Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

TANMESEORSZÁG

Giacomo Puccini: Turandot / Szegedi Szabadtéri Játékok
2008. júl. 17.
Ha van opera, aminek ideális közege a Dóm téri gigantikus színpad, akkor a Turandot biztosan az. A szegedi játékok 1959-es újraindulása óta a rátarti császárlányt több ízben gyűrte már le itt a szerelem, utoljára 1991-ben. Idén Kesselyák Gergely korrekt, ám meglehetősen egyszínűre sikeredett Turandot-rendezésével nyitott a szabadtéri. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból

Márpedig a Turandotot éppen a színek tobzódása avatja az operaszínpad egyik legjelentősebb, repertoárról levehetetlen darabjává. Ahhoz, hogy a végig színpadon tartott nagy létszámú kórus jeleneteiből, a kínai császári palotában és környékén játszódó monumentális szcénákból a Puccini lekottázta elementáris erő áradjon, kivételesen szárnyaló fantáziájú díszlet- és jelmeztervezőre, a tömeget adekvát módon mozgatni tudó, a főhősöket pedig az őket megillető figyelemmel megajándékozni képes rendezőre van szükség. Különösen akkor, ha a színrevivők eltekintenek a Turandot alakja köré fonható pszichologizáló értelmezésektől (a férfiaktól irtózó, fejüket lándzsahegyre tűző császárlány kiköveteli magának a freudista interpretációt), és helyette „pusztán” látványos, eget-földet megremegtető előadást vezényel le.

Rálik Szilvia és Cselóczki Tamás
Rálik Szilvia és Cselóczki Tamás

Szegeden most félig-meddig ez történt. Merőben új rendezői koncepció nincsen – sőt: Kesselyák Gergely színrevitele meglehetősen zavarba ejtő módon akkor döcög a leginkább, amikor érezhetően „rendezve van”. A rendező a mesére helyezi a hangsúlyt (gondoljunk a kínai sárkánynak öltöztetett miniszterekre vagy a szürreális és kissé giccses reptetésekre), meg a tanítani akarásra. Ez utóbbi részeként – igencsak vitatható módon – magyarul szólal meg az opera (mondván, hogy a fiatalokat így lehet becsalogatni a műfajra), illetve didaktikus zárlattal egészül ki: Liu holttestét ezúttal nem viszik ki, fejgép irányul rá, miközben Turandot és Kalaf a lépcső tetején búcsúzik a Szerelem jegyében. Az ártatlan életeken átgázoló szerelem, amellett, hogy Kalafot sem tünteti fel túl jó színben, tanulságnak kissé halovány…

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból

Azonban nem lévén telhetetlenek, az újító értelmezésről természetesen hajlandóak vagyunk lemondani a szórakoztató népszínházi profilt büszkén és okkal vállaló Szegedi Szabadtéri Játékok esetében. Cserébe viszont joggal követeljük a kivételes hangzásnak és lenyűgöző látványnak olyan együttesét, ami minimum a székébe szögezi a nézőt a hűvösre forduló alföldi éjszakában – már csak azért is, mert itt szerencsére erre van pénz.

Hogy a szegedi premieren mindez nem történt meg, azért nagymértékben Zeke Edit díszletét hibáztatom. A szürke alapon szürkében tartott, hamuval borított hegygerinceket és kiégett pagodát éppúgy elkalandozó képzeletünkbe idéző hatalmas, mozdíthatatlan díszletből mintha nagy műgonddal kilúgozták volna a kínai császári palota minden rejtelmét és fenségességét. A tér a meséhez illően feltehetően elvont akar lenni, ehhez képest jelentéktelenre sikeredik.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból

A szürke háttérből hosszú lépcsősor nyúlik le a színpadkép centrumát alkotó kör alakú, megemelt porondig. A palota ugyanis szigetként emelkedik ki a környező tengerből (?): a nyitóképben apró lélekvesztők árasztják el a színpadot, így érkezik Timur és csapata is. (És ebből a megoldásból következik a Nessun dorma szokatlan módon, dzsunkadalként történő abszolválása a III. felvonásban.) A lépcsősor a Turandot-előadások obligát eleme: a saját dolgában túlontúl magabiztos császárlány elbizonytalanodását hatásosan ábrázolja leereszkedése a nép tagjai közé. A III. felvonásban viszont mintha túl sokat időzne odalent: mégiscsak megközelíthetetlen lénynek kellene tűnnie, nem pedig Liu kínzását közvetlen közelről szemlélő érdeklődőnek. Velich Rita színpompás, részletgazdag jelmezei ellensúlyozni igyekeznek a díszlet szembeötlő hiányosságait. Ez a jégkirálynőnek öltöztetett, a tömegből minduntalan kiragyogó Turandot esetében sikerül is, ám a csoportos jelenetekben hosszan elidőzik a tekintet a színpadon, mire megtalálja az éppen megszólalót.

Cselóczki Tamás, Gábor Géza és Herczenik Anna. Fotók: Szegedi Szabadtéri Játékok
Cselóczki Tamás, Gábor Géza és Herczenik Anna. Fotók: Szegedi Szabadtéri Játékok

De legalább a megszólalásokkal nincs különösebb gond (eltekintve az olykor önálló életre kelő mikroportoktól vagy a bemutatón a második felvonást félhangos dorombolással kísérő hangfalaktól). Rálik Szilvia telitalálat Turandot szerepére: izzik körülötte a levegő, a mindent elsöprő vágy és mélyen gyökerező elfojtás, szerelem és kegyetlenség egyszerre árad filigrán alakjából. Cselóczki Tamás Kalafja becsülettel helytáll mellette, de mégsem tudok szabadulni az érzéstől, hogy ennek a nőnek sosem lehet valódi párja ez a férfi. Herczenik Annából sajnálatos módon hiányzik az a törékenység, amivel Liu méltó párja lehetne a kegyetlen Turandotnak. A szegedi előadás felemásra sikerült tisztelgés az idén százötven éve született olasz mester emléke előtt.

Kapcsolódó cikkünk: Nyári fesztiválok 2008

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek