Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÉS MÓRIC HOGY’ KÉPZELI?

Szarka – Zsuráfszky: Benyovszky / XXIII. Nemzetközi Néptáncfesztivál
2008. aug. 13.
Mert azt, hogy a Szarka testvérek és Zsuráfszky Zoltán mit gondolnak a világjáró gróf életéről, látjuk a Dóm téri színpadon. Nem sok köszönet van benne. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.

Jelenet az előadásból
Jelenet a darabból.

Annak ellenére, hogy az előadás két egy-egyórás felvonásból áll, az idő mégsem repül úgy, mint a hal. Képzavarosnak tűnik a hasonlat? Aki kényszerből a „Lányokon a haj repül, mint a halGhymes-dalszöveg hatása alá kerül, már csak ilyen gyöngyszemeket tud az olvasó lába elé gurítani. És ezt legalább tisztán értettük, mert Szarka Tamás renyhe artikulációjának és a rossz hangosításnak köszönhetően gyakran fogalmunk sem volt a szövegről, és csak találgathattunk, hogy tényleg azt éneklik-e a sámántánc alatt, hogy „Égig érő fában halnak híres dobosok”, netán egy doboz só ősmagyar hitvilágot érintő vonatkozásairól értesülhetünk. Persze, kereshetnénk allúziókat az ún. primitív népcsoportok absztrakcióban, metaforákban és egyéb képekben gazdag költészetében, de az rájuk vetne rossz fényt, mert ezeknek a daloknak nemcsak a textust tekintve se füle, se farka, de zeneileg is nyúlnak, mint a rétestészta.

Jelenet az előadásból

Az előadás egyébként nem nélkülözi a dramaturgiai igényt (forgatókönyv: Szarka Tamás ötletéből Vincze Zsuzsa és Zsuráfszky Zoltán). Sajnos, ugyanis épp ez a dramaturgiai erőszakoltság teszi majdnem működésképtelenné. A színpadra épített kétárbocos hajó közepén helyezkedik el a Ghymes együttes, a taton pedig a beszélő Benyovszky, Rátóti Zoltán áll. Láthatóan nem nagyon tud mit kezdeni magával; a két forgatókönyvíró és a társrendező megírt számára egy figurát, ám a szituációkról elfeledkeztek, így a színész – ahelyett, hogy narrátorként kommentálná az eseményeket, felmondaná az életrajzot vagy idézné a naplókat – játszani akar vagy kényszerül, ám csak téblábol a kvázi-korabeli fehér nemesi öltözetben. Le-lenéz a táncosokra, belepillant távcsövébe, a nevetségességig fokozott hévvel forgat kardot, ordít, hogy király lesz, bömböl a világ igazságtalanságáról, majd az utolsó jelenetben a táncosok közé lép, hogy „egyesüljön” táncos alteregójával, Fitos Dezsővel.

A kalandok útvonalát a hatalmas díszlettérképen kíváncsi-csodálkozó tekintetű angyalok felügyelete mellett követhetjük végig. Valószínűleg segítő szándékkal válik ketté minden egyes országváltásnál az Indiai-óceán, és vetítenek oda néhány, az adott vidékre jellemző képet. Tóth Kázmér díszlettervező és Németh György fotós egyrészt nyugodtan bízhatna a nézői fantáziában, másrészt az olyan semmitmondó háttér, mint a zöld mező vagy az előtérben exponált piros muskátli, a háttérben néhány ház, tematikusan csak-csak passzol, az Afrikához betolt szobapálmákkal és más növényekkel egyetemben eredetinek nehezen értelmezhető.

Forrás: a produkció honlapja.
Forrás: a produkció honlapja.

Ami a Ghymes, a prózai Benyovszky és a szájbarágós látvány ellenére mégis működteti a színpadi eseményeket, az az a tánc és zene, amit nem akartak mindenáron Experidance-show-vá nemesíteni. Nem kellene ide több, tényleg, mint a Szegeden huszonharmadik alkalommal megrendezett néptánctalálkozó résztvevőinek bemutatója, és akkor is világos lenne, hogy kalandos életet élt a gróf. Magyar, szlovák, lengyel, kalmük és francia csoportok, valamint – feltehetőleg Budapesten élő – afrikai (hobbi)táncosok közreműködnek a produkcióban, és a koreográfiák szinte mindegyike önálló drámai erővel bír. Kivételek azonban itt is akadnak: a Benyovszky házaspár (az egyébként különleges kisugárzású és eleganciájú Fitos Dezső, valamint a színlapon méltatlanul meg sem említett Kocsis Enikő) Mátrix-mozgásokat és Protapopovék világbajnoki kűrjét egyszerre idéző mozdulatai, a műhóval hangsúlyozott kemény orosz tél ellen műszőrme kucsmákkal védekező gonosz katonák, az öttagú, öt különböző méretű balalajkával headbangelő női kar, a szegedi „japán” gyerekek Én elmentem a vásárba félpénzzel kezdetű gyerekdalra (és nyilván a magyar-japán rokonság hatására) elkövetett formációs dzsunka- és lampiontánca, a „madagaszkári” Boney M tribute, amit a felvidék-afrikai zenére magyar népviseletben is lehet járni.

Bár ne abcúgoljunk az alkotóknak, a Vivát, Benyovszky!-maratont azonban inkább otthon, Juhász Jácint segítségével ajánlott teljesíteni.

Kapcsolódó cikkünk: Nyári fesztiválok 2008

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek