Stephen King: Dolores / Budapesti Kamaraszínház – Esztergomi Várszínház
2008.07.20.

A várszínházak mindig némi előnyből indulnak – jobb hangulatban ül be a néző egy olyan nézőtérre, amelyik éppenséggel egy monumentális bazilika árnyékában helyezkedik el és Dunakanyarra néző panorámát kínál. De van, hogy ez önmagában mégsem elég. KOVÁCS BÁLINT KRITIKÁJA.

Egri Márta és Haás Vander Péter
Egri Márta és Haás Vander Péter
Stephen Kingnek – noha szép- vagy „magas” irodalmi elismertsége gyakorlatilag nincs, és távolról sem minden regénye remekmű – nem véletlenül veszik a köteteit, mint a cukrot. Leginkább horror- és fantasy-kategóriába sorolt műveit lehet jól összerakott lektűrnek tartani – de meg kell hagyni, hogy az adott zsánerek használatán kívül ért a lélekrajzhoz is, és legtöbb (egyébként korántsem feltétlenül horror/fantasy) könyve nem csak a jó dramaturgia vagy a suspense miatt ragadja magával számos olvasóját.

S ha valamelyikre, hát a Dolores című regényére igaz ez: horrorról szó sincs, a történet a „klasszikus” családi tűzfészekről szól, ahol a férj gyűlöli a feleséget, és már a lányát molesztálná; no meg a „vén szipirtyóság” – ahogy Vera Donovan nevezi – lélektanáról, a másikat kikészítő, vele mégis cinkosságra lépő öregasszonyról, aki nem riad vissza a balesetnek álcázott gyilkosságtól sem, ha saját túlélése vagy élhető életének megtartása a tét. Ennyiből elképzelhető, mennyi feszültség és a szó szoros értelmében vett drámaiság lappang a Doloresben – nem meglepő hát, hogy David Joss Buckley úgy érezte, a történetnek színpadon a helye. Inkább az meglepő, hogy ennyire nem sikerült megbirkóznia a feladattal.

Egri Márta
Egri Márta
Noha Buckley a regény szerkezetét követte, amikor eldöntötte, hogy a színdarab keretéül egy rendőrségi meghallgatás fog szolgálni – ez ugyan a legegyszerűbb, legkényelmesebb megoldás, de elveszi mindazt, amivel a drámai formába áthelyezett mű eltérhetne a regénytől. Így azonban nem marad más, mint a King által leírt, egy-egy cselekvést bemutató jelenetek egymás utáni eljátszása; a jeleneteket a könyvből kimásolt magyarázó szövegek felszavalása köti össze. Nem ártana pedig, ha a főszereplő, az idős Dolores Clairborne kommentárjait, lelki motivációt a néző maga értené-érezné ki a darabból, a rendezésből és a színészi játékból.

A szerkezetből következik, hogy a főszereplő Dolores, azaz Egri Márta mozog és beszél a legtöbbet ebben az ugyancsak túlnyújtott előadásban. Kínosan ügyel arra, hogy minden egyes szót tökéletesen ejtsen ki – ezzel bizonyára megnyerné a Kazinczy-féle „Szép magyar beszéd”-versenyt és vezethetné a Kenó-sorsolást is -, ám az intonáción kívül rengeteg egyéb feladata lenne, hogy megteremtse a sokszínű asszonyt.

Egri Márta és Egri Kati
Egri Márta és Egri Kati. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Egri Márta nem értelmezi Dolorest, és még egy puha párnát sem tud hitelesen, vagyis indulatból hozzávágni kegyetlen munkaadójához; távol áll tőle az a nyersesség, amit a káromkodásokkal és stigmatizált beszéddel teletűzdelt szöveg megkívánna (ha már Ács János rendező vagy Magyar Fruzsina dramaturg a vélhetően hosszú próbafolyamat alatt sem érezte úgy, hogy a színészhez alkalmazkodva ki kellene irtania a szöveg ezen részeit).

Az abszolút főszereplőt játszó színész alakításának félrefogottsága és elégtelensége  önmagában is élvezhetetlenné teszi az estét; a történet feszessége alig valamit javíthatna ezen – ha lenne. De nincs. Minden egyes csattanó, sejtetés, tanulság és motiváció háromszor is nyomatékosítva van, ahogy befejezésből is legalább ennyi került a darab végére.

Színészi játék tekintetében Trokán Anna felülmúl mindenkit. Végig hihetően játssza a saját családjában is rettegő, millió szorongástól összeroppanó, lehetetlen helyzetbe kényszerült kamaszlányt, s egy szempillantás alatt harmincévessé is tud válni ebben a jó negyedszázadot felölelő darabban. Egri Kati – a Dolorest házvezetőnőként alkalmazó Vera Donovan – is jól játszik, csak amikor tolószékes, vénséges-vén öregasszonyként elváltoztatja a hangját, akkor inkább emlékeztet egy kabaréműsor mókás „néni-imitátorára”, mint egy felnőtt embert lelki terrorban tartani képes, de magát eközben összepiszkító öreg nőre. Sem neki, sem a szövegkönyvet gondozható triónak nem tűnik fel, milyen nehezen követhető az ő szerepének íve, árnyalatai: elsikkad a kérdés, hogyan is válik Verából, Dolores majdnem-barátnőjéből Donovan nagysága, Dolores kínzója.

Haás Vander Péter bicskája beletörik nehéz feladatába: nem sikerül megérteni, majd megélni egy igazi szörnyszülöttet, a feleségét testileg-lelkileg kínzó, lányát molesztáló és lelki terror alatt tartó alkoholistát. Haás Vander folyvást röhögcsélő, beszólogató Joe-ja minden, csak nem félelmetes.

Egy félelemről szóló előadás igazi félelmek nélkül; egy kegyetlenségről szóló történet, amelynek főszereplőiről nehéz elhinni, hogy a légynek ártani tudnának; King egyik leginkább lélekrajzról szóló regénye – rajz helyett legfeljebb vázlattal.

Kapcsolódó cikkün: Nyári fesztiválok 2008

Szerző:  Stephen King,  Cím:  Dolores,  Színpadra alkalmazta:  David Joss Buckley,  Díszlettervező:  Menczel Róbert,  Jelmeztervező:  Kovács Yvette Alida,  Dramaturg:  Magyar Fruzsina,  Rendező:  Ács János,  Szereplők:  Egri Márta, Egri Kati, Haás Vander Péter, Trokán Anna, Mesterházy Gyula,  Támogatás:  A támogatás részleteit lásd a Nyári fesztiválok 2008 gyűjtőlapján