Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÉLNEK, MINT…

Éjjel-nappal Budapest
2017. febr. 21.
„Ha buli van, bulizni kell” – fogalmazott az egyik kevéssé hiteles szereplő néhány epizóddal ezelőtt, s ez a mondat alighanem mindent elárul arról, mi is a gond ezzel a hibrid szériával. GERA MÁRTON KRITIKÁJA.

Néhány évvel ezelőtt, miközben Óbudáról mentünk kifelé a fővárosból, egy kedves rokonom örömmel mutatta, hogy itt van tőlünk jobbra, mindössze pár méterre a ház. Margit körút 1.: itt laknak az Éjjel-nappal Budapest „sztárjai”, ahogy a bulvár világában oly szívesen nevezik őket. Hogy a Margit körút elején lévő épület is hasonló zarándokhely lesz-e egyszer, mint a Szomszédok Gazdagrétje manapság, arra most még nehéz volna válaszolni. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az RTL Klubon már-már érthetetlenül hosszú ideje futó széria egyetlen rekordot biztosan megdöntött: nincs még egy sorozat, amelyet ennyire gyűlölnek, és amely mindeközben akkora nézettséget produkál, hogy nem csoda, ha nem veszik le a képernyőről a nyári uborkaszezon idejére sem.

273914 1485117113.904

A 2013-ban indult, a német Berlin Tag & Nachton alapuló ÉNB – divat így mondani – egyébként furcsa egy képződmény. Nem klasszikus sorozat, még csak nem is olyan szappanopera, mint a Barátok közt vagy a nagy vetélytárs, a Jóban Rosszban. Scripted reality, mondják rá azok, akik szeretik a tévés szakszavakat, értve ezalatt, hogy amolyan félreality megy a szemünk előtt, a sztori egy része előre meg van írva, a dialógusok már nem igazán, és ez akkor derül ki, amikor magunk is látjuk a jeleneteket. Amelyekben tulajdonképpen az utcáról betévedt szereplők színészkednek, vagy legalábbis elszántan próbálkoznak azok, akik kellő bátorsággal jelentkeztek a reklámszünetekben futó felhívásra: „Legyél az Éjjel-nappal Budapest sztárja!”. Hiszen amatőr szereplőkkel dolgozik a sorozat, amiből többek között az is fakad, hogy hőseink rendre belenéznek a kamerába, éppen úgy, mint a Szomszédokban, és magyarázzák az eseményeket, mert azt nyilván senki nem érti meg, hogy például ÉNB Kristóf szereti ÉNB Zsófit – ezt el is kell mondani szépen, egyértelműen. A fentebb említett, Margit körúti lakás a sorozatban amúgy Joe (Varga Miklós) tulajdona, csak hát akkora, hogy szegény nem tudta volna egyedül fizetni a rezsit, így lakótársakat hívott, a nézőket pedig az a megtiszteltetés érte, hogy követhetik a bentlakók hétköznapjait.

Ami valószínűleg rögvest feltűnik a tévézőknek, hogy a szereplők jelentős részéről nem tudni, miből él: flangál a városban, betér egy-egy butikba, műhelybe, szalonba, majd este elmegy valami csekély érdeklődésre számot tartó buliba. Csodás élet, csak kissé hamiskás. Hamiskás itt minden, pedig hát az Éjjel-nappal Budapest úgymond a valóságot szeretné közvetíteni. Legalábbis indokolatlanul sokszor látunk egy-egy vágóképet a fővárosról, és ilyenkor rendre megjelenik valamelyik híd, hogy a néző azért tudja, melyik várost is látja. Budapestet, természetesen, amely itt Szimpla Kertből (bár az utóbbi részekben ez a helyszín kevésbé jelenik meg), Margit körútból, Várnegyedből („Itt sétálunk a budai várba (sic)!”) és egy hajóból áll.

