Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

HIDEG PÁRÁBAN

Günter Grass: Bádogdob / Katona József Színház, Kamra
2017. jan. 12.
A gyűlölködő tagadás, a jobb híján való önimádat és a tomboló tehetetlenség megtestesülése, Oszkár, a három éves gyerektestbe szorult kasub származék, ütve és üvöltve verekszi be magát a történésekbe, bár szíve szerint mindenből kivonulna inkább. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.

Csak hát az nem megy. Így aztán szánatja és ünnepelteti magát, s rombol, hogy jelet hagyjon az általa is megvetett világban. 

Pálmai Anna
Pálmai Anna

A mai Gdansk, a hajdani Danzig környékén ma is még vagy ötezer balti szláv beszéli a kasub nyelvet. Günter Grass, a kasub anyától származó német Párizsban írott, 1959-ben megjelent első regényének számtalan önéletrajzi vonatkozása van. Az 1927-ben, Danzigban született író törpenövésű hőse ugyanott, 1926 őszén jön világra, majd megundorodva annak részleteitől, s a rá váró feladatoktól, eldönti, hogy egyszerűen nem nő tovább. Lepotyog a pincelépcsőn, s a baleset után már csak piros-fehér bádogdobja foglalkoztatja, azt ütögeti, szorongatja. Az esés után különös képessége nyilvánul meg: fülsértő, vagy akár alig hallható sikolyától összetörnek a megcélzott üvegtárgyak, szemüveglencsék, poharak, ablakok, kirakatok.

Családjában a gyújtogató nagyapát a pomerániai, sáros krumpliföldön szoknyái alá menekítő nagyanyja (Szirtes Ági) áll hozzá legközelebb. Testi vágyaktól vezérelt kasub anyja (Pálmai Anna), fűszerboltos, pártosodó, német apja (Takátsy Péter), s anyja lágy, lengyel szeretője (Mészáros Béla) egymás gyötrése és gyömöszölése mellett abban a skat nevezetű, három személyt igénylő kártyajátékban lelik örömüket, ami a németek nemzeti asztali szórakozása. Ez a hármasság, ez a folyton repedező triangulum nagy méretekben is jelentkezik: ebben az időben Lengyelország, Danzig Szabadállam és a Nagynémet Birodalom kispolgárai élik itt meg katolikus avagy protestáns mivoltukat, esetleg kikeresztelkedett zsidóságukat, mint a friss bádogdobokat beszerző játékkereskedő (Bezerédi Zoltán), az anya másik imádója. S mindnyájuk mögött ott a tenger.

Elek Ferenc
Elek Ferenc

A vízmellettiség, a tengerparti lét – Fekete Anna hol kobaltkékre, hol zöldesszürkére világított, fehér ablakkeretes, többfunkciós szobabelsejének köszönhetően – mindvégig meghatározó érzet. A későbbiekben a német kultúra és közélet két összeegyeztethetetlen figurája, a loboncos Beethoven (Bezerédi Zoltán), s a bajszos Hitler (Kovács Lehel) támaszkodik a falnak, egymással farkasszemet nézve. Kálmán Eszter jelmeztervező és asszisztense, Weigand Lívia a templombelsők festett gipszszobraira csodálkozhatott rá a női szereplők öltöztetésekor. Pálmai Anna vérbarna bársonyruhája, Rujder Vivien e.h. kék-fehér Mária-kosztümjei és Szirtes Ági földszínű szoknyái mintha földi szentek mintázat nélküli ruhái lennének. 

Mikó Csaba Grass Nobel-díjas, három tételes könyvének első két részét alkalmazta színpadra, körülbelül ugyanazokat a részeket kiemelve, mint az 1979-ben Oscar-díjat nyert, Volker Schlöndorff által rendezett film. Mint a híradások írják, „a német ’vergangenheitsbewältigung’, vagyis a náci múlt feldolgozása ezzel a filmmel komoly lépést tett a történelmi önvizsgálat terén.” A Kamra alkotógárdája ezzel az előadással újfent bizonyította a Katona József Színház kivételes minőségét és gondolati bátorságát. Hogy nem csupán sikeres prózaíróról, hanem nagy költőről van szó, átjön a produkció minden pillanatán. Minden résztvevőn érződik az író sötét zsenije által való ihletettség. Az a morózus konkrétság, ami a grafikusként is számon tartott Grass soraiban megnyilvánul, Hegymegi Máté rendezésében, meg is fürödve tán kicsit a német expresszionizmus világában, s hűen a szerzőhöz, méretes világösszeomlássá lesz. A skat-játék csattogva ismétlődő majdnem-tánc jelenetei koreográfiai sormintára fűzik a történéseket. A dramaturgok, Gábor Sára és Bereczki Csilla, az átdolgozó Mikó Csabával együtt meg kellett, hogy küzdjenek a pikareszk regényforma tekergő cselekményvezetésével. Kompromisszumos megoldást hoz a kissé lehajló feszültségű vég: Oszkár (Elek Ferenc és Dér Zsolt), miután halálba vezetgette a lengyel postai csatában reszkető Jant, a lengyel „apát”, az oroszok bejövetelekor elveszti Mazerath-ot, a német „apát” is. A játéktér talajának jobb felén állandó készenlétben áll egy koporsónyi mélyedés, erősítve a játék haláltánc jellegét.  Oszkár apja sírjába belecsusszanva újból megüti magát. Kedve ellenére így nő még több mint húsz centit, s vonatozik az NDK-ból Nyugat-Németországba. 

