A Soltis Lajos Színház Sitkei Színkör néven indult 1980-ban, hozzájuk csatlakozott Soltis Lajos, az újvidéki színház rendezője, miután a háború elől Magyarországra menekült, és egészen haláláig a csapat művészeti vezetője volt. 2001-ben az akkor már amatőr színházi körökben szép sikereket elért társulattól Sitke község önkormányzata elvette addigi játszóhelyüket, így a színkör átköltözött Celldömölkre, ahol megkapta a régi mozi épületét, és így alakult meg a Soltis Lajos Színház.

 

A celldömölki társulat tagjai tehát amatőrök, ugyanakkor nehéz olyan társulatot amatőrnek nevezni, ahol a rendező – a színészekkel ellentétben – professzionális keretek közül érkezik. Ez volt a helyzet Soltis Lajossal, ez a helyzet akkor, amikor a k2 Színház rendezői, Benkó Bence és Fábián Péter dolgoznak a színházban, és ez volt a helyzet most is Nagy Péter István harmad éves színműs hallgató Szentivánéji álom rendezésével.

 

Ez a Szentivánéji álom elsősorban a mesteremberekre fókuszál. Az előadás Nádasdy Ádám fordítását veszi alapul, de a botcsinálta színkör szövegeit teljesen átírta Sándor Júlia e.h., az előadás dramaturgja. Itt a mesteremberek kerettörténete ugyanis a celldömölki társulatéval azonos: lelkes amatőrök próbálnak színpadra állítani egy nagy művet, ott Ovidiust, itt Shakespeare-t. És sikerül nekik, még akkor is, ha az eredménnyel kapcsolatban merülnek fel kérdések.

 

Nagy Péter István Horváth Csaba fizikai színházi koreográfus-rendező osztályába jár, és ez határozottan meg is látszik az előadáson: azok a jelenetek működnek a legjobban, ahol a koreográfia dominánsabban jelenik meg, mint a beszéd. Ilyen például a négy fiatal dulakodása az athéni erdőben, de roppant kreatív Titánia és Zuboly szerelmi jelenete is, amely egy fehér lepedő mögötti árnyjáték, és amihez egy írásvetítő fénye, annak kivetített képei szolgáltatják a hátteret.

 

Jóval gyengébben működnek azok a jelenetek, amelyekben a szöveg játszik központi szerepet. Az értelmezés itt többször felületes, inkább puszta szövegmondásra hasonlít. Ez persze sokszor előfordul amatőr színészeknél, az viszont már színészvezetési kérdés, mennyire hagyja a rendező lebukni a társulat tagjait azzal, hogy hagyja őket indokolatlanul kiabálni vagy túlzásokba esni. Félreértés ne essék, a túlzások nagyon is hozzátartoznak a színpadi létezéshez, ugyanakkor itt, a Szentivánéji álom esetében azt éreztem, ezek a túlzások sokszor a semmiből érkeztek, és nem képezték immanens részét az előadásnak.

 

A kauzalitás hiánya jelenik meg az előadás egyéb elemeiben is, így például a zenehasználatban. A Cigarettes After Sex Nothing’s Gonna Hurt You Baby című száma például kifejezetten jól áll az előadásnak Fodor Lili (alias Lavórfalvyné, az egyik mesterember) előadásában, a szám szövege nagyszerűen rímel a sztorira, de csak annyira, mint megannyi szexről/szerelemről szóló popszám, például a Sweet Dreams, amely akkor szólal meg, amikor az athéni erdő terébe lépünk. A játszókból álló zenekar a hátunk mögött néha zenél nekünk egy kicsit, de inkább zenebejátszásokat hallunk. Nincs rendszere az előadásban annak, mikor hallunk élőzenét, mikor felvételt, pedig a kettő között roppant éles hangzásbeli különbség van.

 

Ugyanez vonatkozik egyes látványelemekre is: könnyen érthető, hogy az athéni erdő túlvilágiságát alacsony büdzséből kellett megoldani, viszont a görkorcsolya és a monocikli használata olyan elemek, amelyek nem válnak szerves részeivé az előadásnak. Eleinte úgy tűnik, ez a helyzet a két szarvassal is, akik minden ok nélkül át- meg áthaladnak a téren. Csak az előadás végén értem meg, hogy itt két szerelmes szarvasról van szó – pedig Enyedi Ildikó kitörölhetetlen hatásaként a szarvasokról a szerelemnek kellene már mindig eszembe jutnia, és fordítva.

 

Sok rendező döntött már úgy, hogy azután a sok rémség után, ami az athéni erdőben történik – és amelyeket köznapi szóval vágynak, hormontúltengésnek vagy nemes egyszerűséggel csak baszdühnek, de semmiképp sem szerelemnek hívunk – a Szentivánéji álom vége nem lehet happy end. Ez történik a celldömölki előadásban is: a lányszarvas életét egy véletlen lövéssel Thészeusz oltja ki a vadászaton, a tetemét pedig a fiatal szerelmesek emelik vállukra, így gyászmenetként indulnak az esküvőjükre, a szerelem az athéni erdőben kiszenvedett.

 

Az előadás térhasználata értelmezhető egyfajta beavatásként is. Az athéni jelenetek a színház előterében játszódnak, a színházteremben az erdei jeleneteket nézzük. A játéktér egyetlen díszleteleme egy kerekes, lámpákkal felszerelt színpadkeret, amelyet az előadás során többször megfordítanak a szereplők. A mesteremberek előadását pedig a színpadról nézzük végig, de csak mi, nézők, a násznép nem. Ez a praktikus megfontolásokon kívül (hogy a Lysandert, Demetriust, Oberont, Hermiát és Helénát játszó színészek egyben mesterembereket is játszanak) arra az önmagát előtérbe helyező színházi jelenlétre erősít rá, amelyre már korábban utaltam, hogy ugyanis az előadás egész hossza alatt a mesteremberek játékát néztük, akik a celldömölki társulattal azonosak.

 

A mesterembereket azért szeretjük, mert nagyon fontos nekik a színház, és ha nem is tökéletesen professzionális, amit létrehoznak, akkor is szívüket, lelküket adják a produkcióért. A Soltis Lajos Színház tagjai tehetségesek és humorosak, látszik rajtuk, hogy szeretik, amit csinálnak, és ettől olyan könnyű nézőként is szeretni ugyanezt.

 

Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található.