A képek forrása: MAFAB.hu
A képek forrása: MAFAB.hu

Ezeken a helyszíneken zajlik a cselekmény, ám érdemi történést nehéz felfedezni. Szegény Joe ma már nem az a nagy király, aki a sorozat elején volt, a kemény élet őt is kikezdte, éppen nemrég tért haza a rehabról, de szerencsére ott van mellette Barbi (Csákány Mónika), aki óvja és védi őt, no meg, Gábor (Király Péter) és a jó öreg Lali (Kamarás Norbert) is segít. A problémák persze még hasonlíthatnának is a mieinkre (ármány és szerelem, alkohol és drog, barátság és magány), csak mindig jön egy-egy mozzanat, ami már annyira távol áll a hétköznapoktól, hogy az ember csupán mosolyogni tud. Mert bármennyire is izgalmas valakinek az élete, aligha fut össze egy idős nénivel a boltban, aki szeretné őt elnáspángolni (Lali esete), és az sem túl valószínű, hogy egy hajón találjuk magunkat, ahogyan Éjjel-nappal Milán és Éjjel-nappal Karcsi, bezárva egy szobába, és az ajtó előtt egy veszedelmesnek mondott, egyébként végtelenül ártatlan kutya csahol.

12-es karika virítana a képernyőn a sorozat közben, ha ezt még kötelező volna folyamatosan jelezni, ám a korhatár-besorolásból is lehet gondolni, hogy az Éjjel-nappal Budapest nem a csupasz valóság ábrázolójaként akar tetszelegni. De ez még nem ok arra, hogy a való élettől ennyire elszakadt dialógusokkal találkozzon a néző. „Én nem akarok veled szexelni” – mondja az egyik szereplő, s erre minden férfi menten elszomorodna, de hősünk csak értelmezhetetlen arcot vág, aztán már jön is a következő jelenet. A rövidke snittek szinte mindegyikén érezni valami gyermeki amatörizmust, pontosabban a forgatókönyv fájó hiányát, hiszen gyakran másodperces hatásszünetek vannak, elveszett szereplőinknek ilyenkor kellene kitalálni, mit is fognak mondani. Hogy a próbálkozás olykor kudarcot vall, azt jól példázza az ikes igékkel megvívott kudarcos küzdelem, vagy éppen a -ban/-ben-rag nem annyira szakszerű használata.

Mindezek mellett nem volna okos eltagadni, hogy a szereplők némelyike iránt csekély szimpátia is kialakulhat az emberben. Nem feltétlenül Bandi bá’ra, az autómosó főnökére kell gondolni, aki vissza-visszatérve ripacskodik, és néha úgy tűnik, saját játékán már maga is mosolyog. Sokkal inkább szimpatikus figura Gábor, aki hízásra hajlamos, jóllakott kisóvodás termetével a sok-sok tetovált, kisportolt férfi és nő között valamennyire igazinak is tetszik itt. Nem mintha a játéka különösebben meggyőző lenne, a drogos rosszullétet úgy szimulálja, hogy azon az orvosok is csak kacagnának. Ugyanakkor az igazi kacagtatónak Lali van beállítva, aki arról tökéletesen meggyőzi a tévé előtt ülőket, hogy egyetlen arcot – butácska, ártatlan nézés – valóban tud vágni napi ötven percen keresztül. Hogy ez másfél perc után fárasztó, az már más kérdés.

Ami viszont már kisujjból megy az Éjjel-nappal Budapest alkotóinak, az a tényleges valóság és a fikció szándékos összemosása. A szereplők a bulvárlapokban ÉNB titulussal szerepelnek, és ember legyen a talpán, aki szeretné megkeresni, melyik karaktert ki játssza, ugyanis az interneten alig találni erről információt, a közösségi oldalakon a színészek „Éjjel-nappal Simonként” és „Éjjel-nappal Anikóként” szerepelnek.

Szóval a valóságot, vagy ahogy a készítők nevezik, a „vibráló fővárost” akarják nekünk megmutatni, azonban egyetlen dolog nagyon is hiányzik: a valóság. Mert mintha az Éjjel-nappal Budapest arról tudomást se venne, hogy a fővárosban zajlanak más dolgok is a hatalmas bulikon, a szuper születésnapi partikon és a ritkán előforduló munkakeresésen kívül. Jöhet Brexit, jöhet Trump, és jöhetne a világvége is, a sorozat sztárjai szinte bizonyosan képernyőn lennének este hét után. S talán ezért a siker, talán ezért a nézők tömege, mert itt egy világ, itt egy Budapest, amely akár még tényleg létezhetne is. Nem is lenne rossz, ha a legnagyobb gondunk az esti buli megszervezése lenne!

A sorozat adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek