Szentendre Jazz Fesztivál
2008.08.07.

Vészterhesen lepillantó, mogorva felhők fenyegették a szentendrei jazz fesztivál legfontosabb koncertjét, a Borbély Műhely fellépését, ám szerencsére megkegyelmeztek. Már az első hangoknál világossá vált, az égiek, ezen az estén, Borbélyékkal vannak. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.

A háttért, a technikai apparátust rejtő fekete vásznakat ugyan tönkretette a szél, s kíméletlenül söpört végig a koncert elején a színpadon is, de sem a hangszerekben, sem a hangzásban nem tett kárt. Horváth Balázs éterien finom bőgőzésével indult a Borbély Műhely koncertje. A szél süvítését mintha legalább annyira belekalkulálták volna ebbe az első opuszba (ami nem volt más, mint a Meselia Hill című, 2005-ben az év jazz lemezének is választott felvételen hallható, a koncertverziótól jelentősen különböző Ne menj közel eredetije), akárcsak az előttük fellépő Smárton formáció ráadásukba a közeli szerb harang megkondulását.

Smárton Trió
Smárton Trió
A Borbély Műhely előtt a Smárton formáció inkább könnyűzenének, mint jazznek nevezhető munkálkodása csábított be a közönséget. A zenekar vezetőjén, Sütő Mártonon kívül improvizációba csak a bőgős fogott, ő is csak ímmel-ámmal, mintha benne foglaltatott volna a szerződésében, hogy ilyet is kell művelnie: nem nagy elánnal kapkodta a húrokat. Szemben Sütő Mártonnal, akiknek szólógitározása, heves vérmérsékletről, alapos gyakorlásról, az iskolák és nagy művek ismeretéről tanúskodott: de még így is kevés volt ahhoz, hogy kiemelkedően érdekesnek halljam. A stílusa egyedi, holott felfedezni benne Ry Cooder slide gitáros elemeit ugyanúgy, mint a gyakori wawa pedál használat miatt a rock számos gitáros legendáját, s mások mellett azt a Mark Knopflert is, akit az est végén Juhász Gábor és triója is megidézett. Folytathatnánk a sort Pat Methenyvel, vagy a Pink Floyd-os Roger Waters-szel, és másokkal: de már ennyi név olvastán is joggal vonhatja le az olvasó - ha nem volt ott a koncerten - a következtetést: Sütő Márton stílusa még nem kiforrott, roppant eklektikus. Akkor a legjobb, ha nem kell visszafognia a magát: a bossa nova ütemeket idéző, illetve a rock and roll számokban. Madonna debil Hollywoodjának egészen élvezhető feldolgozása után a ráadás utolsó riffjénél beúszott a templom harangja. A taps, némi joggal, a pontosan belépő harangnak is szólt.

Borbély Műhely
Borbély Műhely
Borbély Mihály és együttese – hasonlóan a következő napon fellépő Dresch Mihályékhoz – népzenei alapokat használ fel improvizációihoz: gyakran bolgár – a már-már unásig ismert tört ütemek miatt –, olykor román, de főként magyar népdalokat. A Borbély Műhely megjelenés előtt álló lemezének címe: Hommage á Kodály. A Kodály feldolgozta népdalokból kiinduló improvizációk, mind Borbély Mihályé, mind a méltó partnerének bizonyuló - Brad Mehldau érzékenységét és fájdalmas játékát idéző - Szabó Dánielé, a zongoristáé, nem voltak olyan erősek (sokat koptatott, ám ide illő kifejezéssel élve: ütősek), mint a közismert sztenderdekre elkövetett szabad bolondozások. Mintha a Kodály-dalok jobban megkötötték volna ez előadókat. Borbély Mihály a legszebben és -megindítóbban a legelcsépeltebb – de kétségtelenül leghatásosabb – dal, a Szomorú vasárnap elejét fújta olyan ragyogóra, hogy egyszerre elment felőlünk (nézők felől) minden felhő, minden gond, és nem maradt más, csak ez az éteri néhány hang. Olykor a legelhasználtabb sztenderdeknél találják meg a régi nagyok is azokat a hangokat, amelyek miatt egy este, egy lemez emlékezetes marad. Itt is ez történt. Elképzelhető, hogy az együttes ezt a dalt gyakorolta be a legjobban, és ezért tudta olyan kötetlenül és felejthetetlenül játszani, elképzelhető, hogy erre a dalra állt össze a bőgős Horváth Balázzsal és a dobos Baló Istvánnal kiegészült együttes. Tulajdonképpen mindegy mi volt az oka: Seres Rezső egy időre bárokba száműzött dalocskája megdicsőült. Szabó Dániel a La vie en rose-ra fordította le (megjelent egy pillanatra Piaf dala is), majd élénk verbunkossá vált. Hitelesebben szólalt meg, mint a tilinkóval Kodály dala, s többet mondott el arról, mi fán terem a magyar blues (erről a témáról értekezik olvasásra erősen javallott cikkben Csont András), a magyar szomorúság, mint a Kodály témák vagy a free jazz felé tekergő tenorszaxofon szólók.

Juhász Gábor Trió (Szkárossy Zsuzsa felvételei)
Juhász Gábor Trió (Szkárossy Zsuzsa felvételei)
Az est végén Juhász Gáborék triója játszott. Lehet, hogy csak azért, mert legutóbb a kiváló gitárost remek énekesek, többek közt Marozsán Erika kísérőjeként hallottam, de úgy éreztem, kellene melléjük - az ütős Papesch Péter és a basszusgitáros Födő Sándor mellé - egy énekes is. Juhász Gábor azzal kezdte, hogy „azon gondolkoztam, többet éltünk már, több évet, mint a nagyok, az istenek, Charlie Parker és Jimmy Hendrix”: igen. Én is ezt éreztem. Egy kicsit koros, kicsit pocakos jazz volt Juhász Gáboréké. Nem érdektelen. De érezni lehetett, hogy már valóban idősebbek, mint az isteneik voltak haláluk idején.

Kapcsolódó cikkünk: Nyári fesztiválok 2008

Helyszín:  Szentendre, Városháza udvara,  Időpont:  Augusztus 2-3,  Támogatás:  A támogatás adatait lásd a Nyári fesztiválok 2008 gyűjtőlapján