A Vatea Rádiótechnikai Gyár és terméke |
A vörös Csepelnek egykor oly érces hangon felelő Váci úton mára – egy-két kivétellel – bezártak a gyárak, s egykönnyen zárt kapukkal találkozhat az is, aki az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény vonatkozó tárlatán ismerkedne a munkáskerület múltjával. Ám ha elég kitartó (mint jelen sorok írója, aki három, s mindháromszor a kifüggesztett időpontokhoz igazított, hiábavaló próbálkozást követően jutott csak be a szolid kiállítóhelységbe), úgy a teremben elhelyezett oktató célzatú szövegek átböngészése révén most egészen az év végéig közelebbi ismeretségbe kerülhet a malomipar nyomában a Váci úton megtelepedett és felvirágzott, csődbe jutott és felvásárolt, államosított és privatizált gyárak történetével. Természetesen csak a legjelentősebb iparvállalatokkal, hiszen összesen vagy hatvanöt gyár működött e tájon. S szinte kizárólag szövegközpontú ismeretszerzés útján, mert a közszemlére tett, kevéssé informatív árucikkek és valahai prospektusok, valamint az állandó kiállítást képviselő, felette kínos bábúk mit sem növelik a múzeumlátogatás élmény jellegét.
Az Elzett dolgozói |
S még egy megszorítás szükségeltetik: a tárlat szigorúan üzemtörténetet kínál (Bencze Géza azonos című helytörténeti munkája nyomán), párhuzamos elbeszélésben tárja elénk a Láng, az Elzett, vagy éppen Walser Ferenc tűzoltószer gyártó, érc- és harangöntő vállalkozásának históriáját. Nemcsak a legális és illegális munkásmozgalom, de általánosságban a politika- és társadalomtörténet sem kerül itt tárgyalásra, s a kerület többszörös országgyűlési képviselője, Kádár János derűs vonásai is mindössze egy nyolcvanas évekbeli gyárlátogatás fotóján bukkannak fel. Ám ha a fentebb említett témaszűkítéseket tudomásul veszi a látogató, a falon sorakozó szövegekből a magyar kapitalizmus, majd a szocialista nagyipar történetének megannyi érdekes alakulását és kiválóságát megismerheti. Nem eszményi Jókai-regényhősöket vagy Georges Ohnet érzelmes vasgyárosát, hanem hasznos és persze ügyeskedő polgárokat, no meg gépészből lett agilis vállalkozókat, akik seregnyi újítással gazdagították magukat és a hazai ipart. S bár a kétkezi munkával tisztes távolságot tartó filosz inkább csak ízlelgeti a gyárakat felvirágoztató és piachódító találmányok neveit, azért Wörner Jakab daratisztító gépének, a Haggenmacher-féle síkszitának vagy Bohácek Ottokár portálmarógépének ismeretlenül is kijár a tisztelet.
A Láng Gépgyár az 1920-as években. (Forrás: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény) |
S kijár a tisztelet a Láng Gépgyár legendás alapítójának, Láng Lászlónak is, aki az Első Magyar Gépgyár Rt. (alapítóelnöke a nevezetes Wahrmann Mór) üzemének művezetőjeként kezdett a Váci úton, hogy a régi századfordulón már mint az ellennyomásos gőzturbina, s más egzotikus újítások tulajdonosa nyerje el a párizsi világkiállítás nagydíját. No és a többiek, Podvinecz és Heisler, akik a Phönix automobilok szerény sorozatgyártásával írták be nevüket a hazai ipar történetébe, vagy a nagyszakállú Guthjahr igazgató úr, aki a Guthjahr-Müller-Soder-újítóhármas beltagjaként a lengő szitálógép megalkotásával szerzett lassan hervadó érdemeket. Mert bizony a technológia fejlődése és a változatos kiterjedésű, de a magyar ipart egyként sújtó világválságok lassan, ám könyörtelenül leértékelték a Váci út nemzet-, majd népgazdasági jelentőségét. Mégis, ha malomipart vagy műszergyártást már hiába is keresnénk e tájékon, azért e kiállítás megér egy (vagy több) sétát “a Váci út és Lehel út között”.
A kiállítás december 19-ig volt látogatható.