Fontos, és a két műsor tekintetében lényegretörő kérdés, hogy mi is a célja egy talkshow-nak. Nem mindegy ugyanis, hogy a meghívott vendégektől vagy a meghívott vendégekről akarunk megtudni valami érdekeset. Alighanem az előbbiről szólna a #Bochkor, amely végül is fordítva sül el: mert itt új és érdekes információkat maximum a szereplők személyiségéről szerezhetünk, hiszen véleményük a műsorban felvetett témákkal kapcsolatban tökéletesen irreleváns. Hajdú Péter Esti Frizbije viszont – formájára okvetlenül – klasszikus talk-show, ahol a beszédtéma maga a vendég, aki izgalmas vagy kevésbé izgalmas információkkal (de legalább információkkal) szolgál saját magáról.

A #Bochkor cím ugyanolyan fiatalos, mint maga Bochkor Gábor, vagyis azt hiszem, ezt szokták mondani azokra, akik jól tartják magukat. A műsorvezető rokonszenves és joviális, mint mindig, időről időre próbál úrrá lenni a stúdióban eluralkodó káoszon és neveletlen vendégein.

A műsor felépítését ismerjük a Heti Hetesből: a műsorvezető felolvas egy-egy hírt, és erre reagálnak a meghívott vendégek. Ez – ahogy az említett Heti Hetes is az volt hajdanán – lehet nagyon érdekes is: hogy mit lehet kihozni belőle, az elsősorban a meghívott vendégeken múlik. Ebben a tekintetben a #Bochkor sajnos nem túl erős, mert a szerkesztők ugyanabból a celebvilágból válogatnak, mint az RTL vagy a TV2 celebes műsorai, annyi különbséggel, hogy a két csatorna már tudja, amit az ATV még nem: a celebeknek érdemes valami feladatot adni, mert pusztán a beszélgetésükből nem jön ki egy műsornyi tartalom.

Az egyik kanapén Ganxsta Zolee terpeszkedik szétvetett lábakkal, napszemüvegben. Ő egyebek közt a másnaposságáról beszél, és arról, hogy a foci nem családi program, hanem a férfiak modern kori háborúja, amit nehogy má’ elvegyenek tőlük. Majd elmesél egy nagyon érdekfeszítő történetet, amelynek az a csattanója, hogy Schmuck Andronak ötvenvalahányas lába van. Ott ül még a stúdióban Kabát Péter is, az Újpest egyik focistája, aki sajnos nem rúg labdába a többiek mellett, mert nem elég erőszakos ahhoz, hogy szóhoz jusson. Azért néha mégis sikerül neki, és ilyenkor elszórakoztat minket egy-két apró gyöngyszemmel, így például azzal, hogy egyszer hátba rúgta a pályán a védőt, annyira ideges volt. Ezen a közönség nagyot nevet, ahogy általában az egész műsort végignevetik a nézők és a szereplők is. Jó lehet nekik, én viszont soha nem tudom, hogy mi olyan nagyon vicces.

Döglégy Zoli és Kabát Péter mellett kifejezetten üdítő Hajdu Steve és Wossala Rozina (szakács, a Konyhafőnök című műsorból ismerheti, aki ismeri) megszólalásait hallgatni. Ők sem viszik sikerre a műsort, de legalább nem mondanak semmi undokságot. Ugyanakkor ők is leginkább magukra figyelnek, négyük közül mindenki csak a magáét fújja, folyton belekotyognak a másik mondandójába. A műsor első részében is jól megfigyelhető ez a tendencia, de a másodikban aztán végképp elszabadul a pokol: a beszélgetés helyenként kivehetetlen játszótéri zajongássá változik.

