Részlet a kiállításból

Az Iniciálék és ámenek című kiállítás két termében az élet és az életmű, az ember és a szerző fétisei sorakoznak. A nyitó terem központi falán olvasható, elköszönő Szentkuthy-idézet az Euridiké nyomában című szövegből származik. Ahogy a „legnagyobb Agyő” előtt az idős szerző számbaveszi búcsújának érintettjeit, úgy szóródnak azok szét a maradék három falon, mintegy dantei egységbe fogva a Szentkuthy-féle ihletvilág forrásait. A kilenc ihletforrást maga az öngerjesztő, folyton bővülő szöveg-univerzum, az írói életmű tetőzi be. A terem közepén felállított, üveglépcsőkkel töredezett háromszögletű emelvény tetején a Szent Orpheusz Breviáriumának tíz kötete áll.

A hármas egységekbe rendezett inspirációs területeket a falak üvegvitrinjeiben elhelyezett képek, szövegek, tárgyak és a mellettük olvasható idézetek elevenítik fel. A rendezés itt, kissé ellentmondásos módon, maga is a Szentkuthy-életmű csapdájába esik. Abba a csapdába, amit a szerző olvasóinak és értelmezőinek állít, és amivel szemmel láthatólag az emléke előtt tisztelgőket sem mulasztja el nehéz helyzetbe hozni, miközben ő maga szélhámosan mosolyog le fotóiról. Az ellentmondás abból fakad, hogy a rendezés sugallata szerint a zene, a művészetek és a színház területei leginkább egymáshoz illeszkednek, ahogyan a természettudományok, a matematika, a hit és a hitetlenség problémái is egy csoportot alkotnak, míg a szerelem, a szépség és a divat egy másikat hoz létre. Az életművet alapjaiban strukturáló szempontrendszerek és világdarabok ehhez hasonlóan összetettebb és lazább egységeket alkotó osztályozása pedig nem biztos, hogy hitelesen jeleníti meg egymást feltételező összefonódásaikat, bonyolult és tökéletes szimbiózisukat az életművön belül.

Részlet a kiállításból

Félreértés ne essék: kurátor legyen a talpán, aki képes egy kiállítótér keretein belül reprodukálni ezen gondolati rétegek és szublimált tudásmorzsák szentkuthysan egybenőtt fraktálszerkezetét. Szerencsére az első látásra szeparáltnak tűnő egységeket összefűzik a vitrinek mellett elhelyezett idézetek, melyek a mindenhol és mindenben egyszerre jelenlévő gondolatisággal fogalmazott szövegekben varrnak a világból egészet. Szentkuthy az igazság keresése közben sokkal jobban élvezi az utat, a játékot, mint a tényleges vagy feltételezett eredmények és válaszok elkönyvelését. A tárgyak, képek és kéziratok pedig jól érzékeltetik azt az egyedi és sokoldalú írói és emberi figyelmet, ami a zenét a matematikával szoros egységben olvassa, a képzőművészetben pedig az expresszionizmusért rajong, ráadásul azon kevesek közé tartozik, akik ismerik és rajongják Soutine heves festészetét.

A gazdag hagyatékból a terem közepén található üveglépcsőkben elhelyezett vitrinekben olyan fétis értékű tárgyakat találunk, mint amilyen például Szentkuthy, született Pfisterer Miklós keresztelőruhája és ezüstkanala, egy iskolai feladatra készített gúla, néhány ajándékba kapott fosszília, szado-mazo pózokban és klasszikus aktfotókon megjelenő modellek, divatlapok vagy egy Szentkuthyt mintázó karikaturisztikus rongybaba. A terem falain a szerző fotói, saját rajzai és kéziratai alkotnak érdekes láncolatot. A színes, expresszív rajzok egyszerre idézik Matisse természetességét és Keith Haring ironikus ikonográfiáját. A kéziratok sűrűn teleírt lapjain vastagon rajzolt apró betűk töltik ki a legapróbb réseket is, a túlburjánzó szófolyamokat szinte alig töri meg egy-két bekezdés vagy marginália. A fotó, a rajz és a kézirat hármasa ugyancsak komplex értelemben képes megidézni a sokoldalúan alkotó, felfoghatatlanul termékeny művész és gondolkodó világát.

Részlet a kiállításból. Gál Csaba és Dobóczki Zsolt felvételei

A másik terem már inkább az emberről szól. Az őt körülvevő bútorok, festmények, fényképek és apróbb tárgyak gyűjteményei mellett három vitrinbe rendezve életének három meghatározó momentuma: a család, az utazások, valamint a tanári hivatás képei és relikviái. A családi emlékek között régi játékok, meséskönyvek és kedvenc családtörténetének anekdotája, az utazás nyomainál térképek, útikönyvek és brosúrák tömegei, tanári pályájának megjelenítésénél pedig vidám karikatúra-rajzok és csoportképek (természetesen lány-osztályokkal). Az íróasztalon az utoljára forgatott könyvek sorakoznak, mellette pedig ott áll a bíborosi jelmez: egy emlékezetes álarcosbál egykori főszereplője.