Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MIT ÉR A CIGÁNY, HA SZTEREOTIP?

Brazilok
2017. ápr. 5.
A Brazilok című új magyar film a nyomort romantikussá színezi, a diszkriminációt a futballpályán tereli biztonságos mederbe. A magyar valóságra nyomokban sem hasonlít, de egy kedves, egyszerű kis mese, amin lehet nevetni is. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.

Futnak lélekszakadva a cigánygyerekek az erdőben, hónuk alól potyog ki a lopott tűzifa, pattogós, izgatott zene szól (zeneszerző: Bornai Tibor). Lerázzák üldözőiket, lihegve, vidáman hazaérnek barlanglakásaikba, a sztorit narráló kissrác (Lakatos Erik) kedélyesen, „reggeli kocogásként hivatkozik az imént látottakra.

Brazilok felvezető jelenete pontosan orientálja a nézőt: ez egy olyan film lesz, ahol a tüzelőlopás nem az életben maradásért folytatott kétségbeesett küzdelem szükséges velejárója, hanem tréfás csínytevés, a barlanglakások pedig lepattantságukban is már-már hangulatos bohémtanyáknak tűnnek. Rögtön Kusturica filmjei ugranak be: ezek a hősök az ő romantizált cigányainak magyar testvérei.

Egy hiányzó stoptábla kapcsán rögtön megtudjuk persze azt is, hogy cigányaink előítéletesség és diszkrimináció áldozatai a faluban, ha valami eltűnik, egyből rájuk mutogatnak. De sem a szegénység, sem a társadalmi kirekesztettség nem zavarhatja meg a jókedvű kölyköket a lelkes focizásban, nekik igazából csak Brazilok nevű csapatuk a fontos; afölött meg, hogy közben nincs mivel fűteni, nagyvonalúan elsiklanak ők is, mi is. Akik ellen nyerniük kellene: a fehér fiúkból álló Sasok és a polgármesteri hivatal alkalmazottait tömörítő Hivatal. Az utóbbiak csak látszólag testesítik meg a kirekesztő többségi társadalmat: mivel itt a szegénységtől a rasszizmusig minden mesévé van szelídítve, sematikus ellenlábasok, főgonoszok ők inkább.

Akad még egy végtelenül jó szándékú, természetesen ugyancsak fociőrült pap (Bánki Gergely), aki szintén a mi csapatunkban játszik, akarom mondani: a cigánygyerekeket segíti. A véletlenek különös egybeesése révén úgy alakul, hogy a falubajnokságon a korábbi évekkel ellentétben a Brazilok is indulhatnak, a tét pedig minden eddiginél nagyobb, ugyanis a győztes csapat kiutazhat Brazíliába a focivébé döntőjére. 

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

A tévézés világából érkezett, elsőfilmes író-rendező, M. Kiss Csaba részéről remek választás volt a futballt megtenni központi témának, ami egyszerre közösségszervező erő és a versengés terepe, pompás lehetőséget nyújt a szembenállás és együttműködés különböző szintjeinek és megnyilvánulási formáinak feltárására és bemutatására, és ezeken szépen végig is megyünk számos különböző variációban, amíg csak el nem jutunk a finálé nagy meccséig.

M. Kiss rendezőtársával, Rohonyi Gáborral és két forgatókönyvíróval, Muhi Klárával és Huszár Péterrel együtt lelkiismeretesen és meglehetősen kiszámíthatóan építkezik. A Brazilok azzal, hogy nem hagyják magukat megfélemlíteni és a Hivatal felől érkező nyomás ellenére elindulnak a bajnokságon, felforgatják a status quót, ami saját közösségükön belül is konfliktusokhoz vezet, hiszen rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy a megtorlás nem fog elmaradni, és társaik kerülnek szorult helyzetbe azért, mert ők nem hajlandók meghunyászkodni. Dúsítják még a cselekményt személyes, családi és szerelmi szálak konfliktusai: a rendőrnek tanuló cigány fiút kinézik maguk közül a társai, ezért ellenük fordul, az egyik cigány lány (Farkas Franciska) közel kerül a Sasok egyik hangsúlyosan szeplős képű tagjához (Dóra Béla), akivel a lány börtönből visszatérő bátyjának, Áronnak (Nagy Dániel Viktor) van elintézetlen ügye.

Ha színesítik is a sztorit ezek a gondosan elhelyezett ellentétecskék, hogy mélyítenék, azt erős túlzás lenne állítani. Egyik oldalon sem eléggé kidolgozottak és életszerűk a figurák ahhoz, hogy igazi tétjét érezzük bármelyik problémának. Egy-két sematikus vonásnál több senkinek sem jut, és ez csak kis részben indokolható azzal, hogy sokszereplős filmről van szó, ahol mindenkire csak kevés játékidő esik. Ez sokkal inkább alkotói megközelítés kérdése, itt a cigányok érvényesülését minden eszközzel meggátolni próbáló alpolgármestertől (Schmied Zoltán) kezdve az aranylábú Áronig mindenki egy sztereotípia. Ahogy persze a cigányok életmódjának ábrázolása is sztereotipikus: amikor már igazán rosszul állnak a dolgok, naná, hogy dalra fakadnak és táncra perdülnek, és rögtön mindenkinek jobb kedve kerekedik!

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

Hogy a Brazilok jó szándékú film, ahhoz kétség sem férhet. Ráadásul a cigány srácok szövegei hitelesen csengenek és sokszor kifejezetten viccesek, a Brazilokat alakító amatőrök egytől egyig megélnek a vásznon, a sok profi színész közül pedig különösen emlékezetes Nagy Dániel Viktor és a polgármester parodisztikus alakjába is árnyalatokat csempésző Fekete Ernő alakítása. De miközben elkedélyeskedik velünk a templomban fociszentélyt rejtegető pap, nevetünk a kecske szarván landoló labdán, és elolvadunk, amikor a cuki szerelmesek végre összejönnek, a fő kérdés mégis csak az, hogy jót tesz-e ma Magyarországon egy olyan közönségfilm, ami a cigány kisebbséget és annak is a legszegényebb rétegét pozitív sztereotípiákra redukálva ábrázolja?

Nyilvánvaló, hogy a film műfajából (romantikus sportkomédia) fakadóan nem kérhetjük számon rajta a hiteles szociológiai ábrázolást, de az érzékenységet nagyon is. És tudomásul kell venni, hogy annak az alkotónak, aki ma cigányokról készít nálunk filmet, kiemelt felelőssége van, ezt nem lehet hárítani. Én a falopós nyitó jelenet alatt még feszengtem kicsit, de ha árnyaltság tekintetében adósom is maradt a film, a végére meggyőzött arról, hogy az előbbi kérdésre valószínűleg „igen” a válasz. Mert a maga kissé suta módján, de rengeteg szeretettel ábrázolja, ezáltal közel hozza a nézőhöz a figuráit. És ez ártani biztosan nem árt.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek