 Jelenet az előadásból. |
E bűnesetből Kiss Csaba – ahogy Karsai György fogalmazta – „fordított Oidipusz-történetet” írt, azaz nem Antigoné vezeti vak apját, hanem a darabbeli Apa gyámolítja a Fiút. Ugyanakkor a vakság mint motívum más irodalmi és drámai műveket is megidéz, mindenekelőtt a Lear királyt – nem véletlen, hogy a darab mottója is ebből a tragédiából való.
A Világtalanok szereplői – a munkanélküli alkoholista apa és vak fia, illetve a közelebbről meg nem nevezett Otthon túlkoros lányai, Ibolya és Erika – a társadalom peremvidékén élnek, s alig van esélyük arra, hogy e létből egyénileg vagy összekapaszkodva felemelkedjenek. Nekik azonban van sorsuk, nem úgy, mint a dramaturgiailag velük szemben álló Gyuszinak, az Apa vállalkozó fiának, illetve Máriának, az Otthon vezetőjének. Az író máskülönben sem könnyíti meg a rendezők dolgát, hiszen a mű egészére vonatkozó szerzői utasításában elvont játékteret kér – „két pad és egy fénycsík. Kinn és benn”–, a hat helyen zajló jelenetek előtt viszont konkrét, naturalisztikusan részletező helyszínleírást ad, sőt, az utolsó epizódban szimultán kéne megjeleníteni a présház belsejét és a havas erdőt.
A darabot a 2004-es Shure Stúdió-beli ősbemutató után idén a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió tűzte műsorára. Béres László igazgató társulatépítő koncepcióját dicséri, hogy az eddig jobbára mozgásszínházi produkciókban jeleskedő együttesét két nagyon különböző prózai előadással mérettette meg. Anger Zsolt a Figaró házasságát, Kövesdy István pedig a Világtalanokat rendezte meg. Mindkét munka egészében figyelemreméltó, ugyanakkor érzékelhető színészi előrelépésről tanúskodik.
 Jelenet az előadásból. |
Miként az ősbemutatón Pinczés István, Kövesdy is megpróbálja a lehetetlent: összeegyeztetni Kiss Csaba kétféle tér-elképzelését. Míg Pinczés két, vasúti váróteremben használatos padból variálgatja az egyes helyszínek berendezését, Kövesdy két összecsukható és szétnyitható, kerítés, ágy, pad, szekrény jelzésére egyaránt alkalmasnak tűnő faszerkezetet terveztetett Damokos Csabával. Mellettük L-alakú, mozgatható kazettás üvegfal szolgál a tér osztására. A rendező kisebb dramaturgiai igazításokon túl radikálisan megváltoztatta a darab végét: elhagyta a párhuzamos jelenet erdőben zajló felét. Ezáltal egyszerűsödött az epizód lebonyolítása, egyben feloldódott a befejezés zártsága is. Az Apa és Ibolya reagálásából nyilvánvaló a tragédia, de hogy igazából mi történt a Fiúval, az nincs kimondva és megmutatva.
A rendező keretbe ágyazta a darabot: a színpad elején – ahogy ez bűnügyi helyszíneléskor szokásos –emberi alak krétával körülrajzolt körvonala látszik, ezt nézik az üvegablak mögött álló szereplők az előadás elején és végén. Közben beatzene szól, akárcsak a jelenetek között vagy a cselekmény fontos csomópontjain, illetve amikor a legfontosabb kellék, a táskarádió harsog.
 A képek forrása: Figura Stúdió |
A Figura Stúdió csaknem minden tagja harminc évesnél fiatalabb, de ennél az „öregek” sem sokkal idősebbek. Mivel ehhez a munkához nem hívtak vendégművészt, a szerepek kormegfeleltetése eleve lehetetlen volt. (Igaz, Pinczésnél sem a szerző által előírt jó ötvenes férfi játszotta az Apát, hisz az ebben az előadásban is intenzív jelenlétű Bertók Lajos még negyven sem volt.) E hátrányból a rendező erényt kovácsolt, s gyors tempójú, vad, zaklatott, expresszív előadást vezényelt le, amelyben maximálisan kihasználta a színészek mozgáskészségét is, így – sokszor a szövegkifejtés ellenében – felerősödtek a verekedések, a táncok, a részeg epizódok. A fokozott iram csak részben fedte el, hogy a darab figurái kissé leegyszerűsödtek.
Az alakítások közül kiemelkedik Barabás Árpád robusztus, indulatos, mégis esendő Apája, a Figaro házasságában tüneményes Cherubint játszó Antal D. Csaba finom eszközökkel megrajzolt Fiúja és Bálint Éva életerős Ibolyája.