A #Bochkor után megnézni az Esti Frizbit olyan, mint a menzafőzelék után egy közepes minőségű krémest enni a Jégbüfében. Hajdú Péter némi Havas Henrikséggel összeturmixolt wannabe Friderikusz Showjának enteriőrje különben zavaróan hasonlít a #Bochkor stúdiójára: a színek, a háttérben felépített monumentális ablakok, a sárga kanapé ugyanolyan hangulatot keltenek. Azt amúgy már régóta nem értem, hogy a késő esti beszélgetős műsorokban miért kell a műsorvezetőnek egy íróasztal mögött ülnie, mintha állásinterjúra hívná be vendégeit.

Az első részben Gesztesi Károly szerepel, aki megfogadta, 500 napig nem iszik alkoholt. Ez önmagában feltétlenül üdvözlendő dolog, de hogy Hajdú Péter miért gondolja fontosnak, hogy Gesztesit emellett még a hajbeültetésével is vegzálja, és pláne, miért akarja rávenni egy szemhéj-felvarrásra, az számomra rejtély. Mikor túllendülünk ezen a kellemetlen részen, megtudunk ezt-azt Gesztesi színházi szerepeiről, és arról az unalmas, de színészeknél mégis folyton előkerülő altémáról, hogy milyen nehéz is a színésznek egy hosszú szöveget megtanulni. Erre a kérdésre közönségtalálkozókon szoktak kitérni a nézők, ezért is furcsa, hogy most épp Gesztesi hozakodik elő vele mint legnagyobb szakmai kihívással. Különben Gesztesi nem tűnik unalmas interjúalanynak, van humorérzéke, és úgy tűnik, kedve is lenne beszélgetni, nem igazán értem, mi tartja vissza Hajdú Pétert, hogy feltegyen neki pár érdemi kérdést.

Az első rész végén Kovács Áron (rádiós műsorvezető a Class FM-en) lép még meglepetésvendégként a stúdióba, akivel Gesztesi a Robin Hood című musicalt játssza. Kovács arra a kérdésre, hogyan lett műsorvezetőből címszereplő egy előadásban, roppant szerényen azt válaszolja, Magyarország megszokta az egydimenziós karaktereket, de Szomor György meglátta mind a három dimenzióját. Aztán a 3D-s Robin Hood a húrok közé csap, és Gesztesivel elénekelnek egy kedves dalt a musicalből.

A műsor második részének vendége Danny Blue, a mentalista. Megnyerő, intelligens fiatal férfi, szemlátomást Hajdú Pétert is jobban érdekli, mint Gesztesiék, kifejezetten érdekeseket kérdez, Danny Blue pedig jókat válaszol. Megcsinál pár boszorkányos trükköt, nem mondja el, hogyan, de azt igen, hogy szemfényvesztés az egész: a mentalista nem tud gyógyítani, nem találja meg az elveszett kisállatokat, és azt sem tudja, hol kell olajkutat fúrni, Uri Geller, aki az utóbbiért milliókat zsebelt be, szélhámos.

A műsor egy teljesen abszurd játékkal fejeződik be, ahol a Rippel fivérek egy-egy telefonfülkében állva válaszolnak a Hajdú által feltett kvízkérdésekre, és ha elrontják, akkor fura jelmezekbe öltöztetett emberek állnak be melléjük a fülkébe. A játék addig tart, míg valamelyik fülkében el nem fogy a hely. Végül az egyik Rippel fivér nyer – vagy mégis inkább a másik? De mindegy is, hogy melyik, hiszen a játéknak semmi tétje nincsen, őket sem érdekli igazán.

Nem nagyon értem, mi szüksége az ATV-nek az RTL-hez és a TV2-höz hasonló celebes műsorokra. Olyan nagyüzemben úgysem tudják őket gyártani, mint az említett két csatorna. Talán jobb lenne mindenkinek, ha az ATV azokat próbálná megszólítani, akik nem kíváncsiak a sztárok folyamatos süketelésére. Én például szívesebben töltöttem volna a vasárnap estémet valami tartalmasabb műsort nézve, mint a #Bochkor, és gyanítom, nem vagyok ezzel teljesen egyedül.