Tünet Együttes: Négy fal között – avagy zárt ajtók, tárt lábak / Jurányi Inkubátorház
2016.10.27.

A címben szereplő egyszerű kérdést a méltán elfeledett Pain nevű popzenész tette fel a kilencvenes években. A válaszon azóta is gondolkodom. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.

Székely Rozi, Szalontay Tünde
Székely Rozi, Szalontay Tünde
Mikor a Jurányi földszintjén gyülekezünk, az a feladatunk, hogy felírjunk egy titkot egy kis darab papírra, és azt beledobjuk egy dobozba, majd az előadás végén húzhatunk helyette egyet másokéból. Éppen van egy elég nagy titkom, úgyhogy felfirkálom a papírra, és komolyan mondom, megkönnyebbülök. Remélem, jól szórakozott rajta, aki kihúzta.

Engem nem zavar, ha valakinek szexuális zavarai vannak, amíg otthon a négy fal között csinálja – ez lehetne az előadás mottója. Öt szereplőből ötnek ugyanis van valami problémája a saját nemi életével, bár ez az előadásban valahogy mégsem tűnik annyira brutálisan zavarnak, vagy ha igen, úgy valószínűleg az emberek kilencven százalékára rá lehetne fogni valamit, ami eltér a vágyott normálistól. Ahogy azt az előadás színlapján olvashatjuk: „a Tünet Együttes és a Dollár Papa Gyermekei színész-rendezője, Ördög Tamás közös játéka a civilizált ember szexualitását mutatja be egy hétköznapi család történetén keresztül.”

Hogy mit vállal a Négy fal között, azt a színlapról idézett mondattal viszont nagyjából körül is jártuk: a két férfi és a három női szereplőnek van egy-egy, egymástól igen eltérő szexuális problémája, és azon kattog az előadás elejétől a végéig, mélyebb pillanatok pedig azokon a metszéspontokon keletkeznek csak, amelyeken a szereplők kísérletet tesznek rá, hogy valamiképp megmutassák a nyűgeiket egymásnak, de sajnos elég kevés az igazán érdekes helyzet.

Az előadás második jelenete egy elég hatásosan összerakott nyílt színi szex, amely kemény és egyre fáradtabb próbálkozások után kudarcba fullad. Tökéletes helyzet ez a gyengébb idegzetű nézők kiszűrésére, rögtön el is hagyja két ember a Jurányi termét. Pedig nincs ebben semmi különösebben meglepő, ha csak az nem, mennyire pocsékul tud működni egy házasságban a szex, ha a két fél között nincs harmónia. 

Szalontay Tünde, Szász Dániel
Szalontay Tünde, Szász Dániel
Nagyobb probléma az előadással, hogy legtöbb esetben megelégszik az ilyen egyszerű következtetésekkel. Ilyen az utolsó jelenet is, egy karácsonyi vacsora, ahol borul a bili, és mindenkiből előtör saját fájdalma, meg nem értettsége, aztán Szalontay Tünde elmond egy Rilke-verset, A párduc címűt, és mi konstatáljuk, hogy igen, be vagyunk zárva magunkba, ami végkövetkeztetésnek kicsit talán közhelyes.

Igazságtalan lenne azért azt állítani, hogy Ördög Tamás rendezésének nincsenek jól eltalált pillanatai. Kifejezetten pontos Szász Dániel a roppant maszkulin, ám – ahogy az később kiderül – az ágyban sikertelen fitneszedzőjének és Czakó Máté figurájának párbeszéde edzés után az öltözőben. Sokat elárul róluk testbeszédük is: míg Szász meztelenül flangál és az izmait elismerő pillantásokkal méregeti a tükörben, addig Czakó szemérmesen és ügyetlenül teker dereka köré egy törülközőt. Egy férfiöltözőnek ugyanakkor komoly szabályrendszere van, amelybe egy törülköző kölcsönadása már nem fér bele, a meztelen fitneszedző undorodva utasítja vissza a felajánlást, és izzadt trikójával kezdi magát törölgetni inkább.

Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu
Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu
Egyszerre vicces és kínos az a jelenet is, amelyben Szalontay Tünde próbálna megszabadulni évek óta nála lakó harmincéves lányától, akit Székely Rozi alakít. Szemérmetlen, hosszú monológgal próbálja meggyőzni lányát, hogy szüksége van egy férfira, mindent kimond a szexről, ami csak az eszébe jut, mialatt a lány egyre határozottabban próbál eltűnni a müzlis tányérjában.

A színészek egyébként meglepően sokszínűen hozzák kissé egydimenziósra írt figuráikat. Az egydimenzióst úgy értem, hogy itt tényleg senki nem foglalkozik mással, mint saját szexuális fétiseivel vagy gondjaival. Illetve látjuk ennek a problémának az inverzét is: a civilizált embert, aki elleplezi mások elől az ösztönös énjét, vagy legalábbis megpróbálja. Az előadás legizgalmasabb pillanatai, így a fent említett kettő is, éppen a teljes elleplezés lehetetlenségéből fakadnak.

A Négy fal között című előadás minket, nézőket is a négy fal közé helyez, a legtisztább voyeuri pozíció ez, az első perctől az utolsóig kukkolunk, és ez – a téma prüdériától mentes bemutatása miatt – jóval túlmutat az általános színházi leselkedésen. Mivel a nézőtér a játéktér két oldalán helyezkedik el, így egymást is kukkolhatjuk kukkolás közben, ami szintén borzasztóan érdekes. Viszont néha azt érzem, az előadás nem hoz ki sok újat a témából, kevés olyat látok, hallok, érzékelek, amellyel ne lettem volna tisztában korábban, vagy ne mondott volna már ki rég a szexuálpszichológia és a művészet. Így viszont hiába tűnik el a négy fal, vagy hiába vagyunk a négy falon belül, nem jutunk közelebb a valósághoz, vagy a címben feltett kérdésem megválaszolásához.
 
Az előadás adatlapja a port.hu oldalon, itt érhető el. 
Szerző: Puskás Panni