Utazók
2017.01.13.

Az Utazók egy egzisztencialista kérdéseket feszegető űrben játszódó love story – csoda, hogy a végén giccsbe fullad? HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Pedig a film kifejezetten jól indul, már-már érdekesen, hogy aztán az első harmad után műfajt váltson, és még tudományos-fantasztikus zsáneréhez képest is sorra halmozza a hihetetlen fordulatokat és hollywoodi kliséket. De haladjunk sorjában! Adott egy Avalon nevezetű űrhajó, amely 5000 vállalkozó szellemű utasával és a személyzettel a Homestead II névre keresztelt gyarmatbolygó felé tart. Az utazás 120 évre kalibrált, ennek megfelelően a vállalat, amely a jövőbeli pioníroknak az új életet lehetőségét kínálja fel, minden utast hibernál – a terv az, hogy pár hónappal a megérkezés előtt keltik majd fel őket. 

Igen ám, de az űrjármű egy meteorviharba kerülve meghibásodik, így az egyik utas, a gépész Jim Preston (Chris Pratt) 90 évvel korábban tér magához a hibernációból. Ráadásul egyes egyedül az utasok közül. Önmagában már ez az alaphelyzet is elég érdekes (lényegében a „lakatlan szigetes mozik” mutációja), de a forgatókönyv csavar még egyet rajta. Főszereplőnk lassan belecsavarodva az egyéves magányába, némi dilemmázás után úgy dönt, felébreszti egyik utastársát is, és ha már morálisan eljutott idáig, mégsem egy idős urat vagy praktikusan olyasvalakit választ, akinek a hozzáférhető életrajzok alapján esetleg a hasznát vehetné, hanem egy csini szőkét, Aurórát (Jennifer Lawrence), az írónőt.

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

Ez volna a film morális kérdéseket feszegető érdekes része, amin tényleg hosszan lehet dilemmáznunk: joga van-e Jimnek kinyírni egy másik embert, csak azért, hogy ne unatkozzon? Akkor ez a cselekedete most tulajdonképpen valamiféle nemi erőszaknak vagy menyasszonyrablásnak számít? Vagy értsük meg szegény csillagközi Robinson Crusoe-t, és ne ítélkezzünk felette – az ő helyében lehet, mi is így döntenénk? De még erre a bizarr helyzetre is rátesz a forgatókönyv egy lapáttal azzal, hogy (vigyázat: spoilerveszély!) a turpisság – újabb létkérdéseket feszegetve – kiderül. Akkor ez most egy Ádám és Éva történet, egy bimbózó románc az űrparadicsomban vagy inkább egy túszdráma, amelyben a nő (aki, jelezném igazi divatbemutatót tart az űrben) nem is szerelmes a gépészbe, csak Stockholm-szindrómától szenved?  

A film első harmada (talán a fele is) annyi morális/egzisztenciális kérdést szegez a nézőnek, hogy tényleg nyitottan várjuk a fejleményeket, elvégre űrrománcnak nem akármilyen szüzsét vázolt fel nekünk az Utazók Morten Tyldum rendezésében. Csakhogy a mozinak ezen a ponton konkrétan inába száll a bátorsága, és mintha csak egy másik alkotást néznénk, nagy hirtelen átmegy katasztrófafilmbe, annak minden klasszikus kliséjét felvonultatva. Sőt nem csak a sablonokat látjuk sorjázni, hanem már-már röhejesen kiszámítható és valószerűtlen szcénákat. Gondolok itt például arra a jelenetre, amikor a tűzvihart Jim egy pajzsként maga elé tartott űrhajó-alkatrésszel simán túléli; igaz, ő azt is túléli, hogy oxigén nélkül lebeg az űrben egy kilyukadt szkafanderben.

A képek forrása: MAFAB.hu
A képek forrása: MAFAB.hu

Miután nagy hirtelen egy – közepesnél rosszabb minőségű – katasztrófafilmbe keveredtünk, hőseink mindent megtesznek azért, hogy a bedögleni készült űrhajót megjavítsák, megmentve ezzel saját magukat és hibernált utastársaikat is. Hogy ezt képesek legyenek kivitelezni, segítőt is kapnak maguk mellé: az üzemzavar folytán magához tér a legénység egyik tagja Laurence Fishburne személyében. Ezen a ponton a film cselekményvezetése már arcpirítóan kiszámíthatóvá válik, amit különösen a merész kezdés fényében fájdalmasan kínos nézni. 

Hogy miért megy át az Utazók végül hollywoodi giccsbe, szakít a grandiózus látvány nevében az intimitással, rezel be magyarán az alaphelyzettől és választja végül a járt utat a járatlan helyett? Nos, ez valószínűsíthetően annak köszönhető, hogy a stúdiónak túl sok pénze volt a filmre. A morális/egzisztenciális alaphelyzetet megspékelték hát látványos robbanásokkal, tűz- és vízesővel, a darabjaira hulló űrhajó apokaliptikus képeivel, kinyírva ezzel minden lehetőséget, ami a filmben benne lehetett volna. De az is lehet, hogy csak ennyit néznek ki belőlünk, a közönségből. És ez a magyarázat még annál is kellemetlenebb, mint hogy a túl nagy büdzsé megöli a kreativitást. 

 

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.