának háromperces közhelyességét szépen alkalmazta az este fennmaradó egy óra huszonhét percében is. Az énekes azonban még e „visszafogottságában” is működteti a számokat dramaturgiailag, a színész pedig nyugodtan pihenhet.
 Feke Pál – jelmezben. Forrás: a rendezvény sajtóirodája |
És van, hogy tényleg pihen – menedzsment- vagy közönségigényre? –, és akkor színpadra lép két másik társulati tag. Simon Boglárka bársonyosan tömör hangú, ám túlfrazírozott nótázással rója le tiszteletét Cserháti Zsuzsa előtt (Édes kisfiam, Kicsi, gyere velem rózsát szedni), hogy aztán Aida és Radamesz duettjében megmutathassa, mire képes a sötétségében is tiszta hang. Fejes Szandra mi mással léphetne fel, mint a Táltos-dallal. Erő van a hangjában: csak áll a színpadon, nem mozog, kizárja a világot, mintha magának énekelne, mintha az lenne a célja, hogy magát énekelje transzba. A két vokalista (szintén döntős) is megmutathatja magát. Schramek Andrea és Molnár Ágnes az Időugratóban közreműködik, teljesítményüket a tény nyugtázásával értékeljük.
Fekének nem volt könnyű helyzete: egyszerre várták el tőle, hogy szimpatikus fiatalember, vonzó pasi, leendő szakmai ideál legyen, a közönség töredéke számára pedig musicalszínészként kellett megmutatkoznia. Kissé esetlenül, de profi szórakoztató módjára oldotta meg a feladatot. Valószínűleg szép hosszú és profitábilis turné elé néz. A leginkább neoprotestáns kisegyházakba való belépésre buzdító rendezvényt sejtető plakátot azonban sürgősen le kéne cserélni…
Kapcsolódó cikkünk: Nyári fesztiválok 2008