Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SZÍVZŰR

Csillám és por / Magyar BalettSzínház Gödöllő – Városmajori Szabadtéri Színpad
2008. júl. 24.
A két nem igenjeire és nemjeire fűzte föl előadását a Gödöllőn székelő Magyar Balettszínház. Két kézzel szórják a szórakoztatás csillámporát, amiről aztán hamar kiderül: nem gyémántból őrölték, hanem csillogó műanyagból. HALÁSZ GLÓRIA CIKKE.

Az Egerházi Attila vezette (és több darabban koreografálta) társulat csapásiránya rokonszenves: a sokszor valóban komor és szenvelgő kortárs balettbe humort és levegőt kívánnak csempészni. S az esten bemutatott darabok ténylegesen megpendítenek üdítően szellemes hangokat, de (más tényezők mellett) a zenei közhelyek szinte hallhatatlanná durrogtatják őket. A Városmajor szabadégi tere amúgy is alkalmatlannak tetszik ahhoz, hogy ott igazán érzékeny előadás szülessen; a játszóhely tágasságát a város zaja és a levegőben cikázó denevérek figyelemelterelő röpműveletei „támogatják” meg, értelemszerűen a produkció rovására.

Nem tudható, hogy az est során finomságra és humorra is képes társulatot mi (vagy ki) vezeti át a felületi és iskolás gesztusokból építkező bugyutaságba. Különös, hogy azok a táncosok (például Bogdan Petronela és Svidró Viktor), akik az est második részében bemutatott Tenger öböl című darabban tiszta és finomságában is érthető drámát játszanak, miért használnak más koreográfiákban táncidegen, színjátszásnak viszont igen halvány (vagyis: túlságosan erőteljes) eszközöket bizonyos gondolatok aláhúzására. Ilyen például a Linda Schneiderová játszotta „nőstényhím” visszatérő üvöltése, vagy éppenséggel sokak túlgesztikulált reakciói.

Részlet a Tenger öböl című produkcióból.
Részlet a Tenger öböl című produkcióból.

Az említett Tenger öböl című koreográfia az est legjobbja (ennek oka egyáltalán nem az, hogy komorabb árnyalataival kilóg a csillámporos kavalkádból). A darab fő erénye, hogy az est más produkcióival szemben nem hullik csillámnyi darabkákra. Petr Zuska koreográfus tizenkét lábra (két főre, egy asztalra és egy székre) szőtte a mesét, ami Yann Tiersen valóban szép, bár lassan csontig koptatott zenéjére mondja el egy pár történetét – az egymás mellettiségtől az elszakadásig. Eközben a játszók lélekválasztó barikádot emelnek asztallapból, a kikötői sziklaként asztalra emelt székről tekintenek a messzeségbe, és a kapcsolat ingoványát egy libikókaként billenő széken lépkedve mutatják meg. Az effajta visszafogott kreativitás e duetten belül marad, helyét bűvésztrükkök sokasága veszi át.

Az Egerházi Attila által felvonultatott mutatványok fő hiányossága, hogy többnyire könnyen leleplezhetők. Természetesen nem technikai trükkökről beszélünk, hanem a szándékoltan előtérbe helyezett humor cizellálatlanságáról. Ritkán akadnak mélyebb jelentésű motívumok, például a Csillám és por című darabban visszatérő kellék: egy könnyű labdaként kézben tartott és simítgatott, de egy tekegolyó súlyával gördülő golyó, ami önmagában megmutatja mindazt, amiről az előadás beszélni kíván. Vagyis a látszólag kétszemélyes játszma barokkossá bonyolított őrületéről, a nő és a férfi kapcsolatáról. Az est harmadik részének Curriculum vitae című vallomása (koreografálták és táncolják: Linda Schneiderová és Kéri Nagy Béla) némiképp kilóg a sorból: egyrészt olyan rövid, hogy mire a néző részesévé válhatna a pár takaróval vívott pizsamás viadaljának, már véget is a produkció (a hossza talán három perc). Kérdés, hogy a rendhagyó terjedelem a vicc szolgálatában áll, vagy ennyire tellett az alkotóktól. A darab (vagy darabocska) mindenesetre kérdőjelet helyez az est szövetébe.

Csillám és por (Forrás: magyarbalettszinhaz.hu)
Csillám és por (Forrás: magyarbalettszinhaz.hu)

Egerházi Attila koreográfiái rendre ugyanazt a gyermekbetegséget mutatják: gyakran frappánsak és mutatnak valamiféle egységes stílt, de inkább tűnnek igényesen koreografált musicalbetéteknek, mint balettszínházi műveknek. A koreográfus némileg zeneválasztásával teszi lehetetlenné az egységes munkák létrejöttét: ezeket az élesen elváló „aláfestések” különálló mozgássorokká teszik. Indokolt az idézőjel használata, hiszen az aláfestés végeredményben felülfesti a koreográfiákat, s így a mozgás nem lesz több a zene illusztrációjánál. Ez a társulat Beszélő testek című darabjára is igaz, de a táncnyelv tisztasága mindenképpen megkülönbözteti a munkát a harmadik rész produkcióitól (Curriculum Vitae, Carioca, Csillám és por). A Carioca harsányságával különösen kirí a hármasból: a darab nemigen kíván több lenni a balett és a társastánc házasságából született vidám öszvérnél, aki csupán néha néz bele a tükörbe (ez volna az irónia, illetve annak hiánya). Nem szerencsés, ha a parodizálni kívánt helyzetek elmerülnek a vicctengerben, és nem eldönthető: valóban kifordítják-e az alkotók a színpadon látottakat, vagy a visszájáról már régen visszaváltottak a komolynak szánt színre. Egerházi Attila darabjai szerethető stílussal bírnak, csupán a porszemcséket összetartó ragasztóanyag hiányzik. A koreográfiák így szellemes revükké lesznek, és az ingatag falú varázsdiszkóban igen tehetséges táncosok mórikálnak. De az örök jókedvtől könnyen fásult mosoly ragad a szájra, és ha a lélek is eltűnik a produkciókból, a falak beomlanak.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek