Az ESE kiállításán a Millenáris B épületében a kiállító diákok jelentős része a környezetet nem bántó eszközt konstruált. A kiállított tárgyak hatvan százaléka tükrözi, mekkora változás következett be, mennyire másként gondolkodnak a mai gyerekek (a kiállítók hat és tizenhat éve közöttiek), hogy a környezettel okosan gazdálkodó fiatalokat nevelnek az ESE 7. Európai Diákalkotó Fesztiváljára jelentkező országokban.
 A kiállított pályaművek egyike. |
Az 1987-ben alapított, párizsi székhelyű Nemzetközi Tudományos és Technikai Szabadidő Mozgalom Európai Szervezete (MILSET Europe) civil, non-profit és politikai elköteleződéstől mentes szervezet, célja, röviden: a tudományos és műszaki kultúra népszerűsítése a fiatalság körében. A MILSET ifjúsági tudományos és műszaki programokat szervez: páratlan években Nemzetközi Diákalkotó Fesztiválokat (Expo-Sciences Internatinale – ESI), a páros esztendőkben regionális expókat; ezek, Európában, az ESE-k. Az Európai Diákalkotó Fesztivál diákrésztvevői önálló – egyénileg vagy alkotóközösségben készített – projektjeiket mutatták be a Millenáris Parkban, kortársaiknak, a fesztiválra remélhetőleg elvetődő kutatóknak, tanároknak.
Nem tudni, hogy a tanároknak, vagy annak, hogy a környezetvédelem ennyire benne van a levegőben, köszönhető, hogy ily sok kis közösség mutatott be napelemmel működő autót, sok légcsavaros, furmányos propellert, korszerűsített vízimalmot. A konstrukciók egy része olyan volt, mintha a Lego Konstruktőrrel szívesen játszók használták volna fel kisebb fejlesztésekhez a tudásukat: szinte minden kis géphez csatlakozott már egy számítógép, ami mutatta a hibákat, a gép eredményeit, hatékonyságát.
 Zene és elektromosság. (A szerző felvételei.) |
A színes és változatos kiállításnak csak néhány jellemző és érdekes darabját idézhetem meg, hiszen a választék nagyon bőséges volt, és jónéhány felfüggesztett tablót – ezek többnyire biológia kísérleteket mutattak meg – nem is értettem. Egy csapat a fehérjék polipeptidejeit modellezte, számítógéppel, és méghozzá térben (szintén a Lego játékait idézve), nem messze tőlük, lányok, Erdély Dániel világkarriert befutott Spidronjához megszólalásig hasonlító sokoldalú, nagy felületű testet alkottak, a franciák a zene hangjait, a zene hullámait használták energiaképzésre (miközben játszott a gitáros, hangszerét nyúzta a harmonikás, a mérőműszer enyhe elektromosság képződést mutatott). A szomszédságukban egy ukulelét megszólaltató kütyüt lehetett megfigyelni. Szintén franciák parfümcsináló gépet mutattak be. De volt újszerű kutyaoktató programtól a dagesztáni munkanélküliség megoldását bemutató anyagig sok minden más is – a magyar feltalálókat bemutató ideiglenes kiállítás felett. Egy dán kislány – Liane Dupont – a HIV vírus reprodukciójáról értekezett, egy spanyol nyelvű csapat a szklerózis multiplex gyógyíthatóságáról. (A TIT Kossuth Klub és a MILSET Europe organizálta találkozónak egyébiránt csak egyik programja a kiállítás: vannak más programok is, olyanok, amelyekre még nem alkotóként is szívesen beneveznék. A jelentkezők bejárták a Balatonfelvidéket, voltak a salföldi kőbányánál, Tihanyban hajóval, Pannonhalmán, Pécsen. Vagyis azok a külföldi diákok, akiket ide csábított a MILSET lehet, hogy vissza is találnak majd a Balatonhoz, idősebb fejjel, érettebben, de remélhetőleg még mindig ügyelve a környezetre.)
Nem vagyok biztos abban, hogy szeretném, ha a fiam ilyen idősen az AIDS gyógyításán agyalna, de üsse kő, tulajdonképpen jobb, ha ezen agyal, mintha a PSP-n lógna egész nap. És tanulságként ez is maradt meg: ha csak annyi eredménye van a MILSET tevékenységének, hogy a gyerekek értelmes dolgokkal foglalkoznak, és számítógépes játékokkal: már megérte. De láthatóan – még ha a találmányok többsége nem is valósítható meg – többről van itt szó. Tudatformálásról. Értékteremtésről.