Szirtes Ági
Szirtes Ági

(Szó se róla, Grass festői szimbolizmusba átcsapó, gyomrot próbáló naturalizmusa, gonosz és erőteljes látomásai adnának anyagot egy hegymenetes dramaturgiájú, totális színházi fináléhoz is. Meglenne az, ha például látjuk, amint a „porlasztók” terrorista kölyökcsapata, Oszkárral az élen, beszökik a templomba, s ott, ez az állandóan a Kisjézussal kacérkodó, galeri-vezetővé lett hüvelyk sátán lefűrészelteti Mária gipszcombjairól a hajdanában a bádogdobbal is megkínált kisdedet. De a regény és a film betiltásait és hányatott sorsát ismerve, aligha érte volna meg, hogy a színház vezetősége évekig kibogozhatatlan tárgyalásokra járjon miatta.)

Tulajdonképpen mindenki játszik mindenkit. Rémkarikatúra, de felejthetetlen a tanítónőt játszó Tasnádi Bence Spollenhauer kisasszonya, s egészen parádés az iskolásgyerekek pisis téglaleves akciója. Ruider Vivien játssza Oszkár pezsgőporral összemaszatolt első szerelmét, s későbbi mostohaanyját. Elnézve az ő szépséges porcelánfejét, egészen különös, hogy csupán alsó ajkát kell kissé eleresztenie, s akkor azon a szájon azonnal kiszökik 20 vagy 30 pontnyi IQ, s a világ legbutább, bár macskamódra agyonverhetetlen teremtése áll előttünk. Kákonyi Árpád és Keresztes Gábor zenéje és hanghatásai nagyszerű színészi pillanatokat erősítenek föl. Hálófinomsággal szőtt vízparti hangok emelik meg a Bebra (Kovács Lehel) által vezetett liliputi mutatványos csoport Atlanti falnál tett látogatását. Mind ott vagyunk a sirályvijjogásos tengerpart párájában, pedig csak egy csapat jobbra-balra dőlő színész ruhája súrlódik lassú ritmusban a Kamra oldalfalához

Akik Szíjgyártó László remek fordításában találkoztak már a könyvvel, észrevehették, hogy az író mondat közben képes váltani: egyes szám első személyben indít, majd Oszkárt emlegetve, harmadik személyről mesél tovább, vagy épp fordítva, egy mondaton belül. S mindahányszor Oszkár nevét „kiejti”, szinte látjuk a narcisztikus gesztust, amint a hős ujjbegyeivel finoman érinti önnön mellcsontját, majd elbabrál magán.

Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu
Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu

Az átdolgozó és a rendező szépségesen kivitelezett találmánya ennek a mesélési módnak a térbeli leképezése. Oszkár tudniillik e történetben „ketten van”.  Dér Zsolt – akinek vékonyságában és szőkeségében érzékelhető egy majdani Miskin herceg is – karistoló tekintetével, tágra nyitott szájával, dobverővé váló kezeivel szörnyeteggé képes tenni magát. Mesélője, sajtósa, PR szakmunkatársa, mi több, kihelyezett személyisége lesz a harmadik születésnapjára megkapott bádogdob – maga Elek Ferenc. Időnként aztán felcserélődnek a szerepek. A játék két központi alakja fehér ingben, drapp rövid vagy hosszúnadrágban áll előttünk. S Elek Ferenc, akinek hétköznapi lényéből rendszerint valami fényes béke árad, most maga az illúziótlan és kortalan kártékonyság. Oszkár ő, a sikerületlen művész, a potenciáját elvesztő mutatványos, s most bemutatja, milyen veszélyes is a tehetségtelenség. S ki tagadná, hogy dúltabb perceinkben ijedten azt érezzük: „Milyen igaza van ennek a démoni vakarcsnak!”

De ha mindenre csak sikoltozó nem a válasz, van-e egyáltalán olyasmi, amire ép ésszel igent lehet mondani? Mert semmi nem lesz úgy, ahogy azt kétségbeesve, végül mégiscsak igeneljük. Az igenhez, a vállaláshoz talán valamiféle beépített megbocsátás, egyfajta irgalom is szükséges. Oszkárt, a főhőst, csak a haszonélvező finesz ördögi intelligenciája működteti, mikor nagy kegyesen életben hagy valakit, hogy saját céljait elérje.

Szörnyű, ismerős hideg van körülötte.

 

Az előadás  adatlapja a port.hu oldalon itt érhető el.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek